Szia Jani!
A dió szórt likacsú és ez a megfelelő szálszerkezet, míg a gyümölcsfák gyűrűs-likacsuak, ami nem ad megfelelő "szilárdságot" egy tusának. Sőt a szórt likacsú faféléknél sem mindegy, hogy milyen a keménysége és a "repedékenysége".
Üdv: Csaba
Szerintem nem ez a magyarázat, hanem az, hogy a közönséges dió nagyon szép, és könnyen megmunkálható. (A fekete dió kevésbé szép, viszont könnyebben hozzáférhető, és rövidebb szárítás után is használatba vehető.) Ezért vált hagyománnyá, hogy a legtöbb tus ezekből készül.
Egyébként az alma, körte, berkenye, szilva stb. is szórt likacsúak, és szinte minden fizikai, mechanikai tulajdonságukban felülmúlják a diót, de nem egy gyűrűs likacsú faj is!
Eriknek igaza van, az az északi nyír nem ez a nyír.
Laminálva ill. több darabból összeépítve mindenképp javul az anyag szilárdsága, éppen a fa anizotrópiája miatt, mármint hogy eltérő biológiai irányokban eltérőek a fizikai tulajdonságai. Az, hogy szép-e, meg ízlés dolga. Nekem egy két darabból illesztett még elmenne, a zebracsíkos már nem.
