Mindig van nálam belül hintőporos gumikesztyű, egyszerűen felhúzható, hasznos, kis helyen elfér…
Az ütemterv szerinti vadászat helyszíne a következő település szélén, egy vadásztárs vendéglője előtt lesz, ezt még előző este konstatáltam. Kényelmes autózással műúton 10 perc, ott van az út mellett, amúgy sincs terepjáróm, a céges autó megteszi, ott meg a haverokhoz átülők.
A hétköznapokon megszokott ébresztő, még az idő is stimmel, nem kellett átállítani. Háromnegyedórás készülődéssel a sarki pékség is belefér, friss kifli, ásványvíz vételezése.
Közeledem…
Húúú, de sokan vannak, hiába, nyúlhajtás lesz, ez minden évben előcsalogatja a kevésbé aktív vadásztársakat.
Sok, kis csoportokban ácsorognak, diskurálnak. Folyik a sztorizás, ki a vállát veregetve, kezét szorongatva gratulál vadásztársának egy éppen csattanójához ért történethez, ki az előadás közepén tart éppen, bal kéz nyújtott, jobb kéz hajlított pozícióban imitálja miként emelte a fegyvert az áhított vadra… De sokat néztem ezt csizmaszár mellől apám oldalán hajtókoromban, nagyon tetszik, ez a ”MI” jellegzetes mozdulatunk, minden vadász pontosan érti.
„Mindenki feliratkozott, aki részt kíván venni a vadászaton?”- hangzik a vadászmester kurjantása.
35 puska, jó nagy U hajtás lesz, pár kilométer belekerül a lábakba. Szokásos eligazítás, majd felkapaszkodunk a gépjárművekre.
Az első hajtás egy vegyes erdő, alig szól a puska, bemelegítünk a 15◦ C- os, szinte tavaszias időben.
A második hajtásban egy átjárhatatlan rekettyést fogunk közre. Az esély növelése érdekében nevelt madarat helyeztek ki a vadőrök reggel, most ezt próbáljuk eredményesen visszavadászni. De hát nem úgy repül, inkább fut, vagy éppen elmész mellette. Szóval nem olyan, mint régen, sajnos nem is lesz.
Az egyik vizsla ugraszt egyet úgy negyven méterre, a kakas vesz egy fordulatot, és felénk húz. Inkább a társamra megy, de Ő nem lövi, maga mögé engedi, elhibázza. Utána nyúlok, egy lövés, megvan!
Kontrahajtással megnézzük a széleket, majd egy rudas nyaras, fenyves felé vesszük az irányt.
Második vagyok a szárnyon. Nem telik bele öt perc, a rudasban előttem 15 méterre pattan a nyúl. Reflexszerűen kiáltok a srégen előttem haladónak: ”Megy a nyúl!!”
De már emelem is a bockot a nyúl kivált kettőnk közt, figyelek, nem léniázok, mikor kiért durr. Karikára fordul, majd örökre megpihen.
Most egy pampás rész felé indulunk dombos, nagy fűcsomós terület. Első vagyok a szárnyon, szeretek kilépni, ne az öregek menjenek, és nem utolsósorban fogadhatom a kitörő nyulakat.
Az U hajtás hasa 500 méterre lehetett a leállóktól, mikor hangos kiáltás hallatszik: ”Balra nyúl!”
Én már elértem a felhúzódott szélső leállót, odaszólok neki: ”Lődd” Nem akarja, nem tudom miért. „Lődd te!” - jön a válsz. Harmincötnél emelem a fegyvert, szembe jön, húsznál elengedem: durr! Bukfenc. A hajtásból érkező vizsla odarohan, felkapja, nyúlsikoly, vége.
Még egy hajtás. Elmegyek leállónak, elviszem az Uaz-t, nosztalgiázok. A bekötőúton egy félreállt vadásztárs integet, hogy menjek tovább, így a szélre kerülök. Keresztben telepített akác sáv, ötven méterrel beljebb romtanya, sőt inkább csak a helye ahol összedőlt nagy pukli, körülötte sűrű vaddohány. Srégen átszelem az akáccsíkot, egy 15 éves nyarasba érek, szemből hallom közeledni a hajtósort, tőlem jobbra a tanyahely, hátrább a leálló sor. Kinézek egy nyárfát, nekivetem a vállam. Figyelek, hallgatózok. Szépen süt a nap, mozgatom a fejem, hogy egy fatörzs takarja, ne süssön a szemembe, jobban lássak.
A magas fűben távol fel-felvillan valami. A nyúl, ahogyan halad ennyit látok a füle hegyéből. Igen, most már tisztán látom, oldalt balra kimegy, de talán visszavált hisz nem vett észre. Ekkor szinte egyszerre hallom a fűben közeledő neszt a hátam mögül, valamint a vadásztárs óvatos kiálltását: Róka! Fordulok, felém jön, puska vállba 40, 30, 20 Durr. A magas fűben zászlózik a farka. Megvan, kiálltok, majd intek a vadásztársnak!
Még vissza-visszanézek, de nem mozdul, szívós vad, láttam már, hogy új erőre kap.
A hajtás felől egy nyúl jelenik meg az erdő szélén. Bebújik egy gallyrakás tövébe. Figyelem mikor mozdul. Megindul-e? Ekkor a tanyahely felöl a magas fűben hullámzó mozgással, ahogyan veszi az akadályokat, közeledik egy róka, szintén felém tart. Felgyorsulnak az események. Emelem a fegyvert a második csövet választom. Durr! A hullámnak vége, körkörösen forog fekve tapossa a füvet, elfelé vonszolja magát nagyon lassan. Szemből érte a lövés, mi erő van benne. Nem késlekedem, eleresztem a kegyelemlövést.
Érkezik a hajtósor és a majdnem elfelejtett nyúl megélénkül, kísérem, majd durr! Nagyokat szökell egyhelyben, majd elcsendesül.
Érkezik a hajtás, jelzem a barátomnak, hogy fogja meg a kutyát, lőttem két rókát, pont előtte vannak, ha nem muszáj ne engedje rá a kutyát. A hajtósorban felfedezem Sanyikát a kis lelkes hajtógyereket. Jó srác, sokszor csapódik hozzám, kikérdezem a suliról, mesélek neki a vadászatról. „Sanyi, kérlek, gyere segíteni!” – szólítom. Kezemmel mutatom az irányt, körülbelül hol keressen.
Jobb a rókát kesztyűben megfogni, reggel tettem a zsebembe hármat.
Mindig van nálam belül hintőporos gumikesztyű, egyszerűen felhúzható, hasznos, kis helyen elfér…
Viszem a nyulat és az egyik rókát, Sanyi a másikat.
Sanyi előttem halad, s én felnézek az égre, majd halkan súgom: ”Apa, láttad?” Már nincs velem, de ma az Ő puskája szólt ily diadalmasan! Megtörlöm a szemem…
Terítéken 1 fácánkakas 3 nyúl 2 róka!
Terítékfotó a rókákról
