Gratulálok a sikeres rókavadászoknak!
A hétvége eredményes volt nekem is, két kanrókát sikerült terítékre hozni.
A második viszonylag érdekes élményt is hozott magával.
Hétfő hajnalban az éjjeli eső után kicsit körbenéztem. Mikor a nap már feljött, felültem az útba eső magaslesre megpihenni.
Az út végén van egy szóró.
Egy fácánkakas szórakoztatott dürgésével, aztán szépen ráment a szóróra keresgélni.
Kis idő múlva a tyúkocska is előkerült, de a kakas bárhogy próbálkozott, nem állt kötélnek. (Ilyenek a nők!)
Azzal szórakoztam, hogy a céltávcsövön keresztül mobillal fényképezgettem őket.
Egyszer csak egy furcsa vöröses árnyalatú gazcsomó tűnt fel a felettük lévő gazban.
Ahogy jön fel a nap, vajon mit fest ilyen vörösre? Ütött szöget a gondolat a fejembe, aztán keresővel tisztáztam a kérdést.
Rókakoma érdeklődését keltette fel a fácánpecsenye! Épp csak a füle hegye, meg a háta vonala rajzolódott ki a magasodó fűből.
Már csak két métere volt a szóró szélétől. Pár pillanatig mérlegeltem, hogy a feledhetetlen mozit válasszam-e, vagy siessek a fácánok segítségére?
Ez utóbbit választottam...A fényképek miatt elég stabilra bejátszottam a feltámasztást már korábban, afelől pedig kétségem sem volt, hogy az a pár szál fű gondot okozhatna a 375-ösnek. És tényleg nem. A 19,4 grammos Sierra úgy vágta agyon a rókát, hogy a farka sem rezdült. A fácánkakas a helyén maradt, és dürgött egyet, csak a tyúkocska szaladt be a fű közé, de hamarosan előjött újból. Érdekesség, hogy a jobb felső szemfoga tőből törött volt.
"már csak két méterre volt a szóró szélétől"
