Németeknél szokásos az ún. "Bewegungs-Jagd" (nem tudom ez-e a hivatalos megnevezése, akiktől hallottam róla, így nevezték), aminek a feltétele a szomszédok együttműködése, de nem csak a közvetlen vadászatra jogosultaké, hanem akár a több ezer hektáron lévőké.
Ennek során készítenek egy napi hajtástervet, minden területen megbeszélik a hajtók mozgását és a vadászok elhelyezkedését.
A hajtás mindenhol ugyan abban az időben kezdődik és ugyan akkor is ér véget.
Nagyon eredményesen vadásznak így és kiküszöbölik annak is a veszélyét, hogy egymás tudta nélkül lövöldözzenek a határok közelében.
Habár ezt az év többi napján minden további nélkül megteszik
A pár alkalommal, amikor náluk vendégeskedtem, mindig csak a határ közelében leselkedtem, várva a szomszédtól érkező vadat......ami soha nem jött meg
Saigy!
"Nem kell a szart dobálni,igaz. De pont ezért egy nagy szar az egész amit magyarországi vadászatnak nevezünk:ne dobjad,nem dobom én se,mert akkor nem dobja ő sem... "
Ennek semmi köze a tapasztalathoz, abból mindenkinek annyi van, amennyire igénye volt és amennyi jutott neki. Kinek több, kinek kevesebb.
Aztán van aki a kevéssel sokkal többre viszi, mint akinek sok jutott, de nem használja
A szardobálást csak azért hoztam példának, mert a médiát bevonni egy ilyen esetben akkora baromságnak tartom, aminél nagyobb hibát a vadászok egészével szemben nem igen lehet manapság elkövetni.
Az ilyen esetekből lesznek a tipikus troll-etetések, amikor az unatkozó háziasszonyok és mélysötét, önjelölt "természetvédők" kedvükre kifröcsöghetik magukat, egy kalap alá véve 50 ezret, amiatt a pár debil miatt.
És pont ezért tartom magam tűzön-vizen keresztül ahhoz, hogy a szomszédok közötti információ áramlás hiányára, de legfőképp az arra való igénytelenségre vezethető vissza egy csomó olyan probléma, amit az egymásmellett élést már megtanuló nemzetek hírből sem ismernek.
És nem a médiához kell fordulni, hanem megkeresni az az idióta szomszédot és elmondani neki, hogy mekkora barom.
Aztán ha egyszer nem elég, akkor még többször is akár.
Minden társaságban vannak normális értékrendű emberek, csak meg kell őket találni.
Ezek tipikusan azok a problémák amik maguktól, csak mert jól kidühöngjük magunkat rajtuk és itt a Vadászfórumon jól megírjuk a magunkét, nem fognak megoldódni.
