Ma vendégemmel az egyik szőlőhegy mögé ültünk a repcére. Leginkább őzek voltak várhatóak ide. Alkonyattájt aztán a mögöttünk levő erdőfoltból egy szép róka igyekezett a szőlő felé. Szerencsénkre valami csoda folytán nem kapott szelet, és vendégem közel 150 méterről szépen lapockán lőtte. Ez eddig nem is túl érdekes történet.
Amikor besötétedett, összepakoltunk, és a róka megnézése után visszamentünk a kocsihoz. Közben már eszembe is jutott a mulasztásom, hiszen a keresőlámpát otthon hagytam...
Csak egy kézilámpa (a most divatos MOL-os) volt nálam, ezzel világítgattam a hegy üres tarlóit, szántásait, amikor hazafelé gurultunk.
Úgy középtájt az egyik szántás végén (mögötte kis árok és keskeny, gazos bokros van), felvillant egy szempár. Mivel a lámpa fényében még keresőtávcsővel sem lehetett megállapítani a tulajdonosát, elkezdtem cincogni. Közelebb ugyan nem jött, de hamarosan megjelent mellette még egy szempár...
Tovább cincogtam, és a következő lámpakapcsolásnál már három valami nézett szembe velünk!
Ekkor biztosra vettem, hogy szőlőhegyi macskák. Kiszállva a kocsiból még rájuk cincogtam, mire az egyik szempár tulajdonosa alig ötven méterre szaladt be. Na, ő róka volt!
Most kezdődött a kapkodás a tokban levő puskák után.
A rudi viszont erre sem mutatott nagy ijedelmet, csak bement oldalra a szőlősorok közé. Aztán mire betöltöttem, ismét visszajött a cincogásra, de látszólag nem figyelve rá, ide-oda bóklászott. Amikor egy pillanatra keresztben megállt, megkapta a golyót.
De azóta is azon agyalok, hogy vajon hárman is lehettek egykupacban?
Mert azt nem hinném, hogy 1-2 lépésre tőle nyugodtan ott ülnek a macskák... A szemek színe teljesen egyforma volt.
