A mai napon a vérnyomásom biztosan az egekben szárnyalt.
Szia Guszti!
Erről jut eszembe.
Egykor az egyik rókaszórómra (dögtérre) rendszeresen hordtam a zsigereket. Disznóhajtások után vastagabban is. Rendbetettem egy ottani kis lest, lőttem is ott rókát (Pl. egy olyan rühöset, hogy rendesen csattogott a szőrtelen füle a szőrtelen fején, amikor rázta magát).
Szóval időt áldoztam én is rá.
Egyszer egy (akkori) erdész kollégám, miközben beszélgettünk, mesélte, hogy kint volt a dögtéren, de nem jött róka, pedig aztán a 12-es egycsövű orosz 12-essel adott volna neki.
Rossz előérzetem támadt. -Hol voltál Te dögtéren?-kérdeztem
- Hát a Diós tetőn, a dögtéren (teremen).
-Hátde...miért bántod ott a rókákat, ahová én hordom a zsigereket?
-Jajj -felei- mit vagy úgy oda, nem kell nekem az a büdös róka, úgy is neked adom utána...
-:Q
Bennem maradt a szó, erre már nem tudtam hirtelen felelni, úgy meglepődtem.
/Küllönben ült más a szórómon, nem vagyok irigy vadász, de legalább tudjak róla.../
Guszti. Ha rám hallgatsz, ne kezdjél el Te ellenségeskedni vadásztársaiddal, mert csak a helyzetet fogjátok elmérgesíteni, és tönkreteszed majd a saját kedvedet is. Mond el nekik -amennyire tudod higgadtan- a dolgokat, aztán járd a saját utadat és felejtsd el őket.
Vadászüdv!
