A "nagyágyú" harcsázó botomon van egy Shimano TR-előd széria, ami 15 éve remekül működik.
Elsődlegesen csónakból való horgászatra való, de (igaz vért izzadva) elég jól megtanultam vele dobni is.
Nem csillagfékes, hanem karos, ami nem tesz lehetővé olyan finom beállítást.
De a behúzós felszíni úszós módszerhez kellett valami nagy csőrlő és ahhoz tökéletesen megfelelő.
50-es fonottal és 200 grammos ólommal lazán lehet vele 50-70 métert dobni.
Csak egészen másként, mnt a peremfutóval. Annál egyenletesen lehet gyorsítani a dobást, míg az oldási pillanat el nem érkezik, közel ahhoz a magassághoz, amilyen pályán útnak szeretnénk engedni a szereléket.
A multis dobásnál sokkal dinamikusabban kell indítani a dobást és jóval korábban elengedni az addig lefogott dobot.
Ugyan azon a ponton oldva a multit, mint a peremfutót, egy jó csattanós, 5 méteres bomba lesz az eredmény
A multi beállítása dobáshoz egyébként tök egyszerű. Addig kell csökkenteni a csillagféken, vagy a karon az erőt, amíg a kitartott és függesztett szerelék lassan meg nem indul a talaj felé a saját tömegétől.
Ha ilyenkor dobunk, a centrifuga hatástól a fékező röpsúlyok oldják a dobot, majd a szerelék repülése közben a lassulással együttesen fékezik egyre jobban annak pörgését. Ergo ha túl szoros, akkor rövid lesz a dobás, ha pedig túl laza, akkor soha nem látott gubanc az eredmény az orsó dobján és jöhet a bicska
Jó találmány, de vásárlás után nem a vízpartra kell menni, hanem pár tekercs gyatrább vastag monofil zsinórral, nagy ólmokkal irány egy kihalt rét, ahol nem röhögik szénné magukat kárörvendő cimboráink a látványtól, amit nyújtani fogunk
