Pyrus
Globális moderátor
Vadász
 Nem elérhető
Hozzászólások: 4591
|
 |
« Új üzenet #78 Dátum: 2008. Október 31. - 19:42:36 » |
|
Nekem ma bebizonyosodott az a mondás, hogy jó tett helyébe jót várhat az ember.
Mint nyáron megírtam, elengedtem egy kifejlett sakált, mert nem akartam „pocsékká” lőni a nagyobb kaliberű puhább lövedékkel és azt mondtam, majd télen.
Azóta meglett 222 Rem. IZS-18-asom, lett hozzá Cody lőszer is.
Úgy volt, hogy egy kukoricatarlóhoz megyek, tarvadat vagy disznót lesni. De mivel egy vendég szeretett volna oda menni, így én egy vadföldhöz mentem. Itt pár hete a hiv. vadász vendéggel volt, és 2 sakált a leshez cincogott. Nem lőttek, mert bikára vártak.
Ha már így alakult a 222-est vittem magammal, ma először, mióta megvan.
Még világosban egy bak, szürkületkor egy suta jött ki. Nézegettem a kicsi Zeiss távcsővel, próbálgattam a 11-es szálkereszttel a távolságbecslést az őz testéhez viszonyítva. Hasznosnak tartom, mert ha ráérzek, akkor a későbbiekben ez egy jó támpont.
Már majdnem szedelőzködni akartam, mikor előttem megjelent valami. Keresőben egy pillanat alatt láttam, hogy sakál, talán még 50 m-re se volt. Messzebb nem is láttam volna a céltávcsőben. Így is alig. Lövést talán elkapkodtam, talán az elsütés szokatlan még, de hibáztam. Keresővel még jó 150 m-t láttam elfutni, tehát nem sebeztem. Szerencsére!
Már épp kezdtem volna verni a fejemet a les oldalába, amikor láttam, hogy a sakál helyén - vagy talán még közelebb - áll egy másik. Ahogy tudtam, lőszert kotorásztam a zsebemből, megtörtem a puskát, hüvelyt ki, lőszert be, visszacsukás, és már a célon is vagyok. Hát nem sokat célozgattam most sem. Lövésre ez is elszalad a les mellett be a soros akácosba. De minthogyha hirtelen megszűnt volna a zörgés. Talán megvan és csak elvitte a lövést. Leszálltam a lesről és elsétáltam az autóhoz lámpáért. A keresőlámpa akksija teljesen lemerült, mindig a zsebemben lévő fejlámpa most is ott van, csak otthon a mellényemben. Maradt a telefon. Visszaérve ráálltam egy sorközre és pár lépés után már láttam is, hogy fehérlett 3 sorral arrébb. Odaléptem hozzá és levett kalappal elgondolkodtam felette. „Béna” voltam, és mégis itt fekszik előttem. Mióta megjelent a területen, azóta szerettem volna lőni. És sikerült. Talán túl könnyen is! Nem fagyoskodtam érte órákat a holdvilágos téli éjszakákon, nem jártam utána hónapokat. De ilyen a vadászszerencse! Talán a múltkori miatt mosolygott ma rám…
Holnap világosban majd csinálok jobb képeket is.
|
