Sziasztok!
A minap felkerestem az egyik öreg Professzor barátomat, aki Egerben lakik. A vadászattól már rég visszavonult, azt mondja, már nem tudna meglőni semmilyen állatot. Legutóbb is meghívást kapott egy őzre, és mikor célkeresztbe került az oldala, meggondolta magát és jó hangosan "odasúgta" a barátjának: lődd meg ha akarod, én nem fogom
... Szóval elkezdett mesélni, nagy élmény volt hallgatni, igaz nem sok időt tölthettem nála sajnos... Elmondtam neki, hogy szeretném megmutatni másoknak is a gyönyörű trófeáit amit Eger környékén szerzett. Azt is elmondtam, hogy ez nem az élőhelye a szép gímeknek... Ekkor izgatottan felcsillanó szemekkel felkiáltott: "Miazhogy nem élőhelye??? Lacikám, olyan is volt, hogy az egerbaktai tólaposban egyszerre 30 gyönyörű bikát láttam tavasszal, a legkisebb is kb. 7 kg-os volt... amerre néztem agancsok minden felé... Beszélgetés közben éreztem, hogy nem túloz... A lényeg, hogy nyugdíjba vonulása után eladta a nagy családi házát, és vett egy kisebbet Egerbe, és egy hétvégi parasztházat Egertől nem messze egy picii falucskába. A trófeák annak a kis háznak a padlásán vannak, ugyanis nem tudja őket kirakni, mert nem férnek... " A gyerekeknek akartam odaadni, hogy majd kiteszik, de azok meg itthagytak, kimentek Németbe és nem jönnek csak ritkán"
Én csak erősködtem, hogy szeretnék fotót készíteni, erre azt mondta, ha felmászol a poros padlásra lefotózhatod őket... Hát hogyne másznék már fel!!!
Ha agancsról van szó bármire képes vagyok, főleg, hogy tudtam, mi vár ott rám...
