Üdv Urak!
Jó két hete járok a szarvasok nyomában, keresgettem a nekem való bikát.
És lőn, ma reggel rá is találtam
Thomas barátommal vallattuk már ezt a völgyet a bőgés elején, megismerve (talán) minden bikáját, de nem igazán akadt közötte kedvünkre való.
Azaz volt egy páratlan 14-es, amit olyan "jobbhíján" bikának tartottunk, de ő egy ideje eltűnt.
Törzsgárda tag volt egy koronás 10-es, 7 éves és 7 kilós és egy max. 6 éves 6 kilós 12-es, pár csapos kíséretében.
Természetesen róluk szó sem lehetett.
Bíztam benne, hogy ahogy közeledünk a lakodalom végéhez, csak megjelenik 1-2 újabb legény a csárdában.
Mert tarvad az volt rendszeresen az akácsarjasokban, így joggal reménykedhettem.
Ma hajnalban már jó korán kint voltam, mert hallani akartam, hogy a megváltozott szélirány merre téríti el a csírákon éjszakázó rőtvadat.
Hallotta is az ismerősöket (már akárhány közül megismerem a két bandanagy hangját), de rajtuk kívül sajnos csak nagyon messziről hozott bőgést a megerősödő északi szél.
Alig világosodott, mikor felültem egy kislesre az egyik sarjas mellett a völgyben, ahonnan ragyogóan be lehet látni szinte minden irányban a fiatal akácost, jó 200-250 méteres távolságban.
Fél 6 körül menetrend szerint megérkezett a koronás 10-es, egy tehénnel és annak borjával.
A tarvadak maradtak a ritka sarjasban, lovagjuk hamar lelépett, nappali pihenőjére vonult egy hang nélkül.
Egy távolabbi váltón megmutatta magát a 12-es is, majd egy ünő és egy csapos csatlakozott a tarvadakhoz és hol előtűntek, hol láthatatlanná váltak a magasra nőtt, de foltokban hiányos sarjasban.
Aztán megjelent még egy tehén-ünő páros és két csapos és így egy szép kis rudli csipegette a hajtásokat és a köztük sarjadó zöldet.
Az egyik csapos nagyon jó szárhosszal, a leendő fő ágaknál törésekkel rendelkezik, félek is, nehogy valaki dárdásnak nézze, mert nagy kár lenne érte.
Ez a délceg legény minden áron rá akart mászni az ünőre, de az anyja nem hagyta és vigyázva hajadon leánya erkölcsét, minden alkalommal leverte róla a siheder bikát.
Többször is kisebb csetepaté alakult ki köztük, két lábra állva boxoltak, míg az ünőcske vígan csipegetett....nem tudta még, hogy mire megy ki a játék
Aztán megjelent egy koronás, eddig ismeretlen kis bika a horizonton, majd követte egy villás és kisvártatva egy dárdás 6-os is felbukkant a dombtetőn.
Egy kis ideig ácsorogtak, aztán kocogva nekiirányoztak a kis rudlinak és elkezdték hajkurászni a borjút és az ünőt.
A csaposokkal elég durván bántak, kikergették őket az akácosból. Fiatal koruk ellenére teljesen be voltak gőzölve.
Talán azt gondolták, hogy a lagzi vége felé nekik is teremhet már némi babér, hiszen a csapatbikák már nem vigyázzák háremüket.
A koronás 10-esért és a villás 8-asért kár lett volna, de a rövid ágú, kifent végű dárdást megnézve úgy döntöttem, hogy őt bizony jó lenne kiemelni az állományból.
Többen lehülyéznek majd miatta, mert gyakorlatilag akármekkora bikát lőhettem volna, idén nem volt trófea tömeg korlátozás a tagok számára és szinte biztos, hogy lett is volna lehetőségem nála
sokkal komolyabb agancsú bikát lőni....de győzött bennem a vadgazda énem a vadászláz felett
Korábban rámértem már a kopaszabb foltokra, így amikor az ünőt hajtó bika a tehénhangú nyekegésemre haptákba vágta magát tudtam, hogy kb. 165 méterre áll tőlem.
Itt állt a bika, lent a világos folt a kisles az erdő sarkán.
Kissé srégen mutatta a bal elejét, de a szálkereszt közepe olyan stabilan állt a lapockája első élén, hogy nyugodtan elengedtem a 180-as H-Mantellt.
A becsapódás tompa csattanás volt, a bika megemelte az elejét és az elejét alacsonyan tartva nekiindult a hegynek.
Majdnem elérte a dombélt (ott már csak a sarjak mozgásán láttam, hogy merre megy) amikor visszafordult és kicsivel a perem alatt egy helyben kezdte törni a fákat, majd rövid időn belül csend lett.
A többi szarvas megugrott, átfutottak egy kis katlanon és a másik oldalban megállva kémleltek.
Mivel a területünkön nyár óta folyamatosan működik több gázágyú, így maga a durranás nem zavarta őket.
Miután nem találtak semmi veszélyeset környezetükben, szépen lassan, csipegetve elvonultak a nappali helyük felé.
Ez követően szálltam le a lesről és oda navigáltam a sűrű bozótoson át a tiszta foltra.
Már a kirúgás nyomát követő pár méterben találtam vért, aztán a vérzés intenzitása igen megerősödött.
Először csak a földön,
majd 15-20 méter után mellmagasságban is bőven volt vér.
Mentem talán 30 lépést, amikor megcsapta orromat a friss bikaszag. na nem az a jó csípős brunftszag, csak amilyen a fiatal bikák szokásos illata.
Aztán rátaláltam a már megdermedt kis dárdás 6-osra.
Nehezen ment, de kibontottam a fejét és az agancsát a dzsungelből és elkészítettem a terítéket, megadva neki a végtisztességet.
Kicsit elüldögéltem mellette és egyáltalán nem bántam, hogy nem egy 9-10 kilós kapitális bika mellett ülök.
Terítéken az ifjú herceg, a koronás urak felőlem már nyugton lehetnek jövő ilyenkorig
Szerencsére a dombél csak 25 méterre volt, így a segítségül hívott hivatásos vadász és két hórukkember, no meg 30 méter kötél és a terepjáró segítségével gyorsan elintéztük a pakolást.
A lövés pont ott érte ahová szántam, a kimenet a másik oldalán a bordák mögött közvetlen volt.
Nagyon jó lövedék ez a H-Mantell, ismét bizonyította, hogy a 308-assal kivételes párost alkotnak
Mikor a vadátvevőnél vártam a hűtő kezelőjét, jött egy kupac osztrák vadász, az esti bikáikat fotózni.
Nézegették a bikát, szóba elegyedtünk és mikor mondtam, hogy milyen lövése volt és mennyit ment el utána, mutatva a telefonon a vérzést is, hitetlenkedve csóválták a fejüket.
Kiderült, hogy este ketten is lőttek bikát, de sem a 300-as RUM, sem a 270 Short után nem volt kilövés és vérzés sem igen, ami megnehezítette a keresést.
Hát igen, sokan nem hiszik még el, hogy ez a kis pockozó-meggymagpöködő mire képes (persze megfelelő kezekben
)
Mindenkinek hasonló, szép élményeket kívánok!
