Adós vagyok:
Úgy gondolom illő megírnom az idei "fórumos" romániai hajtás történetét.
Idén sajnos másik területen voltunk, mint a korábbi években, és asszem nyugodtan mondhatom, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ugorjunk is egyből az utolsó hajtás kezdetéhez - a többiről nincs mit írni.
(illetve lenne, de az nem a vaddisznós élményeink cím alá stimmel)
Szóval utolsó hajtás:
Ez már a fölállásnál szimpatikusabbnak tűnt, mint az előzőek hisz jó hosszan mentünk előre leállni, meg itt már egy kicsit erdősebb formája volt a helynek, nem olyan érzése volt az embernek, mint egy nyúlhajtáson…
A hajtás végére, a hajtás egyik oldala mellett végigfutó kerítés mellé kerültem. Mondták, hogy úgy helyezkedjek, hogy a kerítésig tudjak lőni.
Elhelyezkedtem az erdő bokros szélén, egy kis dombon. Innen a kerítés kb. 50-60 m-re volt, és visszafelé is végigláttam az egész legelőt, meg a bokrok fölött fölláttam egy folton az erdő alá is.
Ahogy hallottam a hajtók indulását, egyből megindult előttem-fölöttem a ropogás. Sajnos elhúztak előttem 20-30 m-re a sűrű kökényesben, ahova nem láttam be.
De ezután is hallottam, hogy van még ropogás fölöttem a hajtás felől. Odafelé a szelem jó volt, úgyhogy reménykedtem, várakoztam.
Egyszer csak a kerítés felé nézve látom, hogy ott áll egy róka. Ahogy megcéloztam, és lőttem volna megpördült, és elment visszafelé.
Ezután nem sokkal megindult egy ropogás mellettem lefelé a kerítés irányába. Hamarosan a bokrok között egy lukon meg is láttam, hogy disznó jön.
Aztán ahogy kiért a nyílt legelőre, már láttam, hogy jó nagydarab disznó, és ráadásul kan, mert első ránézésre villogott az agyara.
Még kocogtában rálőttem egyet (mint utólag kiderült, az első láb mögött, a mellkas alján sikerült egy horzslövés), erre persze begyorsított. Gyors ismétlés után jól eléfogva lőttem a másodikat. Erre azt láttam, hogy felcsapja a fejét, és elesik. Szinte biztos voltam a fejlövésben, és hogy megvan a disznó, de azért bennem volt a zabszem a hajtás végéig.
Ezután nem sokkal, szinte ugyanezen a nyomon jött egy róka is. Rálőttem, szerintem kapott is, mert vágott magán egyet, de elment, nem lett meg.
A hajtás vége felé láttam még egy kondát előttem az erdő alatt a hegytetőn visszafelé pördülni. A hajtók is közel voltak, horizonton is voltak meg csak egy villanás volt az egész, így lőni esélytelen volt.
Aztán hamarosan kijöttek a hajtók, és mehettem a disznóhoz. Ott is feküdt a rálövés helyén, ill. annyival odébb, amennyit még vitte a lendület.
Gyönyörűszép, igazi tömör, kanoskiállású jódarab disznó volt.
Így aztán – részemről – igencsak kikerekedett ez a nap a végére.
Mindeneken túl ez a hajtás bizony piros betűkkel került be a vadászélményeim kincsestárába...
ha szabad ilyen sziruposan fogalmazni
Ezúton is köszönet az illetékeseknek a szervezőmunkáért!
