Károly!
Keresztapám kőmíves mester volt, és sokszor dolgoztam mellette gyerekkoromban, de nem a maltercipeléstől zakkantam meg sokszor, hanem a röhögéstől...
Volt olyan, hogy egy hatalmas kéményt húztunk fel egy iskolában, és mikor nyújtottam az állványra a vödör anyagot, akkor jött ki belőle (hátulról is néha...
) egy poén, én meg a nyakamba öntöttem a felét...
Szóval volt kitől tanulnom...
azóta is szeretem a hülyeséget, határtalanul...
(deszépek is voltak azok az idők...)