Szarvasbika

[Karácsony Károly]

Kapnak egy asztal és szemtől szemben . . .

Szkanderozhatnak , vagy ruletteznek . . . !     

[dnt]

Egy kis érdekesség a szentpéterföldei bemutatóval kapcsolatban. Idén volt a tizedik alkalom, hogy megrendezésre került a bemutató. Az első ilyen esemény tehát 2002-ben volt. Az akkori kiállítás legjobb trófeája ez volt:

Ez a trófea akkoriban 13,31 kg volt nagykoponyával, korát 13 évesre bírálták, 238,93 CIC pontot kapott. Elejtési helye Szentpéterfölde.

9 évvel később, vagyis idén volt egy nagyon hasonló aranyérmes trófea, melyet szintén Szentpéterföldénél lőttek.

Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon ha hagyták volna még néhány évig, az idei elérte volna a 2002-es súlyát és pontszámait?

[Pyrus]

Vajon az előző hozzászólásban ugyanannak a bikának a trófeája van?   
(bocs, nem tudtam kihagyni. )

[Tatuska]

Innen le tudod tölteni az általam készített képeket:
http://data.hu/get/4323638/SzPF_2011.10.14.RAR

Letöltés után ki kell csomagolni.
Lefényképeztem az összes trófeát, az aranyérmeseknek az adatai is megvannak meg néhány másiknak is. Voltak különlegességek is.

Fantasztikus, szemet gyönyörködtető trófeák!

Köszönjük a képeket!

 

[Troja]

Innen le tudod tölteni az általam készített képeket:
http://data.hu/get/4323638/SzPF_2011.10.14.RAR

Letöltés után ki kell csomagolni.
Lefényképeztem az összes trófeát, az aranyérmeseknek az adatai is megvannak meg néhány másiknak is. Voltak különlegességek is.

Hát ez nekem nagyon magas! : Az én gépem már pár éve ki lett csomagolva, mégse látom a képeket!
Valaki legyen olyan kedves és tegye fel a képeket laikus által is fogyasztható formában!

[magesz]

Hát ez nekem nagyon magas! : Az én gépem már pár éve ki lett csomagolva, mégse látom a képeket!
Valaki legyen olyan kedves és tegye fel a képeket laikus által is fogyasztható formában!

Troja!
A gyakorlás topicban leírtam,hogyan tudod megnézni a képeket.
Üdv:magesz

[Stefi]

Egy kis érdekesség a szentpéterföldei bemutatóval kapcsolatban. Idén volt a tizedik alkalom, hogy megrendezésre került a bemutató. Az első ilyen esemény tehát 2002-ben volt. Az akkori kiállítás legjobb trófeája ez volt:

Ez a trófea akkoriban 13,31 kg volt nagykoponyával, korát 13 évesre bírálták, 238,93 CIC pontot kapott. Elejtési helye Szentpéterfölde.

9 évvel később, vagyis idén volt egy nagyon hasonló aranyérmes trófea, melyet szintén Szentpéterföldénél lőttek.

Nagyon jó !  A genetika csodái ! Biztos hogy valamilyen szinten van genetikai kapcsolat a két trófea viselője között de hogy ki vagy kik voltak az örökítők a bika vagy a bikák szülei esetleg a tehén hordozta tovább a trófea szempontjából fontos genetikai anyagaot szerintem soha nem tudjuk meg.  Sajnos !  Nem nagyon beszélünk róla de én ugyan olyan fontosnak tartom a tehén örökitő képességét. Ha jól emlékszem 36 milliárd információt hordoz az ember genetikai térképe kb ue. lehet a szarvasé is . Biztos hogy a tudomány meg tudaja idővel oldani a teljes genetikai manipuláció lehetőségét de szerencsére ezt már én nem érem meg.

[elaccc]

Innen le tudod tölteni az általam készített képeket:
http://data.hu/get/4323638/SzPF_2011.10.14.RAR

Letöltés után ki kell csomagolni.
Lefényképeztem az összes trófeát, az aranyérmeseknek az adatai is megvannak meg néhány másiknak is. Voltak különlegességek is.

Köszönjük a nagyszerű fotókat! 

Picit csemegéztem a saját szám íze szerint, ha megengeditek:  (ezeket imádom!!! ):

[Jagdterier]

Picit csemegéztem a saját szám íze szerint, ha megengeditek:  (ezeket imádom!!! ):

























[/quote]
Ezeket ki nem imádná!!
Vagy akad olyan Barom is?!

[Balkóbátya]

Kinek volt az ötlete a dámszarvast a gímmel párosítani? (2. 3. sokadik kép) Csodás trófeák egyébként!

[Balkóbátya]

Nem 3.,negyedik .

[magesz]

Csaba barátom idei Gímbikájának elejtése
Vasárnap este kezdődött a történet azzal,hogy kimentünk vadászni. Bőgési időszak lévén kivittük a bőgőkürtöt magunkkal. Ücsörgünk a lesen,nézelődünk,de nem nagyon történik semmi. Egyszer csak zörgés jobbról a kukoricából,na megmozdult valami. Hallgatózunk,csörtetés hangja veri szét rendre a csendet. Na én vagyok soron,mert ez bizony röfi lesz. Így szól a megállapodás köztünk Csabival. Közeledik a hang és okozója én meg feszült csendben várakozom. Egyszer csak a kukoricából kikandikál egy,egy csíkos fej. Majdnem elnevettem magam,mert a pizsamás olyan szuszogással lépett ki a sorok közül,mintha valami asztmás elefánt lenne. Fenekét riszálva lassan elodalgott és visszatért a csend. Kezdett szürkülni a táj és a távolból felhangzott egy mély tónusú hang. Na végre,idén még nem hallottunk bőgést. Kezembe vettem a kürtöt és válaszoltam egy rövidet. Ekkor ért minket a meglepetés,mert a kukoricából egy unott hangú bika válaszolt .Nem volt messze és végig ott feküdhetett. Ismét válaszoltam,de ő nem reagált. Távolabb az erdőben viszont agancs kopogást véltem hallani,ezért tónust váltva rábőgtem a hang irányára. Ekkor az történt,amiben nekem,de a Csabi szerint,neki sem volt része. Hét bika kezdett udvarlási,harcrahívó és tájékozódó bőgésbe. Fergeteges volt hallgatni őket,ahogy az ösztön diktálta erőknek engedelmeskedve,átadták magukat az adrenalin túlfűtöttségének. Hang alapján kiválasztottunk egyet,ígéretes,mély hang volt. Válaszoltam neki és elindultunk irányába,folyamatosan nézve a szelet,ami nagyon kedvező volt. Megálltunk a kukorica szélén,tájékozódási céllal,ekkor a hátunk mögül nagyjából  tíz méterre,akkorát üvöltött egy másik,hogy beleborzongtam,de a következő pillanatban már el is ugrott,ugyanis a széljárás orrába csapta számára gyűlölt ronda emberszagunkat. Egy azaz egyetlen bikát sem sikerült lővilágig lövésre kapnunk,úgy hogy haza is indultunk bízva a másnapban. Hazaérésem után,mikor nyugovóra tértem,álomra hajtottam fejem felcsendültek a tónusok és elaludtam. Gyorsan reggel lett,csak a hétfő telt oly nehezen,tán még nehezebben mint szokott. De az idő engedelmeskedve az örök körforgásnak elhozta a kora estét. Pakolás az autóba,Vackor már a kocsiból nézett,valahogy olyan gyere már nézéssel. Kiviharzottunk Csabihoz,bepakolás nála és irány a beírókönyv. Ott már várakozott egy vadásztárs,akivel gyorsan megbeszéltük,hogy ki hova. Irány a terület,vissza a tegnapi helyre,de nem a lesre,hanem a kukoricához. Kezeink tördelésével próbáltunk magunkra nyugalmat erőltetni,mondanom sem kell nem sok sikerrel .Ha lehetne ilyenkor tekerni az idő kerekén,mi biztos csapágyasra hajtottuk volna. De nem így van,az ember,mint porszem van jelen a gépezetben. Tehát marad a várakozás és a találgatás. Vajon ma is bőgnek?Lassan eljött az az időszak,amit vártunk és a vágyteljes várakozás feszült percei,mint ólmok a lábon,úgy húzták az idegeinket pattanásig .A hatalmas csendben ismerős kopogás csendült fel az erdő felöl,elő a kürttel és neki kezdtem. Egy rövid böffenés volt a válasz,aztán semmi. Tán két perc is eltelt,mire megpillantottuk őkelmét. Behúzódtunk a kukorica szárak mögé és ismét rábőgtem. Na erre az ő idegei mondták fel a szolgálatot és olyan vehemensen válaszolt,hogy most már nem babra ment a játék. Még agresszívabban válaszoltam,amire rohanás volt a válasz. Befutott körülbelül ötven méterre. Csabi célozza,mondom várj még. Ismét kezemben a szarvashívó és röviden,de annál méltatlankodóbb hanggal jeleztem,hogy harcra fel. Ő vette a lapot és erőteljes patadobogással tizenöt méterre csökkentette a távolságot köztünk. Megérintettem Csabi vállát,hogy mehet. A lövés szétvetette a csendet amit jó becsapódási hang kísért. A bika jelezte a találatot és futásnak eredt,néztük távolodó alakját és hallottuk ahogy beesik a szemközti mintegy 150 méterre lévő kukoricásba. Mindketten remegtünk,ki ezért ki azért. Elsétáltam Vackorért ,mire vissza értem eltelt vagy húsz perc. Elindultunk utána,kiskutyám hamar felvette a csapát és odavezetett az akkorra már kimúlt középkorú kiskirályhoz. Gratuláltam a lövéshez,amit viszont gratuláció követett a hívásért. Ott a megtalálás helyén megadtuk a végtisztességet és készítettünk pár képet. Majd kihoztuk a tengernyi tengeri közül. Gyönyörködve álltunk mellette és az emlékeket magunkban felidézve,örültünk egymás sikerének. Hát valahogy így esett az idei szarvasbikája a Csabinak.
Vadászüdvözlet mindenkinek:magesz

[Jagdterier]

Csaba barátom idei Gímbikájának elejtése
Vasárnap este kezdődött a történet azzal,hogy kimentünk vadászni. Bőgési időszak lévén kivittük a bőgőkürtöt magunkkal. Ücsörgünk a lesen,nézelődünk,de nem nagyon történik semmi. Egyszer csak zörgés jobbról a kukoricából,na megmozdult valami. Hallgatózunk,csörtetés hangja veri szét rendre a csendet. Na én vagyok soron,mert ez bizony röfi lesz. Így szól a megállapodás köztünk Csabival. Közeledik a hang és okozója én meg feszült csendben várakozom. Egyszer csak a kukoricából kikandikál egy,egy csíkos fej. Majdnem elnevettem magam,mert a pizsamás olyan szuszogással lépett ki a sorok közül,mintha valami asztmás elefánt lenne. Fenekét riszálva lassan elodalgott és visszatért a csend. Kezdett szürkülni a táj és a távolból felhangzott egy mély tónusú hang. Na végre,idén még nem hallottunk bőgést. Kezembe vettem a kürtöt és válaszoltam egy rövidet. Ekkor ért minket a meglepetés,mert a kukoricából egy unott hangú bika válaszolt .Nem volt messze és végig ott feküdhetett. Ismét válaszoltam,de ő nem reagált. Távolabb az erdőben viszont agancs kopogást véltem hallani,ezért tónust váltva rábőgtem a hang irányára. Ekkor az történt,amiben nekem,de a Csabi szerint,neki sem volt része. Hét bika kezdett udvarlási,harcrahívó és tájékozódó bőgésbe. Fergeteges volt hallgatni őket,ahogy az ösztön diktálta erőknek engedelmeskedve,átadták magukat az adrenalin túlfűtöttségének. Hang alapján kiválasztottunk egyet,ígéretes,mély hang volt. Válaszoltam neki és elindultunk irányába,folyamatosan nézve a szelet,ami nagyon kedvező volt. Megálltunk a kukorica szélén,tájékozódási céllal,ekkor a hátunk mögül nagyjából  tíz méterre,akkorát üvöltött egy másik,hogy beleborzongtam,de a következő pillanatban már el is ugrott,ugyanis a széljárás orrába csapta számára gyűlölt ronda emberszagunkat. Egy azaz egyetlen bikát sem sikerült lővilágig lövésre kapnunk,úgy hogy haza is indultunk bízva a másnapban. Hazaérésem után,mikor nyugovóra tértem,álomra hajtottam fejem felcsendültek a tónusok és elaludtam. Gyorsan reggel lett,csak a hétfő telt oly nehezen,tán még nehezebben mint szokott. De az idő engedelmeskedve az örök körforgásnak elhozta a kora estét. Pakolás az autóba,Vackor már a kocsiból nézett,valahogy olyan gyere már nézéssel. Kiviharzottunk Csabihoz,bepakolás nála és irány a beírókönyv. Ott már várakozott egy vadásztárs,akivel gyorsan megbeszéltük,hogy ki hova. Irány a terület,vissza a tegnapi helyre,de nem a lesre,hanem a kukoricához. Kezeink tördelésével próbáltunk magunkra nyugalmat erőltetni,mondanom sem kell nem sok sikerrel .Ha lehetne ilyenkor tekerni az idő kerekén,mi biztos csapágyasra hajtottuk volna. De nem így van,az ember,mint porszem van jelen a gépezetben. Tehát marad a várakozás és a találgatás. Vajon ma is bőgnek?Lassan eljött az az időszak,amit vártunk és a vágyteljes várakozás feszült percei,mint ólmok a lábon,úgy húzták az idegeinket pattanásig .A hatalmas csendben ismerős kopogás csendült fel az erdő felöl,elő a kürttel és neki kezdtem. Egy rövid böffenés volt a válasz,aztán semmi. Tán két perc is eltelt,mire megpillantottuk őkelmét. Behúzódtunk a kukorica szárak mögé és ismét rábőgtem. Na erre az ő idegei mondták fel a szolgálatot és olyan vehemensen válaszolt,hogy most már nem babra ment a játék. Még agresszívabban válaszoltam,amire rohanás volt a válasz. Befutott körülbelül ötven méterre. Csabi célozza,mondom várj még. Ismét kezemben a szarvashívó és röviden,de annál méltatlankodóbb hanggal jeleztem,hogy harcra fel. Ő vette a lapot és erőteljes patadobogással tizenöt méterre csökkentette a távolságot köztünk. Megérintettem Csabi vállát,hogy mehet. A lövés szétvetette a csendet amit jó becsapódási hang kísért. A bika jelezte a találatot és futásnak eredt,néztük távolodó alakját és hallottuk ahogy beesik a szemközti mintegy 150 méterre lévő kukoricásba. Mindketten remegtünk,ki ezért ki azért. Elsétáltam Vackorért ,mire vissza értem eltelt vagy húsz perc. Elindultunk utána,kiskutyám hamar felvette a csapát és odavezetett az akkorra már kimúlt középkorú kiskirályhoz. Gratuláltam a lövéshez,amit viszont gratuláció követett a hívásért. Ott a megtalálás helyén megadtuk a végtisztességet és készítettünk pár képet. Majd kihoztuk a tengernyi tengeri közül. Gyönyörködve álltunk mellette és az emlékeket magunkban felidézve,örültünk egymás sikerének. Hát valahogy így esett az idei szarvasbikája a Csabinak.
Vadászüdvözlet mindenkinek:magesz

Üdv magesz!  Ezek szerint jól megy a Bőgés. 

[magesz]

Üdv magesz!  Ezek szerint jól megy a Bőgés. 

Igyekszem kérem,bár úgy mint a Fehér Petinek,sosem fog menni.

[dnt]

Hát ez nekem nagyon magas! : Az én gépem már pár éve ki lett csomagolva, mégse látom a képeket!
Valaki legyen olyan kedves és tegye fel a képeket laikus által is fogyasztható formában!

Nem olyan bonyolult ez, mint amilyennek látszik. Vannak a neten ingyenesen letölthető tömörítőprogramok. Letöltöd, telepíted a gépeden aztán lehet vele ki-be csomagolni. Azért így tettem fel ide, mert mégiscsak egyszerűbb tömörítve egy fájlként feltölteni, mint egyesével a több mint 200 képet.