Szeretném megosztani az első vadam élményeit,remélem nem tartjátok majd unalmasnak:
Vasárnap délután 2 óra felé érkezett a telefon,hogy nincs e kedvem lesétálni az ebédet,és ezalatt hátha sikerül 1-2 kakast is terítékre hoznunk.(persze csak a lányok kiengesztelésére,akiket már reggel ágyban hagyva mentünk etetni)!
Én persze elfogadtam a meghívást,és nem telt el fél óra már a patakparton sétáltunk a vendéglátómmal, és öreg barátunkkal!
A nád szélén a parton sétáltam,mikoris motoszkálást hallotam úgy 20 méterre magam előtt!Mivel öreg segítőnk kicsit lemaradt,megáltam és vártam mi fog történni!
Egyszer csak 1 fiatal róka lépett ki a nád takarásából és elindult felém (én a nádban állva takarásban)!
Már vállban is a puska,biztosító kattan,a koma abban a pillanatban már fordul is vissza,mikoris a lövésem megtöri a csendet!
A róka megugrik,és már szól is a bal cső!! lövésemre a nádba veti magát és vagy 50 métert tör még vissza a parton mikoris már nem hallom tovább!
Mindhárman a keresésére indultunk. jó 20 perc múltán feladtuk! Fejemben már kavarog is a gondolat,bár ne lőttem volna!!
Olyan biztosnak tűnt az egész! Gondoltam a 8 as sörét meg az öreg 16 os.......!
De a hiba nem is bennük volt!!
Sebzésem gondolatával a fejemben komótosan ballagtam tovább!
Szegény ravaszdi járt a fejemben!!
Öreg segítőnk biztatott:"Úgy is kiheveri,szívós állat"
Mondhatom sokkal nem lettem nyugotabb!
Beszélgetve ballagtunk tovább.Egyszer csak a lábam alól egy kakas nagy robajjal gyors menekülésbe kezd!
Vesztére!Gyors mérlegelés,társaim helyzete,biztosító és már érzem is válamban a puska tolását.
Lövésemre a kakas röpte megtörik,de hirtelenjébe még a bal cső tartalmát is útnak indítottam (talán az izgalom,vagy az újabb sebzéstől félve)de szerencsére az már nem érhette el!
A kakas még élve ért földet,de mire odaértünk hozzá már az örök vadászmezőkön szemezgeti a kukoricát!
Tudtam életem 1 fácánja és ezzel egy hosszú út ért véget,de remélhetőleg egy még hosszabbon indultam el!
Nagy örömmel sétáltam tovább,de azt a frány sebzést valahogy nem feledteti!
Lassan sétánk végéhez értünk,mikoris látom vendéglátóm serény léptekkel igyekszik előre!
Már látom is a sietség mivoltát:egy vesszővel a kézben tart felém!!
Mikor odaér gratulál,és én már teszem is az öreg monte carlot a kakas elébe,és térdelek büszkén a vad fölé!!
"Üdvözlet a vadászok között" és minden mondata után már sújt is (reméltem is
)! Persze ilyenkor van mondanivaló!
De akárhányat is sújthatott volna az örömöm feleteti velem a fájdalmat és persze akármekkorát is üthetett volna:
Abban a pillanatban büszke voltam az vadamra!
Picit hosszúra sikeredett remélem nem baj!
