1970. február. Dombóvár-szülészet, a 4. emeleten...........első élményeim: Navazze, ezmegmialóf@sz???!!! Ááááááááááááá
1970. február 7 Nagymaros. (részlet)
Reggel 5 órakor indultunk S Lajos, K.Gyula, Édesapám és én Nagymarosra vaddisznóhajtásra.
Az út tükör jég, a Népligetnél nekicsúsztunk a villanyoszlopnak. A sárvédő rágyűrődött a jobb első kerékre, amit egy vastagabb ággal kifeszegettünk annyira, hogy rendesen elforduljon a kerék.
Éppen odaértünk a találkozóra.
.........................
11 órától leállók voltunk a Gabula Törökmező felőli oldalán. Kívételesen én is Apámmal mentem, és nem hajtani. Ahogy leálltunk Apám átadta a golyóst és csak annyit mondott: " Nem magyarázok semmit, megvan a vizsgád. Ebben a hajtásban Te vadászol!"
Kb egy óra telt el, amikor a szembe lévő erdőből a kutyák által hajtott kb 80 kg disznó jött egyenesen felénk a bokros írtáson keresztül.
Olyan negyven méterre lehetett mire a kutyáktól rá tudtam lőni. Kissé hátralőttem, a disznó ordított mind a sakál. Gyors ismétlés után második lövésem a disznó előtt vagy 4 méterrel verte a havat. A disznó közben magától elcsendesedett. A szomszéd leálló (aki egyben a társaság vadászmestere volt) odajött és egy laposüveggel hadonászva gratulált! Édesapám alig tudta visszaküldeni a helyére. Alig ért vissza, az előző disznó nyomán egy másik hosonforma jött. Elszaladt a fekvő disznó mellet amikor meglőttem. Az helyben maradt.
...........
(ez nincs a naplómban, de ahogy emlékszem, vagy negyvenen elvertek!
Ez első és második vaddisznóm története. A két megrepedt agyar egy alátéten most is az ebédlőnk falát díszíti! A mai napig nem felejtem el Édesapám könnyes szemeit ahogy gratulált! Sajnos nekem egyik fiam sem érdeklődik a vadászat iránt!)
