Kedves Karcsi!
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki tanácstalanul gondolkodóba esik a savanykás, megkeseredettséget sugalló bejegyzéseid kapcsán. Általában értem a vitriolos humorod, ám nekem is nehezemre esik néha értelmezni azokat, néha nem is sikerül.
De azt hiszem, semmi csorba nem esne a tekintélyeden, és az irántad érzett tiszteletünket is csak növelné, ha a véleményedet
bővebben, tisztán és részletesen kifejtenéd. Szóval, ha embernek tekintenél minket is, aki nem „pajuszrángatás” és „mindig tudtam, hol a helyem” (manapság már elég ciki, és elég negatív asszociációkat keltő…) útján lettek vadászok, vagy majdnem-vadászok.
Volt itt egy fickó, aki legalább olyan nagy gím-professzor lesz nem sokára, mint Te vagy. Fizut, nyugdíjat valószínűleg soha nem lát majd olyat, mint a tiéd, de mégsem volt soha rest bármilyen amatőrrel szóba állni, ugyanakkor a legfontosabb, legkomplikáltabb témákban is közreadta a véleményét. Megharagszol, ha azt mondom, hogy nagyobb tiszteletem az övé, mint a tiéd?
Szóval hajrá, mondd el a véleményed közérthetően, abból csak jó születhet! Időhiánnyal ne mentegetőzz, akinek van energiája minden létező témához egy pinapoént keresni, az tud pötyögni egy kicsit a fejéből is!
Mindemellett töretlen tisztelettel: Zs.
