Tegnap reggel nekem is sikerült egyet elejteni.
Pedig...
Szemből jött a fejem fölött - az ilyet sose szoktam eltalálni.
A lövés után inkább leszállt, mint esett, de azért mikor kivilágosodott csak bebújtam a sűrűbe abba az irányba, ahol utoljára láttam.
Már jól eláztam a harmattól, meg a karcolásokból is eleget gyűjtöttem be, úgyhogy kezdtem belenyugodni a hibázásba.
Betájoltam, hogy hol támasztottam le a puskát, és kezdtem odatörtetni. Egyszer csak a lábam elé nézve az egyik bokron találtam egy friss, száraz, olyan barnával csíkozott forma tollpihét.
Erre azért megtorpantam, mondván: "Nocsak!"
Aztán amikor vagy 40 cm-el balra hordoztam a tekintetemet, akkor megláttam az ott fekvő szalonkát is. És akkor igen-igen megörült az én szivem!
