Hosszú némaság után ismét szólt a keserves nyúlsírás. Az idén még nem volt lehetőségem rókahíváshoz, (inkább a kacsákat kergettem
) s mivel tegnap este esett egy kevéske hó, így leporoltam a sípomat. Sajnos napközben szinte minden fehérség tovatűnt, de ez már nem tántorított el attól, hogy kiüljek kicsit rókát hívni. A koslatás még nagyon az elején tart, így bíztam benne, hogy a nyálcsorgató finom falatok reményében óvatlanná váló rudit, sikerül puskavégre kapnom. Azért még gyorsan megejtettem egy kitérőt az egyik csatornánál kacsaügyben, majd kiültem egy nádas ér mellé.
Az ér előttem jó 200 méterre vágta ketté a szántót. Az esti havazás nyomai még imitt amott látszottak a fekete buckákon. Első strófára csak néhány őz bámult meg, majd jó húsz perc múlva fújtam a másodikat. Alig tettem el a sípot, mikor tőlem balról, jó kétszázra már egy jó ütemben kocogó fiatal róka közelített a szántáson. A kis rafinált próbált a les melletti nádcsíkba átiparkodni, ahol már jó széllel, csendben tudta volna megközelíteni a mennyei lakomát. Muszáj volt hát, egy halk cuppanással megállítanom. Kihasználtam a számára oly bizonytalan pillanatot, s útjára engedtem a lövedéket. Tompa buffanás és sokkszerű elborulás jelezte a találatot. Újratöltöttem, de már nem volt rá szükség. Mivel még világos volt, így maradtam a helyemen és kis idő elteltével fújtam még egy strófát, de Diana ma ennyit osztott. Köszönöm!
Fiatal szuka róka, még nem tüzelt, lőtáv 120 m, kaliber 30-06.
