Ma délelőtt tartottunk egy kis családi bokrászást. Két puskás, három női családtag, mint hajtó, és egy foxi.
Szép idő volt, de a ragyogó napsütést élénk, hideg szél igyekezett kellemetlenné tenni - eleinte elég sikeresen. És voltak terepakadályok is:
Az első nádas-bozótos területen a fácánok teljes diadalt arattak felettünk. Két kakas is kihúzott oldalra, majd amikor azt a részt is megzörgettük, már csak egy kelt fel. A másik nyilván elsétált nyugodtabb vidékekre.
Két tanítani való lövést adtam le! Tanítani kellene őket a kapkodásból egyenesen következő botrányos hibázások elrettentő példájaként...
Aztán még egy szarkát is eltoltam. Igaz, ott tényleg kapkodni kellett.
A második terület még annyit sem adott, mint az első. Két tyúk kelt fel mindössze. Meg a kocsihoz ballagtunkban a vizenyős rétről - a lábunk alól - egy sárszalonka! Hazafelé fordultunk hát, gondolva, hogy egy kisebb nádast még megnézünk. Ott is szokott lenni fácán, időnként róka is.
Mintegy 150-200 lépésnyi, de csak 20 lépés széles, sűrű nádas, amely a műúttól indul, és alaposan vegyítve van fűzbokrokkal. Két oldalán rét, illetve szántó. Mögötte égeres kiserdő. Társam a délkeleti sarkot választotta magának, nekem maradt a délnyugati. Még menet közben láttam az előttem menekülő fácánokat, egy kakas idő előtt el is ment. Megálltam a helyemen, és ezt láttam:
Illetve mögöttem is volt még egy kis rét.
Elindult a hajtás. Mikor a feléhez értek a lányok, már minden pillanatban számítani lehetett, hogy mozdul valami vad. A bock alsó csövében 32 gr-os Rc 10-es, a felsőben 36 gr-os Nike Extra 8-as - hátha akad róka a nádban...
Akadt! A szél által zörgetett nádszájak zaján felül is hallatszott az a zörgés, amely a túloldal felé sietett. Aztán társam kiabált, hogy figyeljek, visszament a róka! Sajnos erre számítanunk kellett, meglehetősen rossz volt a szelünk.
Újra felhangzott az erős zörgés, megemeltem a puskát. Tőlem kb. 30 lépésre kiugrott a róka, sebesen futott ferdén - felém közeledve - keresztül a réten a mellettünk húzódó árok felé. Szemébe süthetett a Nap, egyetlen mozdulat sem árulta el, hogy észrevett volna, pedig takarás nélkül álltam a szélben.
Jó arasszal az orra elé fogva lőttem, ide nem kellett 8-as, sem a fullos felső cső. Előírásszerű bukfenc, a koma orrával még beletúrt a zöld fűcsomók közé, aztán elnyújtózott, és nem mozdult többé.
Szép kan, igen meg voltam vele elégedve. Bár amit a hétfői hajtáson elbambultam, az még szebb volt!
Látszik, hogy a koslatási csatákból alaposan kivette a részét:
Ezen a héten Diana igen kedves arcát fordította felém...
