|
Harka Csaba
|
 |
« Új üzenet #9366 Dátum: 2013. Szeptember 24. - 19:00:00 » |
|
Már egy hónapja számoltam vissza a napokat, és végre elérkezett az a várva várt 10 nap amit minden évben a bőgő bika vadászatára szánhatok. Mivel a területünk nagy része a bérvadásztatás miatt le van zárva szeptember elején, így a hónap közepét céloztam meg. 16-án szabadult a terület, én 14-én érkeztem meg. A főbőgésbe csöppentem.
A még lezárt terület egy részét felderítettem és kimentem figyelni, hallgatózni.
Az első este nagyon kecsegtető volt, egy jónak gondolt, egész évben szarvas járta, általam szeretett területrészre mentem. Egy repce árvakelésre ültem a kisszékemre, egy kis nádas mellett. Láttam pár tavadat, meg egy lőhető kis bikát, egy páratlan 12-est 4. agancsút. Mivel hosszú volt a középága, valamint igen erős koronaágak voltak, bizalmat szavaztam neki, remélem meghálálja.
A tarvadak miatt tudtam hogy előbb utóbb beáll majd egy nagy bika ide. (ha már nincs itt?!) Teltek múltak a napok, sok minden történt, minden nap új bikák érkeztek a lakodalomba. Láttam 2 megnyomorított mellékbikát, szerencsésen le tudtam videózni világosba 3 bikát nagyon közelről, bent kellett maradnom a repcébe éjjel, nem tudtam kijönni mert mindenhol szarvas volt körülöttem. Tele voltam élményekkel, csak az a várva várt igazán jó bika nem akart előkerülni. Illetve volt egy nagyon jó kis bika amit meglőhettem volna, egy ében fekete, 14-es bika hófehér ágvégekkel, 7-8 év 6,5 kg. A rövid szár, illetve a kis agancstömeg miatt talán lőhető bika, de nem a puskához nyúltam hanem a kamerához. Nem voltam biztos benne, olyan határeset volt. Ahogy fogynak a napok, mindig az a bika a legjobb amit nem lőttünk meg..Utána nem láttam többet. Egyre jobban kiismertem a mozgásukat a szokásaikat,tudtam hova mennek, és hova érkeznek. Gyakorlatilag a fekhelyüktől 30-50m-re vadásztam.
Csütörtök este történt valami.. Beállt végre egy nagy bika. Terelte a tarvadakat, hajtotta a vetélytársakat, valahogy összerendezettebb lett a mozgásuk, a nádból csak néha néha fordultak ki, rejtve maradtak. Utolsó fénynél sikerült megpillantani a bikát. Le is videóztam egy kicsit, 10 kg körüli öreg bika, vastagnyakú igazi platzhirsch.
A péntek "eseménytelenül" telt, tarvadak szédelegtek, erre arra spíszerek kardoztak, de valamire való bikát nem láttam.
Már el voltam keseredve, Imi kérdezte is, hogy akarok porondot váltani, vagy kitartok? Ezt a helyet kidolgoztam, úgy éreztem mindennel képbe vagyok. Nem váltottam.
El voltam keseredve, és nagyon fáradt voltam. Minden nap pár órát aludtam. Fogyott a remény, megyünk kifelé a bőgésből.. Ráadásul pénteken megfürödtem egy hét után, ami jelentősen csökkentette az esélyeimet, de már nem tudtam elviselni a szagomat. (ez ilyen hülye babona)Maradt még 50% esély. Fogmosás, alsógatyacsere -20% Maradt még 30% borotválkozni már nem mertem. A lavórból kimentett fuldokló szöcske, és a hozzá intézett fohász, talán segíthet még valamit...
Szombaton reggel kicsit pihenni hagytam a násznépet, felmentem a szőlőhegybe és lőttem egy kis bakot.
Este (az utolsó) szakítottam a hagyományokkal(nem szeretek mással vadászni,sőt utálok)Tánczos Peti barátom aki fent lakott velem a pincébe, és egyébként neki már sikerült lőni egy jó kis 5,9 kg-os bikát, azt mondta kijönne velem videózni, és meghozza majd a szerencsémet. Gondolkodtam.. Na jó, egye fene..
Nagyon halkan beloptuk magunkat, a szarvasok közé. Nagyképűen magyaráztam a Petinek hogy ekkor és ekkor ez és ez fog történni, merthogy órát lehet hozzájuk igazítani stb..
Na figyelj most...
Az alatt a bokor alatt..
Mindjárt..
Na...
És nem történt semmi!
Hmm... Na most mi van?! Elmentek!?
Nem értettem. De 1/2 óra késéssel minden megtörtént, ahogy a forgató könyvbe le volt írva. Az alól a fűzfa alól 30mre felkelt a tehén borjával, odébb kijött a kis bak, a nád sarkából kisoroltak a tarvadak. Mentek előttünk át a repcén. Eddig minden a szokásos. A 2 spiszer is megvan, a 2.agancsú ígéretes kis bika is. Jó, a leltár rendben. Egyszer csak 15-20m-re egy bokor alól felkelt a Bika. Megállt előttem keresztbe odavizelt, majd belehempergett. Óriási szemág, klasszikus háromszög, erő lent, igazi jó öreg bika. Ahogy felállt, habozás nélkül blatton lőttem. Nem jelzett a lövésre, hanem felszaladt a domboldalban rémülten ácsorgó társaihoz. Megállt, elkezdett imbolyogni és szépen összeesett. Rajta tartottam a szemem, a bőgő bika nem játék.. és úgyis volt. Felállt és mintha mi sem történt volna el kezdte terelni a teheneket, elhajtotta a kis bikát. Néha kicsit bebólintott csak onnan lehetett látni, hogy van baja. Tudtam, hogy a hibázás, sebzés kizárt, halálos sebet kapott. Azért 200m-ről még egyszer lapockán lőttem a biztonság kedvéért. Megrogyott egy kicsit és ment tovább. Ezt nem hiszem el.... Egy bokor eltakarta, és eltűnt a szemem elől. Összecihelődtünk, és mivel a bika és köztem volt egy patak ezért nagyot kellett kerülnünk. 3/4óra alatt értem oda ahol elvesztettük szem elől. Nem akartam hinni a szememnek.. a bikának fent volt a feje. Felkelni már nem tudott, és nem is akart. Csak nézett engem. Nem idegesen, hanem hűvös nyugalommal. Egy gyors kegyelemlövéssel búcsúztunk a nyártól az élettől, a szerelemtől.
Ott álltam mellette meghatottan, csodáltam a szívósságát, a hihetetlen életerejét, és azt ahogy az utolsó pillanatig megőrizte méltóságát. Nagyon nagy tiszteletet éreztem, érzek iránta, ez szerintem örökre bennem marad. A bőgő gímbika a legcsodálatosabb állat a földön. Amikor elvesszük egynek az életét, mindig rontunk egyet a világon.
Ja és.. Köszönöm szöcske!
|
