Elaccc csak kíváncsiságból kérdem, mekkora a legnagyobb agancs amit találtál?
Az életem legnagyobb agancsa egy páratlan 16-os 8kg-os agancs volt.
1991 tavaszán az egyik nagy agancsozó (már sajnos meghalt, jó ember volt!
) február 10 körül Egerbakta mellett a hó alól felszedett egy páros 16-os 8kg-os koromfekete gyönyörű agancsot. Nem ez volt már neki életében az első... Mikor megláttam azt hittem elmennek otthonról
Mivel vadászok vagytok biztos ismeritek ezt az érzést!
Nem irigység ez, hanem az az érzés, hogy én is szeretnék egy ilyen agancsot, bármilyen áron... Szóval miután megláttam, a gyönyörű páros agancsot iszonyatosan betegen elindultam az erdőbe agancsot keresni. Megvoltam fázva nagyon, soha nem felejtem el. Két hétig minden nap mentem, de semmi. A munkahelyemen úgy tudták táppénz alatt borogatom a lázas homlokom...
Szóval két hét után elolvadt a hó, de volt egy pár éves fiatalos cseres egy domb oldalában illetve tetejében és előző évben láttunk a haverral ott három hatalmas bikát (10kg körülit) rügyet rágtak csak a fejük és az agancsaik látszottak, és én a szerencse reményében elmentem oda. Szóval elolvadt a hó, de volt a nagyon sűrű fiatalosban egy elhagyatott földút ami inkább már csak egy cserkészútra hasonlított kétoldalt benőtte a gaz, és azon imitt-amott megmaradt a hó. Azon az úton ballagtam fölfelé, hátha meglátom a három nagy bikát, fejükön van-e még az agancs, meg hogy egyáltalán ott tartózkodnak-e még... Bikákat nem láttam viszont a cserkelőúton az útra merőlegesen megláttam a hatalmas csülök nyomokat, amint egy hihetetlen sűrűbe tüntek el. Nem akartam hinni a szememnek, a fiatal cseres összekeveredve szederrel, meg galagonyával, meg mittudomén milyen giz-gaz, a bika, nyoma meg oda vezetett be...
Összehúztam magam, megigazítottam a ruhám a zakóm a fejemre húztam és iszonyat nagy erőfeszítések árán beverekedtem magam a nagy sűrűbe. Körülbelül 50 métert tehettem meg a nagy gazba, mikor a gaz alatt elnézve, már majdnem gugolva, megláttam, hogy tőlem befelé húsz méterre besüt a nap egy kis tisztást világítva meg. Aztán hirtelen a tisztás alján megláttam a hatalmas porcelánfehér ágvégeket. Életem egyik legszebb pillanat volt. Onnantól nem tudom hogyan értem a kis 10m átmérőjű tisztásra, de semmit nem éreztem, semmim nem fájt, nem voltam már megfázva sem
csak az agancsot láttam
A bika fekhelye ott volt és amikor lehullott az agancs a fejéről az iszonyat vastag kehelykoronás nyolcas szárat feltolta az egyik fiatal cserfa oldalára, úgy, hogy a rózsája nem ért a földhöz és a sötétbarna gyönyörű színe is megmaradt. Teljesen úgy nézett ki, mintha friss hullás lett volna, de mikor megláttam a párját ami a tisztás azon részén feküdt ahol érte a nap, rádöbbentem, hogy tavalyi agancs. Az egy négyes kehelykoronás szár volt, de a jégág is levolt törve. Gondoltam ez a sűrű teli lesz aganccsal, de azután egyetlen egy agancsot sem találtam benne, pedig a bika még mindig ott tartózkodott. A friss agancsot valahol máshol hagyta el, mikor azévben befeküdt már nem volt a fején... Otthon lemérve beszáradtan a nagyobbik nyolcas szár 3,95kg volt a kisebbik, törött jégágas 3,75kg. Eladtam egy vadásznak én hülye, ráadásul lesem fotóztam, úgy gondoltam ez még csak a kezdet... Hát igen valaminek a kezdete volt, de sajnos nem annak amire én gondoltam!
