Szia Jan!
Erről a tyúklopásról, egy régi történetet juttattál eszembe, amit most megosztok Veletek!
Az érettségi utáni nyarat, (akkor már hivatalosan vadásztam) két fiatal vadászbarátommal, a társaság vadászházában töltöttem, és a fácántelep őrzésével, gondozásával voltam megbízva. Mondanom sem kell, az otthonról két hetente hozott pénzünket mindég az első hét alatt sikerült elköltenünk, oly annyira, hogy sokszor a kaja megvásárlása is gondot okozott.
Egyik nap nekem kellett a faluba besétálni kenyeret venni. A falu határában, úgy százötven méterre az első háztól, egy csatorna keresztezte az utat. Erre a csatornára jártak a libák, kacsák fürdeni, és velük együtt a tyúkok bogarászni. Egy hirtelen - ma már általam is elítélendő- gondolattól vezérelve, lehasaltam a csatorna töltésének oldalába, hogy a szélső házakból ne láthassanak, és két kacsát, meg három tyúkot "levadásztam" a .22 kispuskával.
A zsákmányt beraktam a nádba, és a közértből visszafelé menet szedtem csak össze. Mondanom sem kell három napig dőzs volt!
Pár nap múlva, megállít a falu első házában lakó Gábor bácsi, és elpanaszolja, hogy egy róka jár a házához, és már elvitt pár lábas jószágot. Égett az arcom rendesen, és dadogva megígértem, hogy megpróbáljuk meglőni.
Nagy vita után a szavaztunk, és kettő az egy ellen arányban Dezső barátunkra hárult a megtisztelő feladat. Neki kellett bemenni, és lesben ülni az öreg udvarán. Igaz, hogy hármunk közül Ő volt az egyetlen aki képes volt órákon keresztül elviselni az öreg meséit, és meginni messze környéken híres savanyú borát.
Persze az egész délután ugratással, és röhögéssel telt, ahányszor csak a rókavadászat szóba került.
Úgy este hat óra körül Dezsőt elkísértük az út feléig, és úgy elláttuk sok jó tanáccsal, hogy már veréssel is megfenyegetett minket.
Este, még be sem sötétedett, mikor barátunk visszatért, egy meglőtt szuka rókával. Megnyúlt ám a pofánk rendesen.
Az történt ugyanis, hogy az öreggel kiültek a tornácra poharazgatni, és a Világ nagy kérdéseit megvitatni. Még sütött a nap, mikor az öreg felugrott a székről, és szinte kiabálva mutatta, hogy ott megy a róka a nádas mellett. Dezső elszaladt a ház másik végében lévő a konyhába a puskájáért, és a töltés takarásában, megközelítve a rókát meglőtte.
Mondanom sem kell, mi voltunk azon a nyáron a legjobb vadászok! Az Öreg mindenkinek elújságolta, hogy ezek a fiúk egy szóra, első este kilőtték az Ő jószágait lopó rókát!
Soha nem mertük megkérdezni, hány baromfi veszett el. Szegény csalavér! lehet, hogy egyetlen tyúkot, vagy kacsát sem evett meg?
