„Szultáni nyúl-hajtóvadászat
A mai napon Allah kegyelméből nyúlvadászaton vettem részt birodalmunk Püspökladány nevű vilajetében.
E nemes cselekedethez az Igazhitű Sam6 olvtársunk szíves baráti meghívása volt a fő mozgatórugó, mert ő végre felfogta, hogy annak a szent embernek (Ich..), akinek az egész napja, hetei a Próféta igaz szolgálatával telnek, balzsamként éri a lelkét, ha vadászni hívják.
A találkozó a fent nevezett nemes szerájában volt reggel 7.25 órakor. Ezt megelőzően az álmomat valami dzsinn megzavarta 4.18 perckor, 4.32 perckor, illetve 4.58 perckor. Ekkor már úgy döntöttem, hogy a további két perc alvás már nem szolgál pihenéssel, úgyhogy felkeltem.
A mellettem alvó háremhölgy morgott valami megjegyzést ostoba vadászokról, de ezt nem vettem szívemre, hisz nem tudja, miről beszél. (Ez a konzekvens abból ered, hogy nekem is igent mondott anno…
).
Szóval, a császári járművel (WagonR+) elhajtottam Blédkollégáért, aki mellett majdnem elmentem, mert terepszínű kaftánt viselt. A kíséretünkre kirendelt János nevű serpa és fegyverhordozó nem jelent meg, mert valami sivatagi huriszellem álmot varázsolt a szemeire.
Nemesünk rezidenciáján történt szíves fogadtatásunk után a vadászat helyszínére érkeztünk, ahol már hetven-egynéhány hitetlen és igazhitű gyülekezett, Allah kegyelméből.
Rövid eszmecserét, hazudozást és ismerkedést követően a helyi nagyvezír, Gyöngy Lajos eligazította a briganti kalózcsapatot és mindenki elfoglalta a helyét a nemhiába Sárrétnek nevezett ingatlan pontjain. Nem tudom, miért tartom fontosnak megjegyezni, de a Szőkének titulált földdarabon indultunk hadba.
Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a nyulaknak Allah jóval több észt adott, mint azt az ostoba nagy füleikből megítélni tudnánk. Nem elég, hogy akkor kezdenek el rohanni, mikor az igazhitű lába már majdnem a fejüket tapodja, hanem még arra is képesek, hogy elengedjék maguk mellett a magamfajta vakegeret, és hátul eliszkoljanak.
Egy ilyen túlvezérelt tapsifül lett az első áldozata csodálatos császári mordályomnak, a távolságról tiltja a szerénységem, hogy nyilatkozzak, majd leírják a krónikások.
Szóval, meglett az első, és én a dagadt seggemet módfelett vonszolva igyekeztem őt a birtokomba venni.
Ki kell térnem a vadászterületen uralkodó áldatlan terepviszonyokra, melyek igencsak próbára tették a felséges erőnlétemet. Valami teljesen elvetemült gyaur kutya a szentségtelen traktorjával mélyszántást végzett-hogy Allah rogyassza rá az eget- és olyan raggancsos fekete színű csirizt hintett szét a földön, ami folyamatosan hat tonna súllyal ragadt a csizmámra. Remélem, a dzsinnek éjszaka ráhuhognak az átkozottra…
Szóval, meglett az első, ekkor örömömben fülig szaladt a szám, mely ezek után úgy is maradt…
Bevallom, nem mindig a boldogságomat fejezte ki ezen arcszerkezet, mert gyakran inkább néhány molekula oxigént próbáltam az agyonkínzott szervezetembe juttatni.
Az első után még két és fél nyúl esett zsákmányomul.
A fél úgy esett, hogy egy kitörő tapsira egyszerre tüzeltem egy beutalttal, ő a végét találta, én az elejét, de meghagytam azon hiú ábrándjában, hogy övé a dicsőség, mert még messze volt az a hely, ahová el kellett a nyulakat cipelni…
A vadászat során többször jutottam Allahközeli állapotba, gyakran profán hangnemben emlegettem Őt, amiért biztosan megkapom a büntetésem a Paradicsomban, de a nyakamban lógó piros nyakkendő (a nyelvem) erre motivált.
Vadászatunk befejezését teríték koronázta, ahol a nagyvezír megköszönte, hogy nem kerülünk be az RTL-Klub esti Híradójába, dicsérte a lőkészséget, mely 135 nyúl terítékre hozását eredményezte.
Jómagam azon gondolkodtam, hogy ennyi ember koordinálása, mozgatása mekkora tudást és tapasztalatot igényel, és a kompetencia átvételekor meg is köszöntem az önzetlen fáradságot.
Búcsúzás után visszahajtottunk nemesünk szerájába, ahol igen illetlen, ámde mégis helyénvaló veregetést míveltek a hátsó felemen abból az alkalomból, hogy Nyúlvadász lettem.
Nemes vendéglátónk hihetetlen figyelmességről tett tanúbizonyságot, amikor a
saját kezével faragott avatóbottal verte el a seggemet, illetve életre szóló becses emléket adott nekem a Nyúlvadásszá való avatásomat dokumentáló Oklevéllel.
Nagyon meghatódtam, mert én ilyet még soha, senkitől nem kaptam, senki nem volt ilyen figyelmes és kedves velem.
Vadásznapunkat finom ebéd koronázta, mely végre valós komfortérzetet biztosított agyongyötört testemnek.
Még egy érdekesség:
Valamikor kölyökkoromban láttam, hogy a vadászok hogyan fordítják ki a kabátjukból a nyulakat.
Ma az emlékeimre hagyatkozva a McLaren csapatot kenterbe verve Forma 1 sebességgel nyúztam és zsigereltem. Vannak még csodák!!”
Kedves Sanyi!
Nagyon, nagyon köszönöm ezt a csodálatos napot, a fantasztikus hangulatot és az elegáns figyelmességedet!
Laciúr!
Nagyon örülök, hogy végre együtt vadásztunk, remélem, még sok közös élményt tartogat számunkra a jövő!
Köszönöm a mai napot! :turbanos
