"Szellemróka"Azt mondják, a negatív reklám is reklám, ráadásul néha az ember hibázik, abból pedig érdemes tanulni - na meg sok egyéb tanmese illene a következő történetre.
Fagyos volt az idő, mégis a napsütötte helyeken olvadozott. A néhány helyen megmaradt hó és az időnként előbújó hold segített a célzásban, de azért nem volt tökéletes dolga a vadásznak. Az őzek is jól tudták ezt, ámbátor most az ő bőrük igencsak biztonságban volt, azért igyekeztek a fekete foltokon tovatűnni a távoli horizont felé. Már eléggé beesteledett, amikor a keréknyomban legelésző őzet figyelve a távolban valami furcsára lettem figyelmes. Róka! - villant a felismerés, azonban a cuppogásra igencsak elfelé kezdett távolodni. A céltávcsőben méginkább nehéz volt a fekete háttéren felfedezni, így megvilágítottam. Na, akkor lett ám igen sietős a koma dolga, nemigen' telt bele 5 másodperc, és már sok száz lépésre parázslott a szeme. "Megvakarták már a bőröd, de jössz Te még ma este erre..." - gondoltam. Csodáltam a holdfény szégyenlős, bujkálós viselkedését, majd amikor megmutatta magát, még talán közelebb, mint az előbb, egy hófolton állt ismét őkelme... Nekem sem kellett több, és bár félkeresztben állt, a hold most szinte nappali fényt adva segített a célzásban. A lövés eldördülése után meglepetésemre a róka elindult a bozótos irányába! Elhibáztam - mérgelődtem magamban, de azért kis várakozás után megkerestem a rálövés helyét, kevés esélyt adva annak, hogy egyáltalán megtalálom. A várakozással ellentétben, nem volt nehéz dolgom. A becsapódás helyén tenyérnyi folton véres volt a hó, majd kb. 15-20 cm-enként határozott vércseppek, sok helyütt több is. Az erdőig megtett kb. 30 méteren találtam szőrös hájdarabot, megfekvés helyét, és az erdőbe-bozótba beváltás után is sikerült vagy 30 méteren át a nyomot követni. Itt aztán volt spriccelt vér, valami májdarabhoz hasonlatos belsőség, megkent ágak, majd az utolsó követhető foltnál egy jó tenyérnyi sötétpiros vérfolt a füvön-ágakon, két véres lábnyom, és utána - semmi! Sem lábnyom a havon, se vércsepp, semmi. Jó msáfél órai keresés után nem volt mit tenni, mint feladni és beletörődni: vagy a sűrű bokor alatt van valami kotorék, amibe még utolsó erejével bebújt, vagy a felettem oly lelkesen repkedő bagoly vitte el - ha már az ember kínjában csak nevetni tud a körülményeken...
Így esett, hogy lőttem is rókát - meg nem is. Nagyon bosszant a dolog, de ebből is lehet tanulni...
