úgy látom,még mindig nem érted,miről beszélek,ezért gyere el velem egy hullott agancs szemlére!Szívesen leszek a kísérőd!
Tudom is, hogy mi várna ott rám:
Mikor megérkeznék az agancsmustrára, meglátnánk egymást, aztán kezet fognánk és:
Hirtelen az érintésedre egy nagy energiagömb venne körül bennünket de a körülöttünk lévő emberek, a külvilág ebből semmit nem venne észre, folyik minden a saját medrében... Szóval ez az energiagömb ami belülről lökéshullámszerű burkot képez, egyben időtörést hozna létre. Aztán ebben az időtörésben (amit nevezhetünk egy másik dimenziónak) megállítanád az időt és szép lassan elkezdenéd visszafelé pörgetni. A füleim mintha bedugultak volna, az elmém kitisztul, okosnak érzem magam és kiválasztottnak, teljesen a hatalmad alatt állok, csodállak amint elkezded nekem megmutatni, hogy ennek az elhullott bikának a koponyája, trófeája szépen lassan ismét összeáll. Mikor ismét egész koponyája lesz, újra megállítod az időt és megmutatod, hogy a haránt porc nincs elcsontosodva, és a homlokvarrat is szépen látszik ez egy gyerek bika. Én pedig simán elhiszem neked. Hogyne hinném el annak aki megállította, sőt visszapörgette az időt! Aztán mikor én mindenre igent mondok, mindent elhiszek, ismét szépen lassan kezdenek a szövetdarabkák visszaépülni a koponyára, majd az izomszövetek és végül felkerül a "kaszni", a bőr és szőr "borítás" is az állat fejére pofájára. Az idő nem áll meg, még mindig visszafelé pörgeted, feltámasztod a bikát! Mikor az állatnak ismét összeállt a teste és ismét mozog, újra megállítod az időt. Megmutatod nekem, hogy hogyan nézett ki élőben és mikor már a csodálattól tátott szájjal bámulok, előrepörgeted az időt és hirtelen Gemencen állunk egy nagy mocsaras ártéri részen. Az állat habzsolja a bucijába a vitamindús növényzetet és minden évben mutatod ahogyan az agancs egyre nagyobb lesz. A következő évben 3,7kg-ról felugrik 4,7kg-ra, majd következő évben 5,7 kg-ra, aztán 14 évesen 10kg-os hatalmas aranyérmes agancsai lesznek a bika felhízik 3 mázsásra... Én az idő burkon belül még mindig tátott szájjal nézem az eseményeket a szememből könnycseppek törnek elő, és kezeim a magasba emelvén hálát adok teremtőmnek, hogy megismerhettelek itt a fórumon és ezáltal beleláthattam a jövőbe, végigkísérhettem ahogyan egy 3 kg-os trófeás törpe bikából, hatalmas kapitális trófea válik.
Aztán hirtelen eltűnik a burok és zajlanak az események tovább mintha misem történt volna. Viszont én megőriztem az elmémben a történteket, nem feledem a csodálatos időutazást, és a későbbi agancsmustrán bármit is mutatsz nekem, bármit is közölsz, mindenre csak bólogatni fogok és igazat adok, sőt bocsánatot kérek, hogy bármikor is kételkedtem igazadban, hiszen emberfeletti képességekkel rendelkezel...
Ha pedig mégsem így történik akkor mit akarsz ott megmutatni, bebizonyítani?
bocsesz mindenkitől
