Ma délután 6 előtt pár perccel estem haza a gyárból.
Rákérdeztem a gyerekre, hogy kijönne-é velem bakot lesni, már öltözött is
Kicsit odaléptem a pedálnak, beíratkozás, terepezés, fél 8 után pár perccel már a lesen ültünk, ahol tegnap reggel a disznólövés előtt a rókát és a kis nyársas bakot láttam.
Kis szúnyogriogató ide-oda, majd kukkerolás, suttogó beszélgetés:
- Mi az ott? (fácántyúk) ........ Az ott nem egy bak? (nem, gazcsomó) ....... Miért csak a lányszúnyog szív vért? (mondom neki, ezt még ráér megtudni, ne kapkodjon
)........
Ez így ment fél órán át, amikor szemben a sarjadó akácosban kivöröslött egy őz.
Csanád nézi a távcsővel, én a puska kukkerral. Van vagy 200-ra. Erre megszólal: Látom, ez egy fiatal bak.....
Kérdem tőle, hogy miből gondolja?
Erre a válasz: te mondtad múltkor, hogy a gyerekbaknak vékony a nyaka.
Jólvan, lesz ebből a gyerekből még valami
Egyszer csak egy vöröses villanásra kapom oda a fejem a napraforgóba. Hát egy róka kacsázik a ritkás sorok között, de tényleg olyan furcsán megy.
Adom Csancinak a fülvédőt, nem kérdez semmit, már húzza is felfelé.
Közben a koma elég hibókosan, de közelít a tábla széli gazhoz. Ha abba belemegy, nem biztos, hogy látjuk még.
Rákérdezek, hogy lőhetek-e, de mivel nem válaszol tudom, hogy már rajta van a fülvédő, csak még nem kapcsolta be.
A lövésre nem sok időm maradt. Ráadásul a baknézés óta 12-re van tekerve a kukker, ami nem kimondottan jön jól a 30 méteres lövésnél. Tekergetni ninccs idő.
Most jön jól az a gyakorlás, amit akkor végeztem, amikor két évig egy 8x56-os S.Bender volt a 9,3-as Frankónián, aztán ha cserkelés, ha les, ha hajtás, nem volt variálási lehetőségem
A lövéskor a rokker eleje már a gazban volt, érzem is, hogy kicsit lemaradtam.
A Rudi megperdül, majd bevágtat a szotyoróba. Aztán beljebb vagy 25 méterrel nekimegy egy növénynek, majd még egynek...és csend.
Ffffhúúúúúúúú ez szoros volt.
Pár percet várok, Csanádot hagyom a lesen és lemegyek megnézni, mi történt.
Nem keresem a rálövést, arra tartok, ahol egy sorhiányon át kellett vágjon a sebzett róka.
Messziről látszik a sok vér, fröcsögött mindenfellé belőle a sötét májvér.
Ott is feküdt pár méterre a kis nyiladéktól.
Egyből látom is a fura mozgás okát: a jobb hátsó lábából hiányzik egy jó nagy darab, rühes is, sovány is.
Megfogom egy papírzsepkendővel és visszaviszem a leshez. A gyerek meg fent örül, hogy megtaláltam a zsákmányunkat.
Felmászok még hozzá, mert messzebb kijött egy őz a rétre, de sutának bizonyul.
A szúnyogok egyre vadabbul támadtak, ezért lemásztunk, rögtönöztem egy kis terítéket, lőttem pár fotót (közben persze végig kérdésekre válaszoltam), majd megszabadítva az orrától, a rókát jó messze bevittem az erdőbe.
Hazafelé még láttunk egy nyulat az erdei úton, így mikor hazaértünk, volt mesélnivalója bőven az anyjának
