Többek között vele találkoztam ma este:
(Bővebben majd később.)
A tegnap este...
Kicsit késve, kb 16:40-körül értem ki a rókales tervezett helyére, egy marhatelep udvarára.
A lehető leggyorsabban elfoglaltam a helyemet az egyik lucernakazal duplasoros tetején két bála közé beállva.
Előttem havas jól belátható terület (kb 55-60m), a háttérben egy romos istállóval, jobbra az ellető istálló, balra réges-régi trágyakupacok gazzal jócskán benőlve, hátam mögött tiszta placc (kb 60m), amit egy bokros fasor határol, azon túl a szilázs tárolók.
17:15-kor "nyúlsírtam" kicsit, majd 30-kor ismét.
17:40-kor a romos isálló mögül át csúszott a gazosba egy róka. Mivel messze volt cincogtam neki pár verset, de nem igazán érdekelte a finom egérpecsenye őkelmét.
Hamar eltűnt a szemem elől, és a távcsővel sem tudtam ismét megpillantani a gazos dombok között, ezért kissé elszontyolodva vettem tudomásul, hogy itthagyott a rudi.
Már éppen ismét "nyúlsírni" készültem mikor a hátam mögül éktelen sivalkodás és marakodás lármája hangzott fel.
Ahogy derékban kicsavarodva hátrapillantottam, látom ám, hogy egy vörösbundás éppen akkor pördül ki a fasorból, de már inal is vissza!
Mivel borotva élesen vág az eszem,
rögtön sejtettem hogy nem egyedül hancúrozik a koma!
A meglepetés ekkor ért, mivel a korábban látott lomposfarkú barátom eszeveszetten trappol ám keresztül a puci, havas területen a fasor felé.
Innentől kezdve kicsit felgyorsultak az események...
A puska szinte magától repült a vállba és már hörrdül is az MC.
A róka (számomra teljesen érthetetlen módon!) ahelyett hogy vetné a bukfencet, (ahogyan ilyenkor illik
) megpördül és irány vissza ahonnan jött!
A második lövést ennek megfelelően jól elbaltázom, a harmadik viszont éri a komát!
Látom hogy a lövés pillanatában megroggyan, de mint a villám vágódik be a gazba.
Tolom a csőbe az új skulót, miközben a szemem sarkából látom hogy egy "alacsonyan szálló vörös rakéta" húz a gaz felé az előbbi rudinak pontosan a nyomán!
A kazal végénél a két bála közti V alakban érzésből dobom oda a lövést a lent rohanó rókának.
Megbicsaklik, fejével tolja ahavat, majd bucskázik vagy kettőt!
-MEGVAN!-tör fel belőlem az átélt gyors események izgalmát felszabadító sóhaj!
Leérve az első róka nyomát keresem először(a másik már nem megy sehova), a nyom megvan, de se vért, se szőrt nem találok.
Mivel a lámpám fázni kezd és lassan egy gyertya is jobb fényt adna, abbahagyom a keresést.
Ma du. munka után az volt az első, hogy kimentem a telepre, de most sem találtam semmilyen használható nyomot, pedig éreztem hogy a harmadik lövésem "fogta" a komát.
Így lett a kettő helyett csak egy rókám.
De mindezt a nappali utánkeresés előtt még nem írhattam le.
