Amikor ilyen, vagy hasonló állapotú épületre találok, mindig elfog valamiféle szomorkás hangulat.
Nem a fizikai megsemmisülés fáj.
De átszalad a gondolataim között, hogy egy ilyen ház mennyi mindennek adhatott otthont, míg megtöltötte az élet.....
Éltek benne és meghaltak...volt hit, szeretet, csalódás, fájdalom, öröm, remény.....most meg semmi.
Az üresség a lehető legrosszabb állapot.
Van pár eltűnt település a környékünkön.
Van ahol már csak talajszinten, nyomokban látható a valamikori házak, utcák nyoma.
Van ahol a temető sírkövei nyújtják az egyetlen támpontot.
Egy emberöltő, az igazán semmiség az idő nagy kerekén....akinek szerencséje van, megél belőle hármat.
896....honfoglalás....44-45 emberöltő múlt el azóta....mit tudunk róla.....szinte semmit.
Túl nagylelkűen herdáljuk az értékeinket
Bocs, elég sz@r kedvem van....a képek tetszenek
