VadászFórum

Jöhetnek a történetek!

Üdv Mindenkinek
Mivel én ,,indítványoztam" ennek a topiknak a létrejöttét, ezúton szeretnék buzdítani mindenkit, akinek van a tarsolyában valamilyen tanulsággal szolgáló történet, legyen szíves megosztani velünk, mindannyiunk okulására.
Köszönjük
 :Emel

Akkor kezdem én, aztán majd csak csatlakoznak mások is. A másik fórumra feltettem anno, de hátha valaki nem olvasta. Szóról-szóra így történt:

Becsapódások

Még sötét van, a májusi éjszaka uralkodik a tájon. A drapp Níva fényszórói magas fűvel benőtt, kissé hepehupás utat, két szélén kisebb-nagyobb bokrokat világítanak meg, ahogy az autó bukdácsolva halad célja felé. Apám vezet, én mellette ülök, a hátsó ülésen tokba zárt puskák, hátizsákok, kabátok egyvelege, a támla fölött pedig két fekete labradorfej mered előre.  Anya (Dorka) és lánya (Böbe). Figyelnek, mert lassan halad a kocsi, és ugyebár, sohasem lehet tudni, mikor van rájuk szükség…
Legalábbis ők ezt gondolják…

Égeres mellé érünk, mindjárt helyben vagyunk. Jobbra nyiladék vezet, apám befordul, az út szélére húzódik és megáll. Leveszi a világítást, a gyújtást. Hátul fokozódik az izgalom…

Kiszállunk, kiengedjük a türelmetlen ebeket, de szigorúan pórázon maradnak. Nagyokat szuszogva szaglásznak körbe, elvégzik dolgukat, aztán türelmetlenül várják, amíg mi is összecihelődünk.

Kiveszem a tokból az öreg ZKK-t, nyakamba akasztom a keresőt, egyik kezembe a célzóbotot, másikba a lámpát. Sötét van még teljesen, és nekem a határúton kell végigmennem. Mindenképpen világítanom kell, de ismerve a szomszéd társaság viselt dolgait, ez most több is, mint kötelező.
Utolsó megbeszélés, apám bemegy a vadföldi lesre, én pedig a déli végére igyekszem az erdőnek. Ott van egy gabonatábla, hátha jár rajta valami érdekes bak!

Betöltöm a puskát és indulok. Dorka szépen ballag mellettem, ha néha elmarad, vagy előre sietne, a bot végével megérintem, így rögtön tudja, hol a helye.
Időben vagyunk, sietségre nincs okom, a borult égbolt késlelteti a derengést. Meg-megállok, a szelet kémlelem. Most a tarkómba fúj, élénken, de nem erősen, iránya állandó. Ha leérek a tervezett helyemre, ott már tökéletes lesz.

Elhaladok a sűrű fiatalos mellett, az út kis „s” kanyart csinál, de aztán tovább vezet dél felé. Immár sorba telepített akácos van a jobbomon, és balról sem mező, hanem idősebb, de nagyon keskeny, fokozatosan szélesedő akácos. Az út puha, a talaj elég homokos, csendben lehet rajta haladni. Elérem a telepítés végét, itt balra kanyarodik a nyiladék, tovább megy a határon. Pár lépést teszek rajta, csak annyit, hogy a vetéshez kivigyen, aztán annak a szélében derékszögben elfordulva osonok nyugati irányban.

Lassan, nagyon lassan világosodik, miközben az ébredő madársereg olyan fantasztikus koncerttel kedveskedik a hallgatóságnak, hogy már ezért bőven megéri a korai felkelés.

Időnként kimeredt szemekkel távcsövezek, hogy el ne riasszak semmit, de a gabonatábla belátható része üres. Vagy 150 méter után magasleshez érek. Ennek tövében meglapulok, mert az öreg égeres előtt, ami messze benyúlik a táblába, őz jelenik meg. Még csak egy sötét alak csupán, jócskán várni kell, hogy jobban megnézhessem.
Addig bekukkantok a leshez vezető nyiladékra, ez két tag akácos között húzódik, ráadásul keleti szélén néhány sor fenyőt ültettek.
Alig pillantok a távcsőbe, már el is felejtem az őzet, néhány fekete folt mozog a tavaly nyáron leöntött teherautónyi gabona helyén. Disznók!

Na, lássuk csak, mit lehet tenni. Innét nem akarok lőni, ahhoz kissé messze vannak, főleg úgy, hogy a fény is kevés. A szelem viszont tökéletes, hátha közelebb tudok menni…

Dorkát hátrahagyom, és a lélegzetemet is visszafojtva lopakodom feléjük a fenyő szélében. Semmi takarásom nincs, de bizakodom sötét hátteremben. Talán segít.
Egyik szemmel a disznókat figyelem, a másikkal a lábam elé meredek, nehogy valami száraz ágra lépjek a fűben. Lassan, de biztosan fogy a távolság.
Most már kereső nélkül is tisztán látom, hogy hárman vannak, nyugodtan turkálnak a nyiladékon. Na, még pár méter…

Hirtelen széjjelröffen a társaság, eltűnnek a fák között… Hogy az a bánatos… ! Mindegy, talán csak véletlen volt!

Valóban, már vissza is jönnek, és mint ha mi sem történt volna, keresgélnek, túrnak tovább. Három egyforma, tavalyi születésű süldő.
Megteszem a tervezett pár lépést, leszúrom a botot, kézbe veszem a puskát, és nagyon lassan, óvatosan, ujjaimmal lefogva, hátrahúzom a biztosítót. Sikerül, nem hallották meg a halk, de elkerülhetetlen kettyenést.

Már a céltávcsövön keresztül figyelem őket. Kettő fekete, a harmadik szürke. Ez most teljesen keresztben áll, a tüske ott táncol a lapockája mögött. Izgulok nagyon, erőnek erejével kényszerítem magamra a nyugalmat, aztán megérintem a gyorsított ravaszt…

A hajnali idillt durván szétszakító dörrenés nyomában azonnal hallatszik a fülemnek oly megnyugtató, tompa golyócsattanás…

Szétspriccel a három disznó, mint a villám. Jól látom, hogy a meglőtt jobbra, a fenyőbe ugrik, a másik kettő balra.

Visszamegyek Dorkáért és a rálövés helyére sétálunk. Ahogy keresem a vért a letaposott földön, közvetlen mellőlünk, a fenyők közül elugrás zaja hallatszik, még itt is volt disznó! Figyelek, és vagy 50 méterrel távolabb meg is jelenik az orra az alacsony ágak között, félig kitolja az elejét, aztán megáll. Ez fekete.

Szabadkézből kell lőnöm, a botot már letettem a földre. A lövés pillanatában érzem, hogy kicsit hátrébb, és alacsonyabbra ment a golyó, mint szeretném, de nem nagyon, a becsapódás itt is tisztán hallatszik, és a disznó visszaperdül a fenyvesbe.

Hát, elvileg ez is megvan. Meg is nézem mindjárt, és a vártnál kicsit kevesebb, sötét vért találok. Hirtelen felkapom a fejem, előttem vagy 150 m-re ismét egy süldő lép ki a nyiladékra, pár lépést jön felém. Ösztönösen kapok a puskához, de a mozdulat félbemarad. Egyrészt ilyen távolságra támaszték nélkül nem lövök, másrészt, amíg a sebzetteket keresem, addig másikra nem teszek lövést. Pillanatok alatt be is megy balra az akácba.

Na, jó, akkor vissza az elsőhöz.
A szórón viszont nincs vér! A föld amúgy is sötét, nyirkos, nehéz lenne észrevenni, de nincs is mit. Hiába keresgélek, ott, ahol állt, és tőle jobbra, a fenyő felé, semmi.
Pedig a lövésemben teljesen biztos vagyok, a becsapódás ritkán hazudik!

Tovább keresgélek, össze-vissza kutatom a jobb oldalt, Dorka is ott sertepertél előttem, nem tanítottam ugyan utánkeresésre, de a vért biztosan mutatja. Mégsem lelünk egy gombostűnyi cseppet sem.

Autóhang zökkent ki a töprengésemből, apám jön. Légvonalban talán mintegy 500 méterre levő lesén tökéletesen hallotta a lövéseket, mondja, hogy egyformán, tompán, jó hangon szólt mindkettőnél a golyó bevágása.

Betesszük a kutyákat a Nívába, és nekiállunk nyomozni. A másodikkal kezdjük, hiszen ott van vér, eltelt már közel fél óra, ennyi talán elég.
Apám az úton marad, én bemászom a fiatal fenyők közé, követem a nyomot. Nem sok, de folyamatos, kétoldali, sötét vér, úgy látszik, a máj is kapott. Csúszom, mászom az alacsony fák ágai alatt-között, helyenként négykézláb. Párhuzamosan halad az úttal a sebesült állat, 50 méter után már egyre aggodalmasabb leszek, sebágy nincs, a vérzés helyenként kihagy, aztán újra elindul. Ez nem jelent jót! Na, mindegy, másszunk csak tovább. Pókhálókkal ragadok tele, minden szösz, rovar, levél, ágacska rám hullik, időnként lesöpröm őket. Közben a puskára-céltávcsőre is vigyáznom kell.
Apám folyamatosan jön velem egyvonalban.

A vérnyom aztán kijön az útra, tehát a sebzettet láttam távolabbról. Ó, de kár, hogy nem lőttem-lőhettem!
De itt aztán vége is a vérnek és a tudománynak! Ahogy beér a túloldali akácba, nincs tovább! Hiába a közel térdig érő sűrű fű, egyetlen cseppet sem találunk, ami segítene.

Némi tanácskozás következik. Úgy döntünk, hogy ha nem találjuk meg hamarosan, szólunk a hivatásos vadásznak, hozza a kutyáját. De egy pár percet még próbálkozunk vele.
Lassan, lépésenként elindulunk egy váltón, feltételezhetően itt ment be. Kicsit el is távolodunk egymástól, de tartjuk a párhuzamost, egymást és a földet felváltva kémleljük, közben távolabbra is sűrűn tekintgetünk. Vér továbbra sincs, találomra megyünk.
Aztán észreveszem! Talán 30-40 méterre előttünk áll. Mozdulatlan, fejét lehorgasztja. Jelzem apámnak, ő is látja már. Egy fának támaszkodva lövök, azonnal összeesik.
Megkönnyebbülten vesszük birtokba, valóban kissé hátracsúszott a golyó, ahogy éreztem is, és a májat roncsolta. Örülök, hogy sikerült viszonylag gyorsan megszabadítanom a szenvedéseitől.

Zsigerelés után kihúzzuk az útra, letakarjuk lombokkal a legyek ellen, kiengedjük a kutyákat, és nekiállunk az elsőt keresni. Immár négyen bújjuk végig az út jobb szélét a szóró körül, a fenyvest mellette és a túloldalán levő akácos néhány sorát. Az eredmény annyi, mint eddig, vagyis semmi. Egész hosszan elsétálunk északnak a magas fűben, de hiába. Visszajövünk, még nagyobb figyelemmel bogarászunk át minden négyzetmétert. Közben számtalanszor kérdezem apámat, de ő csak ugyanazt tudja mondani, mint eddig, tökéletesen egyforma, jó hangú becsapódás mindkét lövésnél. Tisztán, biztosan hallotta, semmi különbség nem volt köztük.

Bármennyire is biztos voltam eddig a jó találatban, a kétség egyre jobban elhatalmasodik rajtam. Mi a fene van itt? Nem rántottam el a puskát, ez tuti, mindketten halottuk a jó becsapódást, a 30-06-os egy ekkora süldőt simán keresztülvág még jóval messzebbről is, ez meg alig volt 100 méterre. Ha a belövésnél nem is, a kimenetnél véreznie kell! Teljesen keresztben állt, sehol nem rekedhetett meg a lövedék!
Hú, de nagy gondban vagyok! Minden lehetőséget végigvettem már, és semmi eredmény! Úgy látszik, lassan be kell látnom, hogy elhibáztam. De mivel magyarázom a becsapódást? Ez az, amire nincs válaszom!

Visszaérek a rálövéssel egyvonalba. A fenyőn keresztül kiérek az útra, míg apám délnek tart az akácban, hátha arra talál valamit.
Újra a szóróra ballagok, ott keresgélek, közben figyelem a kutyákat is, ne menjenek messzire. Böbe a túloldalon szimatol valamit elmélyülten, a bal oldali akácos szélében.

Jobban odanézek, és szinte nem hiszek a szememnek! A kutya orra előtt arasznyi szélességben vörös a fű!
Ezt már nem is kannából, hanem dézsából öntötték!
Hú, mekkorát sóhajtok! Most már minden rendben van!

Alig 30 méterre fekszik a szépen tüdőn lőtt szürke süldő. Mikor először odamentem a rálövés helyére, már régen nem élt.

Ha nincs az a jó becsapódás, rég elhibázottnak véljük. Bár csak hárman voltak a szórón, szétugrásuk alaposan megtévesztett, biztosnak véltem, hogy jobbra menekült.

Én is becsapódtam, nem is kicsit…

 Elnézést kérek előre is a nagy rutinnal és tapasztalattal rendelkező Vadászoktól, hogy én szólalok meg ilyen triviális dologgal, de mint kezdő vadásznak sok-sok tanulni valója van, így korábban elméletben megtanult örök érvényű szabályt, gyakorlatban is megtanultam melyet alant részletezek.

A szórón 3 süldő állt balról jobbra, és egy nagyobb disznó velük szembe, a dombnak felfelé.
A süldők közül kiválasztottam egyet a szélsőt, és vártam, hogy mögüle kiforduljon a mellette álló.
Mikor ez megtörtént rálőttem. A távcsőbe még láttam hogy a disznó balra a hegynek fölfelé indult, és ebben megerősített, hogy arra törte a gallyakat, majd megállt, és hangosan fújtatott és egyhelyben toporgot, az avart "zörgette", mint amikor beteg,majd egy nagy reccsenés aztán csend. "Huhh ez eldőlt" konstatáltam, majd várok, egy fél órát, mert a kolléga jön az autóval.
Lementem,10 perc után, hogy addig kizsigerelem.
Határozottan mentem a lövés helyére, semmi nyom, se vér, semmi.
no nem baj, hallottam, hogy hol dőlt el, elindultam lámpával mert akkorra besötétedett.
Nincs sehol a disznó, de még csak nyom se.
Minden felé megnéztem egész dombon hegyen és még a szóró vonalába oldalra is minden hol, de semmi, megnéztük a kollégával is, de semmi.
Iszonyatosan bántott, hívtunk egy kutyást, de csak reggel tudott jönni.
Másnap ahogy kijött a kutyát alig tudta visszafogni, mert már messziről menni akart.
A kutya csak nem a hegynek felfelé akart menni, hát Ő tudja jobban, menjen hát!
Nem ment 30 m a kutya ott feküdt a süldő, szívlövéssel.
Mindenhol néztem csak a dombnak lefelé nem. Becsapott az összes érzékszervem.
Láttam, hogy felfelé indult hátra arccal, hallottam, hogy merre mozog, de ...mint kiderült nem azt láttam hallottam amit meglőttem.
Számomra tanúság: Nem csak minden hol kell keresni, hanem minden felé.
Bocsánat, hogy ilyen triviális, de számomra örök érvényű tanulságot írtam le de saját káromon megtanultam.
 :Emel Laci

Peti,ez nem lehet más csak a Pelőc erdő! Irásod segitségével én is ott voltam veled! Ha arra járok végigjárom az útadat!

De bizony az. Imádtam azt az erdőt!

Köszönjük.
Én is végig be voltam csapódva. Már gondolkodtam mi okozhatta a jó becsapódás-hangot. Mondom, ez nem lesz meg.
Ugye, a lelkiismeretes utánkeresés... meg a kutya... :Emel

Te tanultál a károdon, és talán mi is. A növekvő sugarú körözést is jól kitalálták annak idején:-)
 :Emel

Hiánypótló ez a topic. :TAPSol
Az én sztorimat már a szennyes kosár topicba terveztem megírni,de akkor ide kerül.
 
A" biztos" lövés.

Egy vadász mester barátom meghívására őzbak selejtezésre voltam hivatalos.A vadászjegyemen még meg sem száradt rendesen a tinta, bár vaddisznót már ejtettem el,ez lett volna második nagyvadam. Megérkeztem a területre ahol épp egy sebzett őzet kerestek a sebző vadásszal és egy véreb-vizsla kutya duóval.Feljártuk az erdőt utána,de csak a rálövés helyén volt vér,a kutyák is csak tanácstalanul bóklásztak.(Jó áztatós eső kezdett szakadni mire én bekapcsolódtam a keresésbe,ami hol megállt,hol csepegett,hol nagyon esett egész nap.)Késő délután jó fáradtan indultuk egy másik területrészre megkeresni a nekem szánt bakot,barkácsoltunk és cserkeltünk felváltva.Épp egy néhány éves akácos mellett jártunk,mikor megláttuk a keresett bakot,ami talán az eső miatt majd 35 méterre állt és figyelt ,de nem ugrott meg.Saját puskámról lebeszélt a kaliber miatt a barátom,az Ő kisebb kaliberű puskája volt a kezembe,(amit ismertem egyébként lőttem is már vele),mondva "ne roncsoljuk úgy a húst".Mivel jelzett hogy lőhetek,felemeltem a puskát.Mivel már kezdett sötétedni,megfordult a fejemben hogy hagyni kellene a lövést a búsba,mert ha elmegy a lövéssel,akkor elég lesz megtalálni az erdőbe az eső miatt amúgy is rossz fényviszonyok miatt.DE NAGYON KÖZEL VOLT ÉS MAJDNEM TELJESEN KERESZTBEN ÁLLT!Kicsit rászámoltam a ferdeség miatt a várható becsapódás helyére,hogy nehogy hátracsússzon a lövés, és lőttem.A lövés után őz elugrott,de biztos voltam benne hogy eltaláltam ott ahol szerettem volna.
Kicsit vártunk,de mintha úgy hallottuk volna hogy az őz messzebb is törné a gallyat. :Vvon
Megindultunk a rálövés helyére.A fasorba ért a meglepetés, se őz se vér,se vágott szőr,van viszont nem kevés kiborított növendék akác,valaki nem sokkal előtte tehette rendbe a sorokat,eggyeselt,gallyazott stb. Indult az ideges keresés,versenyt futottunk az idővel, pillanatról pillanatra sötétedett,az eső megint rákezdett,már lámpával(egy fos ledes lámpa) is alig lehetett visszatalálni a rálövés helyére.
Fel kellett adnunk a keresést.Ezt az érzést nem kívánom senkinek.Szinte hányingerem volt a tehetetlenségtől.
Mivel biztos voltam hogy érnie kellet a lövésnek, még az életkedvem is elment mire visszaértünk a házba.
Nem részletezem milyen éjszakám volt,ezt már  sokan leírták itt előttem. :riii :tasli
A vadásztatóm nem szólt semmit de legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben,utáltam magamat már a gondolattól is:megpiszkoltam egy vadat.
Szinte semmi alvás után hajnalban vissza a tróger tett színhelyére,kutyával megtámogatva.Egész éjszaka esett,imákat mormoltam magamban,hátha csak elmentünk mellette az este,és ott van valahol a  sűrűbe dermedten,és nem láblövéssel szenved kilóméterekkel távolabb.
A rálövés helyén és távolabb se talált semmit a kutya semmit.Az őz előtt lévő kiborított fának az egyik gallyán expandálhatott a lövedék- ami ugye a távcsőben se látszott az adott körülmények miatt - megtaláltuk a becsapódás helyét.
Számomra 1000 tanulsága lett a történteknek.Ha őzet látok azóta is eszembe jut mindig az a két nap, de rengeteget agyaltam már rajta,mennyi hibát elkövettünk.Jó néhány vad elment már lövés nélkül a puskám elől, -amiket nem bántam meg utólag-mert többet hezitáltam egy -egy lövés leadása előtt.Olyankor inkább hallgatom egyik-másik cimbora okfejtését, hogy csak lőni kellet volna mert ő odalőtt volna,mert "HÁT HA...".Nincs hátha!
Hibáztam már azóta el süldőt is,de ott olyanok voltak a körülmények szerencsére, hogy biztos voltam a hibázásomban azonnal.

U.i:Nagy vonalakban ennyi a történet.

Először úgy gondoltam beleírom az összes végkövetkeztetésemet is a megfelelő helyekre, de szerintem ezt a fórumot olvasók maguktól is tudják.(Meg a nem kevés elfuserált dolog miatt az életbe nem pötyögtem volna be a gépbe). :Emel

       

A szennyes kosár túlzás ! 

Milyen kalibert cseréltél le milyenre ?  Nyilván arra gondolsz hogy a nagyobb kaliber az jobb lett volna.  Lehet de nem 100% -ig biztos.
A nehéz és egyáltalán nem gyors 9,3 -sa  Norma Alaska lövedék is eltérült (?) szétfröccsent (?) a kukoricásba a lehevert kukorica száron.
A lőtáv nem volt több 30 méternél .Pont az ilyen esetek miatt nem igazán ujjongok ha a vendég őzezni 243-as igazi őzezőnek mondott kaliberrel jön .   :Emel

A szennyeskosár valóban erős túlzás lenne.
Velem ugyan ilyen még ne fordult elő, hogy egy kis ágon expandálódjon a lövedék. És tudod miért nem? Mert nem volt rá alkalmam=) Szóval minél többet vadászik valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy ilyen becsúszik... Messze nem szennyeskosár szerintem.  :Emel

Az én (első) történetem jó 17 évvel ezelőtti sztori, de még ma is nagyon bánt, ha rá gondolok (elég sűrűn eszembe jut).
Első muflonkosomat szerettem volna elejteni. Sőt mondhatnám, hogy megevett érte a fene....szóval nagyon akartam egy kost.
De hát gyarló az ember, csak ezt nem mindenki látja, vagy akarja/meri bevallani úgy magának, mint pláne másnak.....
Egy orvos vadászvendégem, akivel már évek óta együtt jártuk a gyulaji erdőt, ha itt töltötte csekély szabadidejét, pontosan tudott vágyaim szárnyalásáról és időhiányra panaszkodva
átadott egy lehetőséget, amit egy hálás vadász-betegétől kapott felajánlásként a Vértesben, egy kapitális kosra.
Amikor közölte velem fapofával a hírt, majd beájultam a gyönyörtől.
Hogy én, a kis kopasztökű hivatásos vadász, mint VIP vadászvendég, egy akármekkora kosra emelhetek fegyvert?????? Túl szépnek hangzott, hogy igaz lehessen.
Aztán a nagy akarásnak meg is lett a böjtje :St.

Eljött a nagy nap, amikor egy deres téli hajnalon Csákberényen jelentkeztem, vadonat új 9,3x62-es puskámmal a kezemben a megadott címen.
Vendéglátóim nagyon kedvesen fogadtak és a rövid formaságok után már indultunk is a területre.
Végig vadásztuk a délelőttöt, cserkeltünk, leselkedtünk, autóztunk. Nagyon szép volt a terület, sok vadat is láttunk, csak a muflonokkal nem volt szerencsénk, de én nagyon élveztem így is.
Vissza kellett mennünk a vadászházhoz, mert a kísérőmnek valami fontos dolga volt azzal, hogy egy órás szünet után folytatjuk a vadászatot.
Már egészen az erdő szélénél jártunk alapjáraton gurulva a Nivával, amikor egy sűrű bokrosból előtűnt egy kos nyeregfoltjának világos kontúrja.
Ráadásul nem volt tőlünk messzebb, mint 100-120 méter. Vadásztatóm azonnal fékezett és már szálltunk is ki a kocsiból. Ő hozta kezében a szétnyitható lőbotot, én a Mausert, aminek a nyakából vizet facsartam izgalmamban. Kb. 70-80 méterre tudtuk belopni őket.
Lassan megtávcsöveztük a nyájat, mert persze nem egyedül volt a megpillantott kos. Volt is közte két olyan csigás hogy álmomban sem láttam még szebbet.
A lőbot felállíttatott és jött az ukáz: "Lődd a nagyot, ami középen áll és jobbra néz".
Eddig nem is lett volna baj, hiszen pont őt néztem én is, csorgó nyállal.....de olyan kusza galagonyás mögött tartózkodott, amibe csak nem akaródzott belőnöm.
Erre kísérőm kijátszotta az adu-ászt: "A kilenchármas gond nélkül átviszi azt a pár ágat".........bár ne hallgattam volna rá.......
Lövésemre a kiszemelt kos nagyot ugrott, majd az egész nyáj eszeveszett tempóban neki a hegynek és pár másodperc múlva üres volt a színpad :fejv
A bokroshoz menve már messziről virított egy friss seb az egyk galagonya fő ágán. Erős a kilenchármas, de egy alkarnyi szívós galagonyával még ő sem bír.
Megnéztük a nagy kos elugrását, majd követtük a nyomát 30-40 méteren, de nem találtunk rajta semmit, ami találatra utalt volna.
Már majdnem vissza is fordultunk, amikor a szemem sarkából egy árnyékban megmaradó hófolton valami rózsaszínt vettem észre.
Vér! Hát ez meg hogy lehet, hiszen a nagy kos nem is erre tartott.
Na, elkezdtük követni a nyomot, majd bő 300 méter után jött a keserű meglepetés. Egy muflon szinte összes belét találtuk a nyom mellett, amit menekülés közben kitaposott magából.
Innen nem húzom tovább. Sötétedésig mentünk kutya nélkül a nyomon, amin gyenge, de állandó vérzés mutatkozott. Több alkalommal meg is pillantottam a lépésben menekülőt, de hiába próbáltam meg 3-400 méteres távokról elejteni, nem ismertem még az új fegyvert annyira, no meg a megerőltető mászástól kezem-lábam is reszketett.
Már majdnem feladtuk, hogy majd holnap kijönnek és megnézik, amikor felettünk kőgörgés közepette, bucskázó zuhanással megjelent a sebzett kos és szinte a lábam elé csúszott.
Már nem élt, de az utolsó csepp vérig vitte az akarata :Emel
Az történt hogy a galagonyán elexpandálódott Alaska köpenyéből egy nagyobb darab, min egy sebész-szike, átlósan keresztbe metszette a kos hasfalát, ahonnan a belek kitüremkedtek és később azokra rálépve ki is szakadtak. Más sérülést nem találtunk rajta.
Nagyon megörültem annak, hogy végre kézre került, de a körülmények miatt nagyon szomorú is voltam.
Mert hagytam rábeszélni magam a hülyeségre.....egyértelműen az én hibám volt, nekem nem lett volna szabad lőnöm.
A várt 80+ cm trófea mérettől jelentősen elmaradt kis csigáknak ugyan úgy örültem, mint ha egy kapitális kos lett volna a zsákmányom, de még haló porában is kísértette a balszerencse.
Egyik költözködésünk alkalmával a fuvaros letette a trófeát a földre, ami valahogy a nyitott garázsajtó takarásába kötött ki és mire észrevettem, hogy hiányzik a leltárból, addigra az új szomszédunk kutyája szilánkokra rágta :riii

Tehát a tanulságok:
- A kilenchármas sem visz át mindent
- Mindenki akkor engedje el a lövést, ha saját magában és a fegyver-lőszer képességeiben teljesen bizonyos
- A kibicnek (jelen esetben a kísérő) semmi sem drága, még ha a pokol felé vezető út jószándékkal is van kikövezve
- Ne tegyünk le trófeát a földre a szabadban
 :Emel

Hejj, de jó, hogy nem próbáltam átlőni a bokor ágai közt a hajtáson a 16/70- est. Valamiért higgadt voltam:-)  Ott tenyérnyi rések voltak ugyan az alkarnyi ágak közt, de ha az egyiket csak súrolja, érdekes dolgok történhettek volna.
Jobb így, hogy magamra haragítottam:-)
Gyöngygolyóról ilyen tanulságos esete valakinek?

Mohóság v. csak dianna bőségszaruja rám ömlött !

Nem régi történet , egészen pontosan pár órás , tehát meleg sőt forró ! A gondolat délkörül villant be az agyamba (tele lett a t.köm a világgal) , ma vadászom ha a kutya a kovászba fúl is . Cselekedtem , gyors telefonok , iszkiri haza , Partner a kocsi beállóba L200 izzít , puska a tokkba , lőszer a zsebbe , irány a boldogság a nyugalom . Már a kifelé úton öröm (nálunk nincs hó) hóborítja a tájat . Megyek a barátaimhoz a tanyájukra , kukorica kell mert elfogyott , jutányosan kapok , zsákolunk 10 zsáknyit közben beszélgetünk . Hirtelen kiabál a barátom " asszony hozd a puskát!" rókák a tanya körül abajgatják a szárnyasokat (még jó , hogy a területünk) 101 ki a tokból , tár be és már indul is az első NP , táv kb:70m a vörös csak eldől , ismétlek és a domboldalon futó párjára puskázok (mert ezt nem lehet célzott lövésnek minősíteni ) és láss csodát olyan 150m-nél a róka szinte felrobban , mindenesetre nagyon csúnya munkát végzett a lövedék . A barátom már csókolgat és hadarja , hogy már két hete eszi a fene akarom mondani a róka a jószágait és eddig mindíg lekésett róluk . Telefon a vadászmesternek lövések végett , mert megvolt beszélve vele a probléma de azért tudjon róla , mondja is , hogy jókor hívtuk mert mindenkit nyomatékosan kér , hogy lőjük az őz tarvadat mert a 85-nek a fele még bent van . Nagy kegyesen megígérem , hogy persze majd lőjük csak nyugodjon meg .  :epl Irány a szóróm tár a zsebben a puska a nyitott tokban , beérek a szóróm völgyébe és látom , hogy a vetésen őzek legelésznek . Távcsövezem őket és szépen hagyják is , mint ha puskás ember nem is lenne . 12-ből csak kettő bak , már veszem is a SAUER-t és célzom a leggyengébb gidát , februári villámlás és a kiszemelt tűzben marad , ismétlek és látom nem tudják honnan jön az áldás (a völgy dobálja a viszhangot ) már indul is a második , mintha eltörülték volna a második gidát ( később kiderült egy disznó túrásba rogyott) , ismétlek és a most már menekülőket nézem hátha megállnak az erdő szélén , ma minden kívánságom teljesül az utolsó megáll , vesztére a távolság olyan 140 de ma nem tudok hibázni :AA . Gyors zsigerelés és majdnem teli a plató . Na most már jöhet a szóró feltöltés , a mozgás nagyon sz@r nem sok reménnyel kecsegtet . De ha ma már nem látok semmit akkor is rendkívüli napon vagyok túl , ezért fogom és felcucolok és csak megszokásból töltöm be a puskát . Fél hatkor egy reccs , majd még egy , a távcsőben megjelenik egy egyes disznó , sajnos a nálunk a telihold nem látszik , felhős az ég ráadásúl köd is van . Februárban nem akarok kocát lőni ezért csak nézegetem a röfit , jó 20 perc után elmegy , nagyon nagy királynak érzem magam  ::) de így van ez  ezen a csodálatos napon . A napnak azonban még nincs vége , jön három sütykő és neki állnak turizni , a nyomok alapján nem is gondoltam volna , hogy ennyi disznó járja a szórómat . Nézegetem őket , de győz a racionalitás , végül is süldőért jöttem eredetileg , mert hát a hűtő meg a barátok , na nem nehéz meggyőzni magam és a legducibbat megszólítom a 300-sal , igaz ez neki egyáltalán nem tetszik . Mire leérek már nem mozdúl , leveszem a kalapomat , akarom mondani az usankámat és megpróbálom felidézni a mai napomat . Még most sem hiszem azt ami ma történt velem . Azt meg , hogy ez mohóság vagy csak egy különleges nap kihasználása azt döntse el mindenki maga .

Maradok tisztelettel az OGRE ! :Emel

u.i.: Ettől függetlenül általában vallom , hogy egy nap , egy nagyvad ! :S.Peti   

Gratulálok!  :Emel

Gratulálok!

"Az ünnepeket úgy kell megülni, ahogy esnek."

Miért lenne mohóság?
A rókák abajgatták a baromfit: tenni kellett ellene.
Az őzek a terv rossz felében voltak: helyezkedtek volna jobban.
A süldő pedig az elvégzett munka jutalma. :Q

Az első disznóm története

1981-et írunk. Apámnak segítettem szórni. Akkoriban még gyalog és hátizsákban vittük az anyagot. Utána kinn is maradtunk. Ő felment a lesére,engem pedig elküldött egy völggyel arrébb,ahol szintén szórtunk,de les nem volt csak egy ülőke a vízmosás oldalába vágva. Ideadta az új Izs 18-ast,amit abban az évben vett golyóspótlónak. Az volt a szokás akkoriban,hogy vagy ilyet,vagy bockot vettek és Brennekével lőtték a disznót (no meg ki mivel). Mindkettő nagyon jól horda a Brennekét. Szürkületkor be is jött két csíkos malac,nyomukban egy süldővel (zsigerelve 34 kg). Majd kisvártatva egy nagy disznó. Gondolkodtam. Ugye csíkos malacot Brennekével nem. Meg amúgy sem. A nagy kocát még annyira sem. Maradt a süldő. Tényleg ott is maradt. Mire lehúztam az útra apám is ott volt. Elmeséltette és azt mondta: Jól van gyerek (pedig már katona voltam,éppen eltávon). Amúgyis ritkán mondott ilyet. Aztán mikor nekiláttunk zsigerelni,látjuk,hogy a süldő két csecse ki van szopva. Hát rendesen megkeseredett az örömöm. Jó darabig nem is igen lőttem disznót.

Ki nem azt a süldőt lőtte volna ?  Szinte pontosan így jártam csak nekem 3 süldővel és 3-4 csíkossal volt a koca , talán még kilóra is ennyi volt a süldő koca . Nekem egy "nagytudású" "vadásztárs" tette szóvá aki addig saját elmondása szerint 20 év alatt még soha nem sebzett vadat és ilyent sem csinált. Aztán azóta kiderült hogy hogy előtte is meg utána is de sokszor ..........      :Emel

Pár évvel ezelőtt május utolsó napjaiban lőttem egy, ha jól emlékszem 34-35 kg süldőt. Három malac volt benne...

Egy hete a haverom dettó így járt!A kondából egy kissebb süldőt lőtt ki.A zsigerelésnél kiderült,hogy 3 malac volt benne!Nagyon meglepődtünk!35kg volt a süldő!

Tegnap múlt két hete,hogy az előző történetnek az ellenkezője esett meg. A vőm és a vendége behoztak egy nagy kocát. Zsigerelve volt 97 kiló. A kapuból már nyargaltam is a sörétesért,hogy minimum megpiszkolom őket érte. Mire ők meg hozzák utánam a malactartóját mutatni,hogy üres. Valamit nézzem meg milyenek a fogai. Szinte tövig vannak kopva. Hát tényleg nem láttam még ennyire lekopott fogakat. DE!!!  Mondjátok nekem,hogy beleláttatok a méhébe is és a szájába is a lövés előtt. Mert akkor olyan távcsövet én is veszek.

A Holdvilágos vadászat rejtelmei.
Leültettem a vendégemet egy földi leskosárba egy domb oldalában.
Alatta a völgyben kb. 100 méterre szóró.
A szóró felett félkörben galagonyás domboldal, 200 méteren belül az egész belőhető a kopasz foltokon.
A vendégem 40 éve vadászó, gyakorlott cimbora.
Éjfél körül kapom az sms-t, hogy rálőtt egy süldőre a domboldalban, miután 20 percen át nézegette a lassan haladó, szöszmötölve turkáló 6 tagú kondát.
Elmondása szerint a célbavett volt a legkisebb disznó a kondából.
Jó becsapódást hallott, de utána nem látott már semmit.
Odaérve nekiálltunk a keresésnek. Megmutatta a leskosárból, hogy hová lőtt, de sem ott, sem annak közelében nem találtam semmit.
Feladtuk fél óra ruhatépés után és visszamentünk kora reggel.
Beültettem a leskosárba, hogy vegye fel az éjszakai pozíciót. Mikor ez megtörtént egyből láttam, hogy éjjel legalább 50 méterrel balra kerestük a nyomokat.
Otthagytam a kosárban és odavergődtem a tényleges rálövési helyre, közben telefonon kaptam az iránymutatást.
Amikor azt mondta, hogy jó helyen állok, lenézve megláttam egy darab tüdőt és onnan jó vérnyomot a legsűrűbb galagonyába befelé.
Mire ő odaért, már nagyjából le is húztam a 2 éves kocát, ami leadva 74 kilós lett és 5 db. ökölnyi malac volt benne.
Cimborám értetlenül állt a disznó mellett, nagyon bántotta az eset, 100%-ig biztos volt a méretek miatt abban, hogy süldőre lőtt.

Tanulságok:
1. Eb a vadász kutya nélkül
2. Nem biztos, hogy a legkisebb disznó egyben süldő is
3. Nem elég nagyjából belőni fedett terepen a vad helyét, arról meg kel bizonyosodni a lesből nézve is, főleg ha a területet nem ismerő vendég tett lövést.

És még egy, az én puskámmal lőtt, amihez mostanában 180-as H-Mantel Kuppfer-Hohlspitz lőszereket sütök és igen jól muzsikálnak :OKO
Az alacsony kamralövéssel a meglőtt koca 30 métert tett meg közben gazdagon locsolva a vért.
 :Emel

Még egy tanulságos lövés az elmúlt télből:
Hajtáson voltam vendéget szállítani és olyan helyeken elállhattam a hajtás közben, ahová nem lehet vendéget tenni, vagy csak nem jutott már rá puska.
Az egyik hajtásban a terület határtól 50 méterre oldalaztam a hajtókkal egy vonalban, akik egy sűrű feketediósból próbálták kiszorítani a benne rejtőzködő kondákat.
Ami felém menekült ki, annak először át kellett rohannia egy keskeny szálas dióson, hogy utána már a szomszédos területen álló sűrű fenyőben találjon menedéket.
Ez több vadnak sikerült is, a szomszédban szorgalmasan szólt a puska, de nem panaszkodhattak a vendégeink sem, a mi oldalunkon, a sűrű túlfeléről is sok lövés hallatszott.
Előttem kiváltott egy nagy rudli dámtarvad, egy kisebb csapat gímbika (mindegyikre erős zárótűz volt a szomszédból a reakció :St) és egy egyes nagy kan is, de ő gondolom bent maradt a fenyőben, mert a határvadászok hallgattak ;D.
Aztán egyszer csak előttem kb. 50 méterrel előbújt egy nagy koca a romos kerítésen, majd követte több kisebb komaasszonya és süldők-malacok vegyesen.
Lehetett összesen vagy 30 disznó.
Válogattam, mint tyúk a törek között, hogy lehetőleg valami kisebb disznót próbáljak ellőni a kondából, mert őket már nem akartam lövés nélkül elereszteni.
Elég sok fa állott a vékony szálasban és adott fedést 50 méterre ahhoz, hogy a lövéshez ne legyen túl sok helyem.
Aztán kinéztem egy likat a fák között, ahol a menekülő konda jól és tisztán látszott pár méteren át és azt is láttam, hogy a sor végén kissé lemaradva egy kupac malac igyekszik a többiek után.
Egy nagyobbacskának tűnő kis süldőcske vezette az utóvédet, a többiek kissé ziláltan, nem libasorban haladtak mögötte jó tempóban.
Az elől haladó koca beleért a szagsávomba, hangos fújással és morgással jelezte a veszélyt a többieknek.
Erre azok elkezdtek megtorpanni és feltorlódott a konda eleje, míg a hátulja még futott.
Odakaptam a puskát a már kinézett lukhoz a fák között és ahogy a kiszemelt süldőcske beleért a képbe, már küldtem is a 185-ös Megát.
Mikor már "elsült az ujjam", akkor láttam, hogy a kiszemelt disznó mögött is volt valami mozgás.
Gondoltam beszaladt a fékező társa mögé egy nála lassabban reagáló testvére.
Nem mondom, hogy nem fordult még elő ilyen velem is, meg vendégekkel is, de nem állt szándékomban kettőt ejteni egy lövéssel.
Nem vagyok híve a "paraszt-dublénak".
Aztán amikor odamentem a tetthelyre, igen csak elkerekedett szemem-szám:

(http://up.picr.de/21229679bd.jpg)

Az első süldő (25 kg körüli volt mindegyik) lapockán kapta a lövést, a rajta áthaladó lövedék a szeme mögött lőtte fejbe a következőt.
Az ott darabokra szakadó Megából egy nagyobb darab pedig a még távolabb, tőlük hátrébb haladó süldőnek a nyakába vágott és még ott is produkált kimenetet :o
A fotón a legtávolabbi disznó volt az először meglőtt, ami a második számúval együtt helyben is maradt.
A harmadik (a képen legközelebbi) a lövés után megtett még kb. 3 métert és úgy feküdt el szinte a többivel egy vonalban.

Nem igazán tudtam egy darabig napirendre térni a történtek felett.

Tanulsága nem igen van, mert most sem csinálnék semmit máshogy.
Ha csak annyi nem, hogy intő jel lehet azoknak, akik nincsenek tisztában a különböző kaliberek erejével és hatékonyságával (ebből adódó veszélyével), hogy a kis meggymagpöködő 308-as mikre nem képes? :fejv
Akkor mire lehet képes egy nagy sebességű, dupla ekkora energiájú lőszer lövedéke, pláne homogén, nem ilyen könnyen szétszakadó fajtából? :Vvon

Ha jól szűröm a szavaidat,akkor 308 Wnichesterből lősz 185 grain-os Lapua Megát. Mik a tapasztalataid vele? Mi mást használtál még ezen kívül és mit ajánlanál? Most került hozzám a 308-as és jött vele a Norma Vulkan is. Ezt jónak tartom,de sokat még nem lőttem vele. Ráadásul eddig Sako Hammerhead hívő voltam. Egyébként nagyvadas,hegyes-völgyes,erdős-bokros területen vadászom. Jellemzően jól 100 méter alatti lövések,de azt gyakran gazba,cseplyésbe. Kösz előre is!

Ha mégegyet visszaolvasol, ott van, hogy most 180 graines H-Mantelt tőttöget hozzá...

Láttam. De amit leírt itt abban meg Mega van és az is érdekel. Meg minden más,amit használt és tapasztalata van vele.

Na csak vigyázz...a "gálosmarketing"-nek híre van a fórumon... :Q :Q :Q

OK!  Majd résen leszek.

Hmmm hmmm !  Szerintem nemsokára lesz egy eladó 308 Win   "Savjer" a fórumon .     :St  :St

Stefi-Stefi!
Nem figyelsz...Csabánknak véletlenül van pár doboz eladó Lapua Mega lőszere. :Q

Druszám paraszt dublét már sokan lőttünk , de paraszt triplát szvsz. még rajtad kívül senki .  :Emel

Valami hasonló történt velem is, mint Csabával, csak szórón, nem hajtásban. Megpróbálom megkeresni az akkori (2005 talán) fényképet, aztán majd írok pár sort róla. Érdekes este volt...

Erre azért nagy tétekbe ne fogadj!

Pár éve történt,hogy egy jó komám meghívták vadászni.Egy puskával ültek ketten a lesen.Még szürkület előtt kijött egy konda jópár 20kg körüli malaccal.Lőjj valamelyik malacra!Szólt a meghívó vadász.
A következő pillanatban bummm!
-meg van gyerünk nézzük milyen!
A szórótól pár méterről már látszott a nagy meglepi,hogy 3 malac is fekszik!
-Ez igen!
-Hogy a fenébe?Én csak egyre céloztam!
A következő pillanatban meg már fel is pattantak a malacok és kereket oldottak!Nem maradt ott egy sem!
Na ezt a történetet minden egyes közös vadászat alkalmával elmesélik!

Azok a malacok még voltak katonák. Vagy mint a jó vizsla, lövésre hasaltak.
De komolyan, se vér semmi?

Nagybátyám és unokatestvérem járt egyszer hasonlóképpen egy "fültövön lőtt" disznóval. Nyugtázták, hogy nem ment sehova. Kis várakozás, összepakolás, lekászálódás után odasétálnak a szóróhoz. Lepakolnak, majd konkrétan mikor már nyúlna a disznó lábáért akkor ugrott fel...legalább nem kellett összevérezni magukat...
Az okés, hogy tűzbe rogyott disznóra azonnal repeta, na de meddig tartsd rajta a szálkeresztet?  :SL :Vvon  :rohog

Amíg meg nem sült a mája... ;D

 :OKO

Semmi az égadta világon!Egyik már vagy 35-37 éve vadász és soha nem látott még ilyet!

Üdv Mindenkinek!

Nem szorosan vett vadászat,de tanulságos. Tegnap beszélgettem a vadőrünkkel elsősorban szalonkaügyben,ő mesélte a történteket. Az egyik területrészünkön állítólag megjelent egy feketególya. Nosza a nemzeti parkos fiúk azonnal kivágták onnan a fakitermelő vállalkozót,nem termelhet tovább (merthogy javarésze lábaserdő),mi nem szórhatunk a szórókon,sőt egyáltalán senki a lábát sem teheti be oda. Azóta azon aggódom nehogy a házunkra találjon szállni,mert ezek a fiúk még az utcabelieket sem hagyják élve. No meg azon agyaltam,hogy mi a búbánatot kereshet mifelénk az a feketególya? Észak heves, a szlovák határral súlyosbítva. Medve,hiúz,farkas mind megvan. No de,hogy feketególya? Az mit kereshet itt? Még patak sincs ott.

Aztán este a TV2 tények c. műsorában kis riport,hogy megérkeztek a feketególyák kishazánkba. Rövid ismertető róluk, többek közt,hogy nem kedveli az ember közelségét (na erre vigyáznak is a fiúk) ellenben a vizes,mocsaras,lápos területeket annál inkább kedveli. Meg is szólaltattak egy ottani (Duna-Dráva NP) fiút. Na az nem volt semmi. Azt mondja (többek közt),hogy idén nagyon kedvező az időjárás a feketególyára. Nagyon jó lesz a szaporulat. Négy-öt kisgólyával számolnak fészekaljanként. Csak néztem,mint a vett malac. Nem semmik ezek a fiúk. Még jóformán meg sem jöttek a feketególyák, szerintem még nem is dugnak,de ő már tudja a tutit.

Szóval ez a mentalitás nyitja az ember zsebében a bicskát. Mifelénk,ahol a büdös életben nem volt feketególya (ez is valami génhibás lehet),párja sincs,honnan a bánatból lenne,meg se tudna élni,de már hányják is miatta kardélre aki csak arra jár. Merthogy ők itt élet és halál urai.

A fekete gólya nagyrészt medvén él.
A nemzetiségi gyerekeket is ő hozza. Hát persze, hogy oda telepszik.
Nálunk is van egy fészek.

Amióta a munkaügyi központ (!!!) február végén (!!!) leírta, hogy az idei évben májustól augusztusig mikor lesz az a 4x5 nap, amikorra ajánlják a parlagfű kaszálását - na azóta én nem csodálkozok semmin, sőt különös elégedettség tölt el amiatt, hogy mecsoda sokoldalú, hozzáértő, előrelátó emberek harcolnak a munka különböző frontjain.

Érdekes,hogy pl a muflont tűzzel,vassal írtatnák,mivel "tájidegen",bezzeg a kormorán szent állat! :Vvon

Én már meg is fogtam a hátsólábát,hogy kihúzzam a bokorból,mikor nekemfordult az 50 kg-os süldő.Puska ürítve,tokban az 50 m-re lévő kocsiban,én meg ott állok egy szál elemlámpával a disznóval szemben.Aztán meggondolta magát,kereket oldott,azóta sem láttam...

Naszóval:

Régi területünkön, egy különálló erdőben sok próbálkozás és fejtörés után, egy megfelelően elágazó tölgyön levő, már rég elkorhadt lest újítottunk fel állandó kísérőmmel-barátommal. Mintegy 3 méter magasra került az ülőke, amire elég nyaktörő manőverekkel lehetett csak felmászni. A kb. egy négyzetméteres felületen két személynek 1-2 órát ki lehetett valahogy bírni – ülőke sem volt -, több úgysem kellett, én nem szoktam kint maradni éjjelre.
Déli irányban mintegy 25-30 méterre kis tisztás nyílt, oda etettem, sajnos messzebb nem lehetett.
Jó helyen volt, disznók is voltak mindig az erdőben, mégis csak évente egyszer adott zsákmányt, igaz, érdekesnél érdekesebb körülmények között.
Az ominózus történet úgy kezdődött, hogy épp egy hetes rossz szél miatt alföldi barátommal meg sem próbáltuk a szórót. Elutazása napján természetesen átfordult a szél, és én kimentem feltölteni a helyet.
Másnap pedig ki is ültünk Szabolccsal. Azt rögtön láttam, hogy a kiszórt kaja jó része elfogyott, és a magas gazban több helyről is vezetett váltó a szóróra. Nemcsak délről, hanem északnyugatról is…
Elhelyezkedtünk, kibiztosítottam a puskát, nehogy kattanása zavarjon majd, de a biztonság miatt felhajtottam a zárdugattyút csaknem teljesen.
Alig negyedórányi üldögélés után róka surrant el alattunk. Összeszorított fogakkal, de elengedtem, annyira bíztatóak voltak a disznóra utaló jelek. Egy órás néma csend után – már jól szürkült - borz igyekezett csaknem ugyanazon az útvonalon. Őt mégúgyse bánthattam. Nyugat felé ment, a bodzás aljú öreg égeresben, és zörgése sokáig hallatszott. Sz. kitartóan nézegetett arra – az ő oldala volt – és egyszer csak felszisszent:
- Jönnek a disznók!
A borz elmenetelének irányából három közepes, úgy 70-80 kg körüli disznó érkezett. Az első nem volt két méterre a fánk törzsétől, amikor megtorpant és a szóró felé figyelt. Társai hátrébb maradtak. Már felkészülten vártam, és emeltem a puskát. Itt kezdődtek a bajok!
 Annyira rossz volt a helyzet, a disznó annyira nem állt kézre, hogy jobb vállról célozva nem tudtam belenézni a céltávcsőbe. Próbáltam bal vállról, úgy sem volt jó. A disznó még állt, nem vett észre semmit. 
Végül régi – még légpuskás – trükkhöz folyamodtam. Elnézve a távcső mellett, a puskacsövet a disznó fejére irányítottam, és meghúztam a ravaszt.
Nem történt semmi.
Ja, a zárdugattyú! Lenyomtam a závárt, és újra meghúztam a ravaszt. Most sem történt semmi!!!
Lelki egyensúlyom felborult. – Nincs betöltve a puska! – leheltem Sz. felé, pedig emlékeztem rá, hogy még ő tárazott be. De egyszerűen abban a pillanatban nem tudtam másra gondolni.
A disznó felnézett a hangra. Nekem pedig eszembe villant, hogy hátha a biztosítóval van gond? Soha nem történt még ilyen - és később sem -, de ezen a napon a sors így alakította a dolgokat. Hüvelykujjal meghúztam a Zkk gyorsítóját, amely nem volt teljesen kinyitva, így halkan kettyenve ugrott teljesen hátra. Abban a pillanatában már újra húztam is a ravaszt – de a disznó reflexe gyorsabb volt. Azonnal pördült és a lövés mellé ment.
A következő negyedórában felváltva nevettem és káromkodtam. Bosszantott, de szórakoztatott is a helyzet groteszk volta, ennyire ritkán jön az ember szájába a vad és mégis elbénázza!
Mivel ezek a disznók másik irányból jöttek, mint ahonnét a fő váltók vezettek a szóróra, úgy döntöttünk, még maradunk. Hátha…
Rohamosan sötétedett, vastag esőfelhők is segítettek ebben. De még nem esett. Vagy két alkalommal mintha távoli égzengést hallottunk volna, később viszont egész más véleményem volt erről a hangról…
Pár perc múlva elnéztem valamerre, már nem tudom, hova. De ahogy visszafordítottam a fejem – feketéllett a szóró a malacoktól!
Felvettem a puskát. A 4x32-es Zeissben balról jobbra haladva néztem végig a csapatot. Lehettek vagy tizenöten, ha nem többen, egykupacban összetömörülve szedegették a törtszemet. Így természetesen nem lehetett lőni, húztam tovább a fegyvert. Végre a jobb oldalon magányos disznócska tűnt fel, egy hajszállal eltávolodva, fejjel a többiek felé fordulva állt.  Nem is gondolkoztam tovább, a válla mögé lőttem.
A szóró – bármily gyorsan ismételtem is -, azonnal kiürült. És a távcső mögül megszólalt Sz.:
- Te Peti, ez kettő!
- Add a távcsövet! …  Tényleg, mintha kettő lenne…
- Kérem vissza! Peti, ez három!
- Nem lehet, hadd nézzem! Kettő!
- Három!!! Ott az első, meg ott a második és ott a harmadik!
- Na, nézzük meg!
Szabolcs szeme volt a jobb. Három jókora malac feküdt a szórón, a harmadik épp az utolsókat rúgta. Mint kiderült, az első lapockája mögé két társának a feje lógott be.  Ezt már nem láttam a távcsőben, ahhoz sötét volt.
A második malac fejét lyukasztotta át a Sierra magos S&B lőszer, míg a harmadiknak már csak az ólom nélküli köpeny csapott a tarkójába, és úgy ütötte agyon, hiszen a koponyába  sem hatolt be. 


Így történt. Épp beleillett a többi érdekes történetbe ezen a szórón, mint pl. az alföldi barátom következő évi kalandja…

Akiknek van valamelyes soproni kötődése, azok nyilván tudják, hol van a Hidegvíz völgyi "Alkotóház"(ha megvan még egyáltalán). Ez egy kis faház kb. 800 méterre az országhatártól. Annakidején sokat lógtam ott, hol cimborákkal, hol az aktuális barátnőmmel de sokszor csak egyedül. Egyik alkalommal Z. barátommal loptuk kint a napot amikor megjelent két bősz természetvédő és azonnal nekünk estek, hogy mit keresünk mi itt? Nem tartottam fontosnak értelmes választ adni a bunkó kezdés után, simán közöltem velük, hogy az égvilágon semmi közük hozzá. Egy kis verbális adok-kapok után azért leesett a két mitugrásznak, hogy a házikó kulcsát nem afgán menekülteknek szokták volt kiadni a művelés tanszékről, szóval lehet, mégsem járunk tilosban, úgyhogy előadták szívük nagy fájdalmát, mely szerint a ház fölötti oldalban az egyik fán van egy feketególya fészek és nagyon kell vigyázni, nehogy megzavarjuk a költést, ezért inkább nem járjunk ki egy darabig. A fészekről mondjuk tudtam V.M. madarász barátom jóvoltából és azt is tudtam, hogy gyakran felmásznak a gólyacsőszök a szomszédos fára kukkolni. Nyilván úgy gondolták, hogy ez nem zavarja a madarakat csak a mi többszáz méterrel odébb kifejtett aktivitásunk.
Sajnos a gólya másként gondolta és megunva az állandó zaklatást, otthagyta a fészket. :NON

 Régóta mondom,hogy nem tart ki az eszem míg élek. Itt dolgozom köztük harmincöt éve és nem jut eszembe,hogy a feketególya hozza a cigánygyereket. Így már inkább még kevesellem is azt az egy darabot. Kell majd ide segítség is. Kösz,hogy szóltál.

 Ja, medve. A múlt héten keresztbe állt egy nagy kifejlett kanmedve (azóta lenyomozták a fiúk,ők mondják) az egyik fakitermelő brigád előtt reggel az úton. Az egyikkel közülük beszéltem délután,de még akkor is olyan szép szürke volt,hogy játszhatott volna a Szürke 50 árnyalatában. A múlt héten egy sem ment dolgozni közülük.

Na meg a kanalas gém !    ::)   

A fekete gólya Ásotthalom környékén viszont túlszaporodott !     :S.Peti

A Hidegvíz völgyi Alkotóház régen nem a határőrségé volt?

Nem.

Feltehetően a Fehérúti őrsre gondolsz, amit átépítettek és amiből népfőiskolát akartak csinálni az MDF időkben. Ott rendeztek alkotótáborokat. Útban a Feri féle alkotóházhoz van az is. :WA

Igen arra! Ott még annak idején amikor elkezdődött segítettem én is.  :)

Péter! :Emel
Megint olvashattam Tőled egy jó történetet! :OKO
Az ilyen "szokványostól eltérő" vadászatok pedig örök emlékké válnak!
 :Emel

Pedig már sokszor megfogadtam!...  :riii

Szombat este először egy egyes madár jött a hátam mögül cippogva, de messzillettem, így nem lőttem rá.
Csakhamar kikanyarodott egy cvikk a sűrű fölül, az első már el is tűnt az öregerdőben, a második pedig visszakanyarodott a sűrű felé. Erre tudtam rálőni.
Másodikra láttam, hogy kapott, és beereszkedett/beesett a sűrű szélébe.

Nem mentem oda, maradtam a helyemen, hogy majd a húzás végén megkeresem.

A leesés helyén találtam egy viszonylag (szalonkához képest) nagy vérfoltot, meg pár tollat.

Sajnos hiába kerestem-kerestük tovább este lámpával, reggel napfényben, majd kutyával is - nem lett meg.

Tanulság1: Ha esik a szalonka (pláne, ha nem "dögre"), akkor célszerű egyből odafutni, és megkeresni. Ilyenkor sokszor segített már a még élő madár vergődésének hangja is.
Tanulság2: Eb a vadász kutya nélkül!

Nálatok lehet szombat este vadászni MADÁRRA?

Nálatok is lehet.
Csak magán a monitoring helyen nem szabad.

Köszönöm!
Utánanéztem, tényleg lehet!

Érdekes, hogy mennyire nincs szaga a szalonkának. Az a kutyám amelyuk az összes szalonkámat meghozta ,még azt is, amit úgy gondoltam, hogy elhibáztam, más madarát szinte soha nem találta meg.  Hiába kerestün pl. negyed órával a lövés után.  Récéket összeszedett órákkal a vadászat után is. 

Egy rövid és örökbecsű tanulság az elmúlt napokból: azonnal újratölteni,hogy szükség esetén ismételhess, nem bámulászni elégedetten a felbukó szép kant...Vérebbel sem lett meg,remélem kiheveri. :St
Valamikor majd leírom bővebben is,jelenleg feldolgozás alatt áll. :FAL

Bezony!

Őznél nagyobb vad esetén az a gyanús ha tűzben rogy!

Őzzel is jártam így.  :St

Üdv Mindenkinek! :Emel
Számtalanszor tapasztaltam és megfogadtam, hogy a sípra befutó rókánál
nem lehet, és nem is fogok várni a jó lövési lehetőségnél jobbra.
Egy nem túl régi történet röviden:
Egy akácsorból hívtam, bízva, hogy a közeli kotorék valamelyik lakójának
nyúlpecsenyére támad gusztusa.
Nem a kotoréktól, hanem a vetésen levő dombhajlatból érkezett a termetes kanróka.
Beszaladt vagy 100 lépésre és 4-5 másodpercre szemben megállt, majd gyorsan elugrott,
mert valami gyanús volt számára.
Lőnöm kellett volna...
Szerencsére félig keresztben szaporázta a lépteit a kotorék felé.
Más hirtelen nem jutott eszembe és ráfüttyentettem...és egy pillanatra megtorpant.
A következő másodpercben pedig oda is ért a 243-as lövedéke...

:Emel

Zoli, gratulálok! Írtam privátot is! Ő volt "az"?  :Emel

Köszönöm! :Emel
Nem a "régi ismerős", az még javában vadászik. :riii
És egy hajszállal nagyobb is, mint ez volt.
 :Emel

Zoli, gratulálok ehhez is,  :OKO  :Emel a másik meg előbb-utóbb eltéveszti a lépést....

 :WA

 :Emel
Köszönöm!
Én is bízom benne, hogy hamarosan találkozunk! :OKO
 :Emel

A koca hiányának problémája a malacoknál avagy a jó k.rva anyát aki agyonlőtte a mamát !

A nagy hőség és a későn mozduló vad az elmúlt hetekben nem volt a kedvencem , de tegnap egy jó kis zápor után kimentem , ha másért nem levegőzni . A tervezett helyemen egy kis MTZ bálázott így hát tovább áltam a mások biztonsági körzetbe . Éppen végeztem a kicuccolással a platóra és méregettem a lőtávokat amikor megjelent 4 malac a patakparton és neki állt turizni a búzatarlón . Kereső fel és nézem őket (pont 100m-re voltak) illetve keresem a mamát , tízperc után megállapítom , hogy mama valószínüleg már nincs , a malacok teljesen céltalanúl turiznak és szaladgálnak a tarlón , olyan 10-12 kilósak ha lehetnek , de már nem csíkosak . Felveszem a puskát és már nézem egyiket , amikor megáll elküldöm az örök kukoricásba , a többiek teljesen fejetlenül szanaszét szaladnak de végül is mind a patakban köt ki . Na X.nek meg van a kemencéjébe ígért malacka . Nem tellik el 10 perc és a 3 megmarad mint ha misem történt volna ugyan úgy randalírozik a tarlón .  A dühnek , a sajnálatnak és a finom malac sültre való ácsingózásnak a fura keveréke munkálkodik bennem , de nem állnak meg egy pillanatra sem pedig a kocsitól márcsak v. 30-35m-re lehetnek . Döntök és rálövök az egyikre , persze felette porzik és megindulnak mint a fene én meg mint egy idióta még kettőt rájuk puskázok , persze eredmény nélkül . Hiába a futó malacot 8x-os nagyítással lőnni nekem magas labda . De már megnyugszom és arra a jó emberre gondolok aki lelőtte a mamát , végül is ő most rosszat tett v. nem ? Ha érzelmi alapon gondokodom akkor igen mert hát szegény árvák . Ha nem érzelmi alapon akkor már vannak érvek pro és contra , de az biztos , hogy ezen malackák nem sok mindent tanultak meg az élet vieltes dolgairól . Ha mást nem is értem el de valószínüleg óvatosabbak lesznek ezek után , de mi lessz velük az ősszel v télen ? Már ha meg élik egyáltalán , minden esetre a koca nélkül a malacok tényleg ostoba és neveletlen csürheként viselkednek és nagyon nehéz az életük .
Summa summárum van aki már lőtt és van aki majd lőni fog kocát , de a malacos kocák kilövése sok-sok probléma forrása ezért mindíg legyünk körültekintőek  . Nem azt mondom , hogy miden körülmények között kímélni kell a kocát -hiszen kiesznek a vagyonunkból - de addig amíg a koca vissza vezeti a malacait a kondához addig mindenféle képpen , mert onnatól a konda befogadja a kicsiket , de ha a vissza vezetés előtt történik akkor nincs sok esély a malacokra nézve . :K :WA

Üdv az OGRE

Nálunk megegyezéses alapon augusztusig feltétlen kímélet,onnan kezdve a kifejezett törzskocákon kívül bocsánatos bűn a kocalövés.

A bambaság megbosszúlja magát !

Tegnap este kiültem egy viszonylag kis kiterjedésü , de nagy dagonyával rendelkező kiserdő szélére . Az erdőt körül veszik a művelt  parcellák , már csak kettőn van növény mindkettőn kukorica , az egyik szép a másik a métert alig elérő selejt(jóvolna ha a gazdája meghagyná kitűnő vadföld lenne) . Mivel a mozgás azt mutatta ,hogy ezt a hitványat imádja a vad ide ültem (na meg persze a vadőr barátomra is hallgatva ) ki már 7 15-kor . Mikor kiszáltam az autóból (v 250m-re a lestől ) és elinultam a lesfelé -simán minden gond nélkül a néhol félmétert sem elérő kukoricában- már hallotam az agancs csattogást a dagonya környékéről . Csendben mint egy hiúz (nem röhög , igen lehet , hogy van 160 kg-os is) fel cuccoltam a lesre , szét pakoltam és végig távcsöveztem a kukoricást . A dagony a  les mögött kb 50m-re , felőle lubicklás és agancs csattogás , belátni már nem lehet de a hangok..... 7 30-kor kilép egy bika , kettő majd összesen 9 , bikának csak hármat  lehet nevezni( tizes 4-5 kg-osak) a többi siheder . A látvány pazar úgy 40-50 m-re legelnek a nekik hasig érő ritkás kukoricában . Közben ahogyan az urak elhagyták a fürdőt , a pornép veszi birtokba a wellnes központot igen nagy zajjal , sokszor töllem alig 10m-re , de engem a bikák kötnek le , közben sötétedik de nem bírok betellni a látvánnyal , a távcső szinte rátapad a szemere . Valami fekete villan a látómező szélén és ahogyan odakapom a keresőt egy sütykő lessz belőle . Persze a felfokozott állapotomban nagy kapkodás lesz belőle , távcső le puska fel , lámpa villan .... lövés .....és és nagybazi lyuk a kukoricásba . Hallgatózok a konda a hátam mögül köddé vált a meg lőtt vissza az erdőbe de ezen kívül semmi . Lekászálódok és szidom magam mint a bokrot , hogy ha disznóra jövök ki vadászni akkor mi a f@szt bámulom úgy a bikákat mintha még nem láttam volna ilyet . Mindegy mostmár , egy óra sikertelen keresgélés után -még a rálövés helyét sem találtam meg abba gazos ledíbolt kukorica csúfságban - majd reggel ránézünk . Na a reggeli ránézésből annyi lett , hogy a telefonomat rosszúl állítottam be és nem ébresztett , de a kutyás barátom hívott nyolc körül , hogy végig nézték a kiserdőt és a környékét -felis riasztották a kondát - de a keresettet nem találták . Egyszó mint száz ne légy bamba vagy ha már az vagy akkor ne kapkodj mint Bernát a menykőhöz és ilyen helyzetekben is tudjál NEM LŐNI !!!

Üdv Én a bamba :rohog

Mostanában eléggé pang néhány topik ezért gondoltam írok egy-két történetet.
Még 2014,vagy 13-ban történt,hogy egy Komám lőtt egy disznót.Nyomban a "segítségére" siettem és kizsigereltük ,közvetlen a szórójánál.Dolgunk végeztével fölajánlottam teljes körű szolgáltatás gyanánt,hogy itt a víz és mossa meg a kezét.Meg is mosta,de hamar rákérdezett,hogy mi van benne.?
-Mosogatószer meg egy kis fagyálló.
-Ínnnye ba+ a napot!Szólt a válasz!
Kb két hónapig nem ment disznó a szórójára! ;D

Nagyon régi történet,mely mostanra legendává nőtte ki magát itt a faluban!
Egy idős Vadász társunk akárhányszor kiment disznózni mindig vitte magával a kis Sokol rádióját.
-Minek az Károly Bácsi?!Ha bekapcsolja sosem lő disznót!
-Majd halkra veszem Fiam!
Tessék-lássék egyszer mégis zörgést hallott az Öreg az erdőből!
Fölállt a lesen és fenhangon kezdte:-NA!Na,na!Na mi a fene ez?!! :rohog
Sajnos már nincs köztünk!Isten nyugasztalja!Nagyon fajin Ember volt! :Emel

Igazi vadriasztás, vadkárelhárítás!  ;D

Öhöm - köhüm...  :ahhh

 :St bocs, magas labda volt...  :St

Szombaton voltam a szórót feltölteni,meg vittem még egy vödör almát is. Gondoltam ha már, akkor kinn is maradok. Fél négykor szór az automata, háromnegyed négykor mordult meg a nagy koca a sűrűből. Négy előtt pár perccel megjött három süldő, de csak ki-be a szórón. Egyszerre mindig csak egy és azonnal vissza. Mint aki megy jelenteni,hogy mi van. Aztán kijött a sűrű széléig egy nagy disznó,nézte nagyon az almát meg szimatolt, végül mordult egyet és az egész konda  (mert jó sokan voltak) eltűnt. Gondolom az alma (addig még nem volt a szórón) és a szagom sok volt nekik.

Szép is a vadászbarátság !   :Q :rohog


Most már elhiszed hogy a disznónak jó szimata van ?    :Q :rohog

Basszus! :rohog :St

Ja. Ha már engem is megérez tudhat valamit. Apropo, itthon csak bűzmók a hívónevem.