A róka és vadászata

[Simi]

Gratulálok Attila! 
  

[Wipe]

Nem feküdtek messzebb egymástól másfél méternél. Kicsit sajnáltam is az elpusztított családot, de ha szeretne az ember apróvadat is, akkor nincs mese...

     

[Beregi Vadász]

Nos Urak, most értem haza.

Helyzet és eredmény ugyanaz, mint tegnap: 2 róka (pontosabban másfél). Bár disznót látnék ennyit! Méterre pontosan ugyanoda ültem: lóheretábla szélére kocsitetőre.

Még világosban, kb. fél kilenckor egy közepes nagyságú róka felkereste a tegnapi sírhelyet. Ma már magammal vittem a 223-mas ruszki "rókaapasztómat" is! 
Kb. 80-85 méterre lehetett, mikor rálőttem. Mikor láttam, hogy rohanni kezd, már tudtam, hogy valami nincs rendben. Aztán egyre csak lassult, míg a végén már csak a bal mellső lábát emelve lépegetett. Azonnal ismételtem, de nem talált, és a következő sem.  Végül nagy betegen belevette magát a sástengerbe, ahová nem tudtam már utána menni.
Az utolsó két lövésnél porfelhőt láttam, tehát alálőttem. A puskával semmi baj, csak épp a használója nem volt komplett...  200 méterre van belőve, s így kicsit aláfogtam a tökéletes blattlövéshez. Hát hiba volt, most már tudom. 80 méteren nem emelkedhetett volna akkorát a lövedék, hogy fölé menjen, ha tisztességesen a lapockaközépre rakom a szálkeresztet. Most már fújhatom, remélem hogy gyorsan vége lett a szegény komának, mert a keserves lépegetésből és a fel-felvágódó farokból következtetve nem vihette túl sokáig a sebet.

A másodikkal már óvatosabb voltam, nem akartam ezt is "megkínozni". Inkább többször is hagytam lelépni a kis csirkefogót, mert nem állt rendesen keresztbe. Első útja természetesen neki is a családi sírbolthoz vezetett. Végül úgy éjfél körül csak nem bírt magával, s nekiindult, egyenest a kocsinak. A hold szépen világított, de hogy biztos legyen a dolog, lámpával egy picit rásegítettem. Inkább, mint hogy értelmetlen sebzés legyen a vége.
A lövés és a becsapódás hangja végigvágott a tarlón és a szomszédos földeken. Nem is maradtam tovább. Ameddig lehetett, még egyszer megnéztem a súlyos beteg róka csapáját (sajnos eredmény nélkül), majd megkerestem az azt követően elejtettet. Egy tapodtat sem ment a rálövés helyétől.

Furcsa dolog, de ezeket a maiakat is sajnáltam. Valószínűleg az egész alom sorra került a két nap alatt. 
Még csak lépre se kellett szegényeket csalni, jöttek csak úgy maguktól. Van valami szívfájdító ebben. Valószínűleg ha mindegyik teljesen kifejlett lett volna, nem igazán hatna meg a dolog. De hogy a négyből három még süldő... 
De ettől függetlenül éppen ugyanúgy szeretik a fácánmellet - ha nem jobban! -, mint a nagyok! De én is szeretem, s ez az, ami miatt nincs maradásuk. Legalábbis akkora létszámban nem, mint amit mostanában tapasztaltam.

Ugyanilyen bolond szerencsét Nektek is (de inkább majd télen)!

[Erdojaro (Molnár Attila)]

................Furcsa dolog, de ezeket a maiakat is sajnáltam. Valószínűleg az egész alom sorra került a két nap alatt.  
Még csak lépre se kellett szegényeket csalni, jöttek csak úgy maguktól. Van valami szívfájdító ebben.................

Gratulálok!

Szervusz Druszám!

Ezek  _szerintem - normális Emberi gondolatok, és akkor lenne nagy a baj, ha nem éreznél így!  
Gondolom minden Vadász életében eljön (talán nem is egyszer) olyan időszak, amikor ezt a sajnálatot felváltja  a nagy dilemma, hogy: Van ehhez jogom?  
Aztán eltelik egy két nap, hét, szépen lassan meggyőzzük magunkat, hogy ez így van rendjén. Egyszer csak jön egy szellő az erdők felől, megpezsdül bennünk a vér, úrrá lesz rajtunk az ősi szenvedély, visszakerül vállunkra a puska,  és irány az erdő!   Kezdődik elölről minden. Kúszunk, mászunk, Izzadunk és fázunk,  izgulunk, és egyáltalán mindent elkövetünk, hogy sikerüljön elejteni az áhított vadat, s mikor mellette állunk, megsajnáljuk,...de nagyon örülünk neki!  

Az, hogy önös érdekeink alapján teszünk különbséget hasznos, védett,  és számunkra nem hasznos vad  között?  Ha nem mi Emberek emeltetünk az élővilág csúcsára ?? talán más osztályozna így minket is. De egyenlőre ez van.

Vadászüdvözlettel: Attila  

 

[Beregi Vadász]

Szia Druszám!

Én is így gondolom ezeket.
Ilyenkor a sajnálat vívódik a szenvedéllyel, de a zsákmányolás ösztöne mindig el fogja tompítani a sajnálatot. Így van ez jól. Lényeg, hogy kíméletesen tegyük, amit teszünk. Ezért is sajnáltam nagyon a rosszul lőtt Rudit.
Ami a legszívszorítóbb volt, hogy a tegnapi kettő egyenest az előző terítékhez húzott, s ahogy elnéztem, nem a dögszag ígérte lakoma miatt. Mikor odaértek, rámeredtek a tetemekre, s gyorsan oldalt ugorva, vissza-visszanézve távolodtak.
Épp ezen a könyéken figyeltem meg korábban egy egyes kis csíkos malacot. A disznós topicban már írtam róla. Többen is mondták már azóta, hogy hetek óta ott kolbászol egyedül. Ennie van mit, csak meg ne fogja valami. Remélem, talán Neki kapóra jött ez a dupla siker, mert Róka-anyu a három süldővel biztos kiforgatta volna a kis csíkos bőréből. Bár lehet hogy már megtörtént...
Ez meg mondjuk az Ő dolguk...

Vadászüdvözlettel:     Attila

[turizotya]

Attila megint csak gratulálni tudok!
Jó kis disznóvadászatokra jársz Te!

Egyébként érdekes dolog ez a sajnálat, én az őz, meg a borz elejtésénél érzek hasonlót, ezért nem is nagyon ejtek el
egy-két példánynál többet éves szinten! Azt inkább meghagyom másnak! Disznó, róka, sakál, ha van szarvas akkor azt is szívesen vadászom!
 

[Beregi Vadász]

Attila megint csak gratulálni tudok!
Jó kis disznóvadászatokra jársz Te!

Még szép!
Kérlek szépen, nálunk úgy hívják, hogy: Vörös, folyami disznó! Elképesztően f@sz@ pörkölt lehetne belőle! Bár inkább elképesztő...
Félretéve a viccet - de csak egy időre - leginkább a naivitásuk miatt sajnáltam a dolgot. Én leginkább a gidát sajnálom. Nem is lőttem belőle eddig sokat.
Egyébiránt a rókát szeretem lőni, nem ártana ha egyszer már télen is sikerülne,hajtásban. Egyetlen használható gereznám sincs se rókából, se borzból,mert mindet tönkretette a golyós. Meg egyébként is a javát nyáron lőttem eddig.

[Marksman]

Földim! Gratulálok!  

Erdőjáró Attila, Te pedig olyan szépen fogalmaztad meg a gondolataim, mintha olvastad volna... Nagyon tetszett!

Nálam érdekes mód a borz elejtése persze némi vegyes érzelemmel is párosul (mint szerintem minden épeszű vadász számára), mégis úgy érzem, egyik legtitokzatosabb erdőlakóink egyike, és mint ilyennek (persze különleges körülmények közt, célzottan, nem a véletlen folytán) túljárni az eszén, ügyesebbnek lenni, mindig különleges vadászkalandot ígér... Sőt, álmaim egyike egy szép borzgerezna, mert eddig mind a "szűcsmesterség" martaléka lett
Az őz, és a szarvas az, ami nálam az a kategória, mely mellé az etikai kódex olvasata nélkül is levett fejfedővel és szomorúan lépek oda. Az őztarvad felénk nem nagyon van piszkálva, ezért nem is kihívás lőni, és mint ilyen, szinte nem is "ösztönből védekező" faj elejtése inkább szomorúságot mint vadászsikert jelent. A szarvas pedig? A Szarvas... Erdeink fejedelme, nagyon nem is szeretném ragozni, minden egyede szinte maga a tökély, a szépség.
Szóval ahogy írtátok, ezért vagyunk elvileg emberek, nem csak puskás gépezetek...

 

[Wipe]

Nálam érdekes mód a borz elejtése persze némi vegyes érzelemmel is párosul (mint szerintem minden épeszű vadász számára), mégis úgy érzem, egyik legtitokzatosabb erdőlakóink egyike, és mint ilyennek (persze különleges körülmények közt, célzottan, nem a véletlen folytán) túljárni az eszén, ügyesebbnek lenni, mindig különleges vadászkalandot ígér...

Bereginek gratula! 

Erdőjáróval maximálisan egyetértek. Jobban aligha lehetett volna megfogalmazni a többünkben is ott bujkáló érzéseket, gondolatokat.

Balázs!
Veled viszont már nem értek egyet a borzvadászat nehézségeiben, különlegességében!
Nem tudom hol és hogyan vadászol a csíkos fejűekre, de felénk semmi különleges nincs a vadászatában.
Ezért kifejthetnéd bővebben mit értettél ez alatt: "egyik legtitokzatosabb erdőlakóink egyike, és mint ilyennek (persze különleges körülmények közt, célzottan, nem a véletlen folytán) túljárni az eszén, ügyesebbnek lenni, mindig különleges vadászkalandot ígér..."

[Beregi Vadász]

Ezért kifejthetnéd bővebben mit értettél ez alatt: "egyik legtitokzatosabb erdőlakóink egyike, és mint ilyennek (persze különleges körülmények közt, célzottan, nem a véletlen folytán) túljárni az eszén, ügyesebbnek lenni, mindig különleges vadászkalandot ígér..."

Szia Wipe

Szerintem Marksman arra gondolhatott, mikor a kotoréka környékén  célzottan a borzra vadásznánk. Nekem is volt már ilyen, igaz, én a szórómon ültem disznóra várva, csak hát a nyomok tanúsága szerint borzék is a közelben laktak.
Csörtetés, motozás, fújkálás hallatszott mindig, disznó meg sehol.
Egyszer aztán Apámmal eljátszottuk a "na most hazamegyünk" színdarabot. Apám leszállt a lesről, beült a kocsiba és kihajtott a kövesútig. Én maradtam... és másfél perc múlva a jelenlétünkről abszolút tudó, s távozásunkban bízó borzot a szórón lőttem meg!

Nekem a fentiek ennyiben merültek ki eddig. Lehet hogy Marksman is ilyesfélére gondolt. De majd úgyis elmondja.

[csontmetsző]

Gondolom erdős, fedett, szabdalt, hegyvidéki terepen nehezebb összefutni borzzal. Nálunk alföldi területen szinte minden kiülésre lőhetnék. Amikor már annyira leereszkedik a sötét, hogy a tarlóra kiváltó őzről nehéz megmondani bak e, vagy suta, akkor jön a csíkos fejű. Viszonylag későn mozdul, de nagy garral közlekedik, minden óvatosság nélkül. Olyan mint egy strandpapucsban csattogó fél süket öreg úr. Sokszor majd fel lök, amikor szembe találkozunk a földúton battyogva.  Szerintem nem különösebb kunszt elejteni, talán ha azért nem, mert gyakran a lábaim elé, vagy a les alá kéne lőni távcsöves puskával.

[Marksman]

Peti!

Attila és Robi leírta, mi lett volna a "titokzatosság"
Ennyi a lényeg, amit írtak, ráadásul nálunk nincs is olyan sok mint például az Alföldön, ahol mikor kotoréknál lestem, szinte perc pontosan minden este ugyanakkor bújt elő. Télen a kotorékos les viszont ott is kihívás volt, nehezen indult meg!

 

[Marksman]

Egy utolsó offtopic, mert a borzvadászatban lenne a helyünk

Megmutatom a terület egyik legjobban lakott kotorékát. Az első két kép mutatja magát a kotorékot és a tőle elvezető váltót, mely az egyetlen szabad hely, ahol meglőhető a vad. Ez kb 2,5 méter hosszú, tehát vagy szerencséd van, a lábad elé jön és meglövöd 1-2 méterről, vagy megvárod, míg a többi képen látható fedett helyet és váltóját elhagyva a szabad területre érkezik. Igenám, de az már szomszéd társaság területe, több száz méterrel odébb. Itt már nem megy a ráülök és meglövö taktika, kicsit gondolkodni kell... Hamarosan kiderül, csavarosabb volt-e az eszem

[turizotya]

Még szép!
Kérlek szépen, nálunk úgy hívják, hogy: Vörös, folyami disznó! Elképesztően f@sz@ pörkölt lehetne belőle! Bár inkább elképesztő...

Na hasonlóképpen fogok ma én is tenni, talán így harmadik nekifutásra nem fog kiverni a vihar a zabtábla mellől, mint azt kétszer már megtette.
Ma én is magammal viszem a kis 222-es izs-t is, mert a zab melletti búzatarlón négy Vörös, folyami disznó láttam egerészni.
Aztán, ha lőtávon belül jönnek, (ha nem is a pörkölt miatt ) próbálok ejteni közülük.


Az esti vadászathoz mindenkinek egy nagy kalappal!
 

[Wipe]

Egy utolsó offtopic, mert a borzvadászatban lenne a helyünk

Akkor irány oda...