Guten Abend!
Már a dortmundi vadászati kiállításon felfigyeltem egy standra, ahol állandóan sírt a nyúl és az őzsuta. De a nagy tömegen át soha nem fértem közel hozzá.
Nem volt időm tüzetesebben megfigyelni az ott zajló életet, de most Salzburgban ismét összetalálkoztam a mindenféle hívósípot árusító és bemutató emberrel.
Klaus Demmelnek hívják és a jelek szerint az egész germán vadásztábor nagyra tartja és tiszteli a tudását.
Ma sikerült a vendégek rohama után kicsit beszélgetni vele, ez a faszi egy komplett őrült, fülig szerelmesen mesél a hívásról, akármilyen vadról is legyen szó
Kifaggatott, hogy mi itthon miként vadászunk és arról is, hogy én mire és hogyan vadászom a leg szívesebben és miként állunk ragadozókkal.
Végül a kezembe nyomott egy üreginyúl hangú sípot, megmutatta azokat a hangokat, amikkel szerinnte érdemes lesz próbálkoznom a szűz terepen és megkért, hogy próbáljam ki otthon.
Hát mit ne mondjak, alig várom már a hazaérkezést!!!
