Megtörtént.
Nagykarácsonyba volt meghívásom, nyúl és fácán vadászatra. Mivel a tapsi még kimaradt a repertoárból, nagy örömmel és kedvvel kerekedtünk fel hajnali 5 órakor a 150 km megtételének. Megérkezés, köszöntő, eligazítás majd két traktorral ki a területre a hajtók, vadászok. A leállókat terepjárók vitték az ellenkező irányba. Felsorakoztunk, előbb a szárnyak, majd mi is megindultunk. A többnapos eső megtette jótékony hatását, a jó fekete föld keményen ragaszkodott a csizmához. Kellemesen tapostuk a mélyszántást. Hamar megszólalt a puska a hajtás jobb szélén, és a jobb szárnynon. Mondanom sem kell a bal szárny melletti széle jutott nekem. Csak láttuk a nyulakat, amit gyönyörű lövésekkel bukfenceztettek a kollegák, de a középvonaltól szigorúan csak jobbra. A mélyszántást felváltotta egy repce tábla, legalább a sarat lemosta a csizmáról a nedves leveleivel. Mennyivel könnyebben haladtam!
Már látszott a szembeni leállósor, amikor véget ért a könnyű menet a repcében, (nyulat még csak nem is láttunk itt, pedig biztosan volt, csak nem sikerült kiugrasztani nagy valószinűséggel a néhol 20 cm magas növényzetből) ismét mélyszántás következett. Végre előttem ugrott kb. 20 m-re egy derék nyúl, és már csinálta is a nyúlszaltókat a lövésemre. Az ELSŐ! A mellettem levő hajtó átvette tőlem, és haladtunk tovább. Nem mentünk 100 m-t egy nyúl rohant felém, szédületes sebességgel, megcéloztam, a lövés pillanatában egy éles kanyart vett, hiba! A második, utána küldött lövésem helyben marasztalta. Ez már több mint jó, akár vége is lehetne a vadászatnak!
Ő volt az első nyulam:
Vége a hajtásnak, gyorsan elkértem a hajtótól kedves zsákmányom egy fotóra és már megyünk is a második hajtás színterére.
A bal szárnyban kapok helyet most, ahogy vonulunk fel 50 m-es távközt tartva a második szomszéd előtt kelt egy kakas, elhivázta, az erős szélben meredeken emelkedve érintetlenül húzott el a szomszédom felett, a lövésemtől gyönyörűen összecsomagolódott. Egy fasorba esett, mire érte mentem egy vizsla elvitte a traktoroknál várakozó gazdának. Megkímért a cipeléstől
Búzavetés szélén haladtunk előre, a hajtósorban szépen szólt a puska, de a szárny közepén nem találkoztunk nyúllal. Egy hatalmasr rétre zártunk, átkelve egy fasoron. amint beléptem a fák közé ott cikkcakkolt felőttem fákat kerülgetve a 3. nyulam. A másodikra találtam el. Boldogság!
Egy hatalmas rétre zárult be a kör, ekkor már háromnyulas voltam!
A harmadik, és egyben utolsó hajtásra vonult a lelkes csapat. Ebben esett a legkevesebb nyúl, számszerint 8 db. Itt nem jutottam lövéshez, de kit érdekelt ez már? Eddig is sokkal több amit a mai naptól kaptam, mint amire számítottam.
Elérkezett a nap fénypontja, nyúlvadásszá avattak 4 társammal egyetemben:
A teríték:
Nagyszerű nap, meghívóimnak maximális köszönet.
A napot őzpörkölttel zárta a fáradt, de boldog csapat!
Attila, kipróbáltam a "zsivány" nyúzást, működik!
