Tegnap délután három körül elindultam rókát keresni. Életem párja negyed hétre ér haza a munkából, gondoltam addigra én is otthon leszek, ezért nem szóltam neki.
Nagy nádas melletti lucerna sarkán lévő les volt az első helynek betervezve. Most a golyóst hoztam. Ahogy megyek be a leshez, már láttam úgy négyszáz méterre egy rókát, amint kint egerészik a lucernán.
Sikerült is elérnem úgy a lest, hogy nem vett észre. Mellettem őzek legelésztek a vetésen, messzebb pár nyári lúd szétszórva.
Elhelyezkedtem, fényképezőt készenlétbe, síp elő.
Nagyon csábítóan fújtam a nyúlsírást, de nem igazán érdekelte. Egerészett tovább. Aztán valami azért lehet, hogy megmozdult benne, mert felém vette, az egerészés irányát. Néha figyelgetett, de igazából nagyon nem érdekelte.
Közben egy kakas is elkezdett riasztani az őzek mögötti erdősávban. Arra is figyelni kellet, hátha onnan jön valami. Később egy őz jött ki a nádból, valószínűleg ez tréfálta meg a kakast.
A rudi lassan közeledett. Közben néha fotóztam a nagy messzeségből.
Időközben arra is rájöttem, hogy miért nem érdekli a nyúlsírás. Mert nem volt éhes. A szemem láttára megfogott két egeret nem ette meg, hanem nagy gondosan elásta a hóban.
Egy egérre ugrását próbáltam volna megörökíteni sajnos nem sikerült, de azért megmutatom.
Ahogy telt múlt az idő, miközben én szorgosan sípolgattam, a köztünk lévő távolság is szépen leapadt.
Aztán mikor úgy nyolcvan méterre ért a Golyó pontot tett élete végére.
Mivel itt más nem jött úgy döntöttem, hogy átmegyek a juhászat mögötti vadföldre. Keresem a telefonom, hogy hány óra. Az bizony otthon maradt. A kocsi órája szerint fél öt. Még jó világos van. A vadföldnél felmegyek a lesre. Bizony már jól le van amortizálva a kukorica.
Azért befelé menet jó pár disznónyomot találok. Itt, amikor a disznókat lestem, szinte mindig volt róka.
Egész sötétig sípoltam persze eredménytelenül. Csak pár nyulat és őzet láttam. Közben láttam kijönni a kocsi fényeit a juhászatba, ami az éjjeliőrt hozza. Ez fél hat körül szokott jönni. Úgy döntöttem megyek én is. Egy utolsó kör távcsövezés. Hoppá! Egy disznó jön a nádból a vetésen át a havon. Közben egy őz riaszt a kukoricában. Sajnos a disznó, amit egy második éves kannak véltem, meggondolja magát és visszamegy. Na akkor még várunk. Az őz sem akarja abbahagyni a kiabálást, és mintha törés is lenne a kukoricából. Csak nem valamerről besunnyogott valami disznó, amit nem vettem észre? Távcsövezek. Pásztázom a csökött kukoricát de, nem látok semmit. Közben jól eltelt az idő is. Most már tényleg megyek nem éjszakai lesre készültem. Lámpám sincs. A disznó sem jött vissza. Közben kiderült hogy három őz szaggatta bent a csöveket. A kocsi óráján már fél hét. Az asszonykám már otthon.
Persze megkaptam a magamét, hogy hívott és itt csörgött a telefon. És mi van, ha elakadok, vagy valami baj ér. Mondtam neki, hogy a mobil telefon előtt is volt élet. Lehet néha jobb is volt hogy nem érték el az embert állandóan.
