Nos a mai nap emléknap lesz...gímbika vadász lettem!
Az előző hsz.-omban említett részen cserkeltünk - ahol a bőgést hallottuk.
Csodás cserkelés volt az egész reggel, mentünk, csúsztunk, bújtunk a vad szeme elől.
Már reggel fél 8-kor egy rudlira cserkeltünk, ahol már kézben volt a puska, de végülis néma maradt, mert egy 6-7 cm-es ág mutatta, mindkét oldalon koronás a bika.
Sebaj, gyerünk tovább.
Egy öreg fenyő alatt igyekeztünk a vadat megelőzni, amikor a hatalmas tarvadrudli váltott vissza előttünk.
Egyetlen bikaként jött Ő és amikor a bokorsorból a tuskósoron át kilépett, azonnal láttam, a bal felét, ami egy rövid kis villa volt, majd a jobb oldali villa is megmutatkozott.
...de ami azután jött az meglepett.
Vonult békésen a rudlival, majd egyszercsak kiugrott a sorból és hátrébb szaladt, majd orrlyukát nagyra nyitva szimatolt.
Mindez egy fenyőben, ahol a törzsek miatt nem láttam rendesen, no és persze nem akartam úgy lőni, hogy más vadban is kárt tegyek. (hömpölygött előttem a tarvad, mint egy hosszú barna folyam.
)
Egyszercsak odalépett egy ünő mögé és jókorát bökött a hátsójába, amire az ünő kivált a sorból és sorjázni kezdett oldalra...szerencsémre pont felém, ekkor a rudlitől NY-ra, egy dombos részen álltam.
Mindeközben a temérdek tarvad ballagott komótosan "hazafelé" egy jó nagy sűrűbe.
A bika bizony nem hagyta és csak ment az ünő nyomában, követte, orrát hatalmasra nyitotta. (ezt onnan láttam, hogy mindez tőlem kb. 50 m-re történt.)
Szerencsémre pontosan felém terelgette az ünőt, így amikor 2 fenyő között megláttam az elejét, odafogtam és a szemből rézsút érkező bikát nyaktő-lapocka tájékon céloztam.
Amint a 2 fenyő közé ért dörrent a 8x57-es...a bika ekkor olyan 35-40 m-re volt.
Lövésemre jól emelkedett a bika és láttam, hogy bal első lábát fent tartja, így azonnal lapockalövésre gondoltam, de gyorsan új töltényt ismételtem a csőbe és követtem a bikát.
A lövés után a bika nem szaladt, lassan, betegen ballagott kb. 15 m-t, majd megállt egy bokor mögött és meg sem mozdult.
Ekkor termett mellettem a vadőr is aki lemaradt tőlem, hogy egyedül tudjak a rudlira menni.
Együtt néztük, amint tőlünk kb. 30 m-re a bika egyre jobban tántorog, majd az avarra teszi fejét.
Kivártuk az időt, majd odaléptem ELSŐ bikámhoz.
A mi területünkön ez a tipikus - mint őzbaknál - örökös közepes, amitől nagyon sokat nem lehet várni.
Mindkét oldalon villás, és amit egyből láttam még a lövés előtt is, hogy agancsa felfelé egyre szűkül, nincs benne olyan erő, ami miatt kímélendő lenne, klasszikus 3szögbe lehetne illeszteni agancsát.
Nagy volt az örömöm régóta megyek utána, ma végre egy óriási cserkelés után itt feküdt előttem.
Mint azt jeleztem pár napja innen hallunk bőgést...lehetséges, hogy Ő volt az?...ki tudja, de elég intenzíven terelgette, szimatolta az ünőt.
Az agancs már most vékonyabb a szemág felett, mint alatta...
Hát Ő az:
