Miért jó magyarnak lenni??
10. A világ bármely táján nyugodtan káromkodhatunk, a nyelvünket úgysem érti senki (kivéve az éppen mindig arra lófráló honfitársainkat).
Bocs, hogy egy ezer éves viccre reagálok, a régi fórumbejegyzéseket olvasgattam és eszembejutott ez a sztori:
Ahol felnőttem, egy alföldi faluban a 70-es években dívott a TSZ szervezte, nyári, egyetemista, dolgozó tábor. Jöttek oda mindenhonnan diákok gyümölcsöt szedni, esténként ko.......ta erkölcsöt gyakorolni. Az egyik afrikai diák látogatása olyan mély benyomást tett az egyik, akkor még kiváncsi lánykára, hogy két és fél évtizeddel késöbb a csokibarna , minden egyéb tekintetben magyar fia mesélte el az élményét a konditeremben.
Elment a francia légióba és egyszer vonatozott francia országban. Vele szemben ült két csinos magyarúl beszélő lány és azt elemezgették hosszan, hogy milyen színű lehet a néger makkja...
Mielőtt leszállt volna a vonatról visszafordult a csajok felé:
- Ja! A kérdésetekre a válasz, nekem rózsaszín!
No, és egy másik történet, amit egy egyetemin bulin csíptem fel annó, hogy igaz-e, a kétkedők utána járhatnak...
Egy székely származású leánynak is született egy ilyen fiacskája. Ez felnőve barátaival elkeveredett egy székelyföldi kocsmába. Idogáltak, beszélgettek, egyszer csak egy régóta gyanakodva méricskélő székely bácsi megszólította a fiatalembert:
- Hát te meg mi az Isten csodája vagy ecsém?
- Én bizony székely! - vágta az rá büszkén.
- Ha te székely, akkor én mi a fa...om???