Már az elején leszögezem , hogy vita indítónak szánom az alábbi sorokat !
Vadgazdálkodásból illetve vadbiológiából ismerjük , hogy egy terület vadeltartó képességének egyik ha nem a legsarkalatosabb pontja a rendelkezésre álló élelembázis ! Ha ezt tényként kezeljük és mellé vesszük , hogy a vad szaporodását is nagymértékben meghatározó tényezőről beszélünk , akkor nagyon gyorsan eljutunk oda , hogy a vadállomány robbanásszerű növekvéséért az elmúlt évtizedek minden nemű észerű és tudományos indokot nélkülöző vadtakarmányozási gyakorlata nagy mértékben felelős !
Nem nem kell jönni , a mezőgazdasági termelés növekedésével mert az és a vadlétszám bővülése semmilyen analógiában nem áll egymással ! Lásd alábbi táblázatok !
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_omf001a.htmlhttps://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ux001b.htmlEzek a puszta számok amik alátámasztják az elméletemet miszerint a tengernyi a vadászterületre kijuttatott takarmány a felelős -persze más egyéb ( enyhe időjárás, rossz vadászati módszerek és elméletek etc.) mellett - a mostani problémáért . Azaz a tengernyi vaddisznóért , a több 100-as rudlikban vonuló szarvasokért etc. és ebből következően az általuk okozott károkért .
Tehát tetszik nem tetszik mi vadászok estünk át a ló másik oldalára és gyakorlatilag extenzív állattartást végzünk a vadállománnyal . Mert igen volt régen is vadetetés - de szinte kizárólag nagyon zord teleken és akkor is csak kiegészítőként . Igen volt szóró/hintő is amint a neve is mutatta amit szórtunk és hintettünk ! DE NEM PÓTKOCSI SZÁMRA HORDTUK/HORDTÁK KI A TAKARMÁNYT HETI/HAVI RENDSZERESSÉGGEL EGÉSZ ÉVBEN AZ ERDŐRE ! Igen volt akkor is fizető vendég de nem csak a pénz körül forgott a vadászvilág .
Kérdem én ki tudja magáról elmondani , hogy betartja a valódi szórós írott és íratlan szabályokat ? Ki mondhatja el magáról nyugodt szívvel , hogy ismeri a területét (már ha van neki) és tudja , hogy mikor , milyen időszakban , milyen időjáráskor hol tartózkodik a vadja ? Ki az aki tudja és szereti váltó mellett vadászni a vadat ? Ki az aki csak akkor megy a szórós leséhez amikor egy jót akar nézelődni esetleg tényleg sürgősen kell egy kis hús valahová ?
Gondolkozzunk és vegyük észre , hogy nagyon rossz irányba megyünk és nem biztos , hogy vissza tudunk térni a jó útra !
" A vadászatban nem az a szép amit ad ! Hanem az amit ígér !"
Üdv az Ogre
Jó, hogy nem a születésnapomon olvastam el a "vitaindítódat"!
Gyökeresen ellentétesre változtatta volna a hangulatomat!
Nick nevedből arra következtetek,hogy a születési éved használod a nevedben.
Abban az évben az összországos vadlétszám a tízszerese volt a mainak és rogyásig tele voltak az etetők szénával, nem a sárba kiöntött kukoricával és a sózók sohase voltak "sótlanok".
A nagyetetők környékén tíz cm vastagon állt a szarvas drazsé hektárnyi területen. Mielőtt lecsapsz erre, gondosan kiválasztott területeken épültek az etetők- középkorú állományokban, erdei tisztásokon,rétszéleken, napsütötte helyeken,ahol a pihenő, kérődző szarvas semmi rágáskárt nem okozott.
De ezt már sokszor leírtam, mégis olyan hihetetlen a mai vadbőségtől ájuldozó véleményalkotóknak, mintha egy másik bolygóról beszélnék. Elaccc biztosan ugyanígy látja a létszámkérdést,mint én.Büki László, Galamb Gábor, Böhm István, Rosenberger Ferenc és kortársaik követték el ezeket a főbenjáró bűnöket, hogy azokban az időkben Vadászati Nagyhatalom volt az ország. Ma csak önmaga árnyéka, bármennyire is fényezik a mai állapotokat.
Biológiai törvények is beleszólnak a szaporodás kérdésébe, nemcsak a rendelkezésre álló takarmány.
A fehérjedús táplálkozás okosít, a fehérjeszegény táplálkozás pedig szaporít.
A gazdák érdekeinek előtérbe helyezése következtében előállt az a helyzet,hogy a szarvas kevesebbet legel. A legelés következménye,hogy sarjúban gazdagabb lesz a legelő. A sarjú fehérjében gazdagabb,mert több a merisztéma tartalma a fűféléknek. A szétvadászás egyik eredménye a kis létszámú rudlik kialakulása, amelyek az etológusok megfigyelései szerint keveset legelve,mindenbe belekóstolva veszik fel a szükséges táplálékot. Ezért több a vadkár, pedig nincs a kár növekedése mögött létszámnövekedés.
Abban igazat adok, hogy a vadászok takarmányozási szokásai is növelik a vadkárt.
Egy példa:
Bakonyban élő osztálytársam mondta egyszer, hogy semmi gondjuk nem volt a krumpliföldeken a szarvassal. Egyszer adtunk nekik krumplit, azóta nem tudjuk megvédeni a földjeinket.
(Lehet, hogy a kukoricában keletkező kármennyiség is így alakult ki?)
Másik: régen a birkákat novemberben ráhajtották a repcére,hogy legyen bokros. Ma ha kettőt harap a táblából, már óriási a kár. ( Talán nem üzemanyag előállításra kéne használni a növényeket.)
Azokban a "vadszegény" időkben ,amelyeket felhoztam kontrollnak, még volt legeltető nagyállattartás. Azok a legelők estétől reggelig a szarvasé voltak, ahol lehetett este és hajnalban vadászni, mert a marhák négy órakor bevonultak az istállókba és karámokba. Ma ezzel szemben mindenhol sanyargató nagyállattartás van. Birkának való a legelhető fű mérete, vagy sárban tipródnak egész nap. De olyan is van, hogy minden vadbúvót levágnak szárzúzóval , mert kell a hely a szürke marhának, ami azon a tájon soha nem volt.
A szarvas pedig élni akar és megy tovább máshova, ahonnan jön a hír, hogy óriási mértékben túlszaporodott az állomány.
