Borús estének indult, mire kiléptem az ajtón elkezdett cseperegni az eső (mintha csak miattam kezdett volna rá), na sebaj, már csak azért is kimegyek!
Kicsit késve értem ki a kiszemelt leshelyemre, már erősen szürkült, viszont úgy voltam vele: nem számít, a lehetőség az lehetőség és még friss levegőn is vagyok.
Nemsokára teljesen besötétedett és az eső is csak egyre szaporázta a dolgát. Már épp az esőkabátért akartam nyúlni, amikor..., hoppá! Az orrom előtt elkocog egy róka!
Teljes sötét volt az elborult ég miatt, de olyan közel ment el előttem, hogy szinte tisztán láttam.
Tudtam, hogy csak egyetlen esélyem lesz, így azonnal szinte kigurultam, letérdeltem a sárba, majd gyorsan útjára indítom a nyolcas göbecset, mielőtt végképp elkocog a ravaszdi. Maximum 20 méter lehetett ekkor a távolság és mire odaérek a rálövés helyszínére, mi fekszik ott? Naná, hogy egy kisnyúl! Mondom ilyen nincs! Az rendben van, hogy sötét volt és köd is, a róka is mozgásban volt épp, de azért ahhoz még eléggé fiatalnak érzem magam, hogy egy nyulat ne nézzek rókának.
Aztán hamar kiderült, hogy nem én voltam a bűnös, ez csupán a róka utolsó fogása volt és a búza szélén felkent kannányi vér is azt jelzi hogy jó ütemben, jó helyre kellett mennie annak a "kapáslövésnek". Gondoltam, ott fekszik a búza szélén.., de nem. Kínos várakozás az ekkor már szakadó esőben, majd idővel utána indultam. Nem volt nehéz dolgom, a tökig érő búza tökig csurom vér volt, benne lapockacsont, csöves lábszárcsont, máj, tüdő és béldarabok. Na mifene!
Hát Ő meg, hogy vitt, hogyan vihetett el egy ilyen lövést? Pedig elvitte és nem is akármeddig: jó 50! métert tettem meg a búzában és egyre rosszabb érzés fogott el, amikor...., mia.., a róka már szemez is velem, de elvétem nagy meglepődésem közben. Messzire viszont már nem jut, tesz egy utolsó kört, majd elterül és valami leírhatatlanul keserves zihálásba kezd (a hideg kiráz, ha rágondolok, ott majdnem elsírtam magam). Nem szenvedhet tovább, alig 70 centiről kegyelemlövést adok Neki.
Amit ekkor láttam, alig akartam elhinni: az első lövésem a bal lapockánál hatolt be a testbe, ledarálva belül szinte mindent (innen származott tehát a kannányi locsolt vér a búzában végig), a hasfalat szétrobbantva és szinte szó szerint kizsigerelte (a szíve még dobogott, amikor rátaláltam, de már a testén kívül lógott), majd a jobb hátsó lábat széttépve távozott a lövedék. Elképesztő, mennyi élet szorult abba a kis rókába, sosem láttam még ilyet..., és soha nem is szeretnék még egyszer!
