Sziasztok!
Régóta figyelemmel kísérem a fórumot, most eljutottam a regisztrációhoz is. Igazából nem vadász vagyok, hanem természetfotós, de rengeteg trükköt, tippet és tapasztalatot olvastam itt, amiket ti megosztottatok. Nagyon régóta szeretnék már egy jó kis rókás képet, de az eddigiek inkább dokumentáló fotóknak feleltek meg. Tegnap végre sikerült találkozni egy ravaszdival, elmesélem a történetet, hátha érdekel valakit
Egy másik fotós barátommal voltunk kint terepen Szőregtől nem messze. Ő szúrta ki messziről a ravaszdit egy repceföldön, épp egerészett. Mindketten fellelkesültünk, ráadásul 2 síp is volt nálunk (Hubertus nyúlsíró-cincogó és Devana rókaugató), szélirány is nekünk kedvezett: "Ezt nem ronthatjuk el!" Próbálkoztunk egércincogással és nyúlsírással, semmi reakció. A Devana-t a napokban szereztem be, a koslatás ideje alatt erre van a legnagyobb esély...Igazából rókahívásban nagyon kikupáltam magam, minden folyóiratot, hangfájlt, videót megnéztem, ami csak lehetséges, a vadász ismerősökről nem is beszélve. Mivel nem hallotta, nem volt mit tenni, közelebb kellett mennünk...Az erdősáv szélén guggolva közeledtünk a rókához, aztán mindketten elbizonytalanodtunk, amikor már nem láttuk. Pár perc várakozás után ismét kiszúrtuk, tovább közeledtünk felé. Már elég jó távolságban voltunk, hogy meghallja a cincogást, de hiába fújtuk, semmi. Süket ez a róka?! Ha süketnek nem is süket, de kezdeti rühesség már megfigyelhető volt rajta, különösen a farkán. Hát nem volt több ötletünk, irány a repce közepe, nem veszíthetünk semmit. Hátat fordított a vörösfrakkos, így jól tudtunk haladni. Ő pont egy kisebb lejtőn volt, így éppen ráláttunk. Tihamér próbálta ismét a cincogást, de megint semmi. Továbbmentünk, de ezúttal már hason kúsztunk, hogy ne itt rontsuk el! A jó vizes és saras repce-talaj kombó felbecsülhetetlen! Hát jó, utolsó esélyként próbáljuk meg az új sípot! El kellett döntenünk, hogy kan, vagy szuka hangot imitáljunk, míg végül a szuka mellett döntöttünk, nem is rosszul! Úgy megindult felénk, mintha zsinóron húzták volna! Lehasaltunk, és vártuk, hogy közeledjen. Ahhoz képest, hogy semmi takarásunk nem volt, elég közel merészkedett. Jól megnézett minket, majd jobbra indult, amikor még egyszer rásípoltam, ismét megállt. Később szél alá került és eltűnt az erdőben. Még ha nem is a legjobb kép és nem is a világ legszebb rókájáról, de bátran a legnagyobb fotós élményeinkhez lehet sorolni ezt is. Szerintem hasonló ez az egész a vadászathoz, csak a fegyverünk más:) Remélem nem bánjátok, hogy habár nem vadászati, de ezt a rókás élményt megosztottam veletek! A nagy vágyam egy havas tájban lefotózott szép, téli bundás róka lenne, remélem összejön!
Üdv: Kristóf
A fotó:
