Szia Sanyi,
A villás 12-esbika története nem túl érdekes, de leírom. Péntek este kiültünk a fiúkkal egy repcetábla egyik magaslesére, természetesen a másik lesnél a gerincen fényes nappal kiváltott egy rudli szarvas, a végén ez a csinos bika. A kb. 400 méter ellenére fiaim aggitáltak a lövésre, de nem álltam kötélnek.
Szürkületkor kiváltott mellénk három dám, és az ünőt meglőttem, és a lövésre az egész szarvasrudli berohant elénk. Ugyan a rám eső bikát már meglőttem, de éppen ezen a hétvégén szabadítottuk fel a maradék bikák elejtését, így meglőttem a bikát. Tudom hogy nem szép dolog. Besötétedett, és nem találtunk semmit. Reggel jó korán kimentünk, az elugrás helyét azonnal megtaláltuk, de vért nem. Jó becsapódása volt a lövésnek, ezért keresgélni kezdtem az erdő szélén, mígnem egyszer csak Dávidkám kiabált, hogy vért talált. Egy borsónyi csöpp a repcelevélen. Felhívtam hivatásos vadászunkat, aki kihozta a vérebét. A kutya határozottan elindult a nyomon, 10 méterre egy mákszemnyi vér, aggódtam, de nem sokáig, mert az erdőszéltől 50 méterre ott feküdt a bika. Kicsit hátulról és hátul előre lőttem meg, a gyomrot és a májat szétroncsolta a lövés, de nem vérzett.
A bika 7 éves páratlan 12-es, kb. 5.5 Kg +-
Felteszem az idei első bikám képét is, ennek az előtörténete az érdekesebb, mivel 10. alkalommal lőttem meg, addig csak nézegettem, mert nem tudtam eldöntani hogy elég öreg e. Nehezen döntöttem el, de egy esős szeptemberi estén kisétált elém fényes nappal, és addig izgatott, míg meglőttem. Csak állt a lövés után, azután néhányat lépett, és tűzberogyott.
A korát nem írom le még, mert kíváncsi vagyok mit gondoltok. A súlya 6.8 Kg páratlan 14-es bronzérmet kapott.
