Üdv!
Az utóbbi időben nagyon ritkán volt időm kijutni az erdőbe, ha volt is inkább Bodza kutyámmal sétálgattunk, szajkók és fácánok után kutatva.
Tegnap délután aztán elpilledve a délelőtti facipekedéstől, kedvem támadt egy kis lesre. A szél csontig hatolóan süvített ezért az összes takarót magamra tekertem, hogy enyhítsek a helyzeten.
Tavaly itt vétettem el egy sutát, amit aztán egy héttel később cimborámnak sikerült terítékre hoznia. Szóval bennem volt még a negatív élmény. Mivel disznót hónapok óta nem láttam, örültem volna a találkozásnak.
Kezdett már kellemetlen lenni a hideg, amikor 16:50 körül megérkezett egy suta és gyanakvóan nézett felém. Ekkor rámtört a vadászláz.
Kibiztosítottam a puskát és lapocka mögé tettem a keresztet, de nem akart elsülni a fegyver ahogy máskor szokott.
Aztán végre sikerült, a suta pár méter után elfeküdt, vége volt.
Kifújtam magam és bevillant, hogy a gyorsítót nem nyomtam rá!
Köszönöm ezt a sutát Dianának és mindenkinek kívánok hasonló élményeket.
(leszámítva a bénaságot
)
