Ma megtörtént a vadászidény utolsó fácánhajtása battai vt-nál.
A tegnap esti rendkívül kedvezőtlen időjárás nem sok jóval kecsegtetett mára. Reggelre azonban elállt az eső. A szél viszont erőteljesen fújt. Sajnos mindössze 8-an (valamint 3 kutya)képviseltettük magunkat. A többiek mentségére legyen mondva, hogy jópáran igazoltan voltak távol, hiszen a horgászegyesületünk is most tartotta éves értékelő és tisztújító közgyűlését.
4 területet hajtottunk meg. Már rögtön az első, a vadászház környékén történő is ékesen bizonyította, hogy egy jól kivitelezett hajtás az alacsony létszám ellenére is eredményes lehet. Oldalsó hajtóként mentem, sikerült egy kakast kiugrasztanom, de elhibáztam.
Aztán megérzésből végigcsörtettem egy bokorsoron, ahonnan felvertem két tyúkot, majd egy kakast. Én nem tudtam lőni, de a mellettem hajtó vadásztársamnak pont jól jöttek, így puskavégre került a nap első madara.
A második területen eljött az én időm: Oldalsó hajtóként a vasúti töltés mellé szorultam, de nem bántam meg. Egy kutyák által felriasztott fácán repült elém. Sajnos nem tudtam azonnal lőni, mert egy oszlop megakadályozott benne, de aztán durr... A feles csővel még hibáztam, de a teljes szűkítésűvel sikerült leemelnem.
Aztán kanyarodtunk egyet, összeszűkült a hajtás. A fák szélénél mentem, amikor jött a kiáltás: "Kakas!!! Kakas!!!" A vadőrünk duplázott rá elsőként, de elhibázta a szél miatt hiperűrsebességgel repülő fácánt. Így szépen elém került. A lövésem megtörte a lendületét. Azonnal jött a gratuláció: "Szééép!"
Azután visszafordultunk és meghajtottuk az utolsó fás, bokros részt. Eléggé sűrű részen kelt fel egy madár, a mellettem hajtó vadásztársam elhibázta, aztán elsőre én is. Majd egyszerre lőttünk: a fácánkakas lezuhant. Természetesen azonnal átengedtem neki, hiszen ő még nem lőtt aznap. Jó érzés volt látni az örömét.
A harmadik hajtás a volt tehenészet területén történt. Nagyon üres volt, mindössze egyetlen tyúkocskát riasztott fel vadőrünk labradorja. De legalább megnéztük a kihelyezett Larsen-csapdákat...
Az utolsó vadászat a TEHAG halastavainál volt. A nagy revír ellenére eredményesen hajtottunk, de ha máshol nem, itt aztán bebizonyosodott, hogy az igazi gond mindig a fegyver végén van. Egyik hibázás a másik után történt...
A terítékről sajnos nem készítettem fotót, mert a gép a kocsimban maradt, így csak otthon villogtathattam a vakut a kompetenciára.
A lurkóim...
A fácánomnak gyönyörű sarkantyúi voltak:
