Sziasztok!
Mint ahogy azt már tegnap este ígértem, írom a sztorit.
A tegnapi szélcsendes, napsütéses időjárás ismételten egy kis rókavadászatra serkentett. Amint ezzel a gondolattal elkezdtem játszadozni autómosás közben, egyre jobban kezdett fújni a szél. Na egy könnyen azért nem hátrálok meg, így hát gyors öltözés, pakolás és hajrá. A kocsimat egy út szélén hagytam, és gyalog besétáltam a leshez, mint ezt már oly sokszor. Mire odaértem és elrendezkedtem ért a meglepetés, hogy a széliránynak teljesen ellentmondva, egy hatalmas esőfelhő közeleg. Mondom ha már jöttem, akkor maradok az esőig biztosan.... Ismertem ezt a lest és tudtam, hogy a nádasban lapul egy nagyon szép bundájú, tekintélyes kan róka. Eddig kétszer láttam, de lövéshez egyszer sem jutottam. Most azonban valami azt súgta, hogy tekintgessek a másik irányba is, amerre eddig talán soha sem. Miért? Nem tudom. Talán a biztosra vélt róka képe késztetett arra, hogy tekintetem csak az egyik irányba szegeződött. Most azonban másképp történt. Amint a haragos esőfelhő egyre jobban közeledett és szinte már csepegett is, a Nap a felhő alatt a horizonton tündökölt. Gyönyörű látvány volt! Kereső fel, nézelődés.. a távolban tehenek...hopp, kint a legelőn az eddig nem vizsgált területen kb 1 km-re egy ravaszdit vettem észre, amint egerészett. Szívdobogás..... Devana nyúlsíró elő..... A róka felkapta a fejét, nézelődött arra felém és egerészett tovább. mmm Az oktatásnak ellent mondva fél perc csend és újra szólt a Devana. Na a ravaszdi, mint akit se..be rúgtak és kötélen húznak úgy jött felém. Puska fel, kereszt rajta..... eltűnt a kanális túl felén kb 200m-re ... legalább is takarásban jön. Fejemet újra felemeltem és immár távcső nélkül kémleltem a nádast és a magas füvet, hol bukkan fel az árnyéka .... semmi. Mondom jönnie kell valahol.... kb 2 perc várakozás és egy reccsenés közvetlenül a lesem mellett. Lenézek és ott a róka. Úgy bejött a kanális túlpartján, hogy nem vettem észre, pedig szinte felülről rálátni. Szegénykém rutintalan volt, mert ha ez egy öreg róka, az felnéz a lesre és szépen csendben távozik, én meg ülök tovább várakozva. Ráfordultam, és kb 35-40 m-re rálőttem. A lövés a szívet érte és egy pillanat szenvedés nélkül marasztalta helyben a rókát. Ezek után felvittem a kocsiig, telefonálás a feleségemnek, aki jött a fényképezővel. Az eső már ismét szakadt...
Gyönyörű élmény volt. Kívánok Nektek is hasonló szépeket.
vadászüdvözlettel
