Üdv Mindenkinek!
Tegnap egy nagyon hangulatos és rendkívül sikeres terelő vadászaton vettem részt. A nap történései dióhéjban:
Első mozdítás: Egy ritkás, galagonyás katlan tetején lévő lest kapok a felvezetőtől. A hajtásterület első harmadában vagyok, a hajtók fél óra alatt érnek hozzám, majd még kb. másfél óra, mire vége lesz a hajtásnak. A többi lőállás felé sűrű, akácos-tölgyes újulatok, mellettem 30 méter széles 15 év körüli akác-sövény, azon túl szántó terület.. Meghallom a hajtás zaját, majd kisvártatva 2 róka érkezik a sövényben. Igen szaporázzák a komák. Duplagolyósom jobb csövét a hátsóra sütöm, mire parádés bukfenccel elterül a hóban. Sajnos mire a másikat célba vehetném, eltűnik egy kis törésben, amit addig észre sem vettem. Nagyon örülök, régen volt lehetőségem hajtásban rókát elejteni. Gímbika-rudli érkezik a stufferen túli szántóm, azokat nézegetem, mikor újabb rókára leszek figyelmes. De olyan furcsán, kóvályogva fut......azannya, hiszen ez az "én rókám"!!!! Lányos zavaromban duplára elhibázom. Mintegy 2 percnyi, mozdulatlan fekvés után életre kelt és meg sem lett. (Az első rálövés helyén pár szál szőrt találtam csak, valahol éppen csak megüthette a lövedék, átmeneti sokkot okozva neki. Remélem azóta már teljesen kiheverte az élményt) Miközben a lelépett ravazdin bosszankodom, a másik oldalon a katlanban megpillantok egy nagy konda disznót. Elől egy hatalmas koca, mögötte 6 eléggé kis termetű malac/süldő átmenet, majd a végén egy kisebb termetű szürke disznó robog a konda után. Kapkodva töltöm újra a Merkelt és a malacok közül az utolsónak lövök egy olyant mögé, hogy csak na! Közel sem voltak, lassan sem jöttek, többet kellett volna elényúlnom. Mivel a koca vezette "szerelvény" eléri a sűrű erdőt, a bal cső tartalmát a lemaradva robogó szürkeségnek címzem. Hangos becsapódással és rövid, de erős visítással jelzi, hogy ez a lövés már jobb helyre talált az előzőnél. Aztán fél perc múlva a második sorról kollégám ad le egymás után 3 lövést, majd jó két perc múlva még egyet. Már rezeg is a telefonom, tájékoztat róla, hogy a tőlem sebzetten távozó kis kocát (pedig seinte biztos voltam benne, hogy kis kancsi lesz) sikeresen terítékre hozta, az már csak alig-alig vánszorgott elé a kissé hátracsúszott lövéssel. Közben hozzám értek a hajtók és már lassan távolodtak is. Szeretek "rükstandon" állni, habár ennyi élmény után mit várhatnék még? Hosszú várakozás után (közben láttam gímszarvas bikákat és tarvadat is, csak ők nagyon messze mentek és nem akartam bizonytalan lövéssel elrontani a nap hangulatát) újból zizeg a telefonom, a hajtásvezető kolléga jelzi, hogy kiértek a végére. Lassan elkezdek összepakolni, amikor a felső szántón keresztül 5 disznó vágódik be a stufferba és mellettem 50 méternyire szaporázzák a menedéket adó galagonyás felé a tempót. Első lövésem célt téveszt, egy vastag akác kérgét forgácsolja. Újabb lövés helyett inkább gyorsan pótolom a kilőtt töltényt, majd a koca mögötti első vöröses süldőt sikerül úgy karikára lőnöm, ahogyan az a nagy könyvekben meg vagyon írva. Mivel itt már több lövésre nincsen szükség, a menekülők útját fürkészem és találok is egy lukat a fák között, ahol érdemes megpróbálni még a bal csővel egy lövést. Átengedem a kocát, majd a következő süldőt megpllantva elengedem a golyót. Jó becsapódás hangja érkezik vissza. Kezem lábam remeg az izgalomtól. 5 percnyi várakozást követően lemászok a lesről és megnézem a karikát vető disznót. Magas lapockán érte a lövés, gyors véget ért, szenvedés nélkül. Majd elindulok a mintegy 100 méternyire lévő társa feltételezett helye felé. Odaérve hamar megtalálom a széles vérnyomot a hó tetején. Követem vagy 30 métert és megpillantom az oldalán fekvő, még lélegző vadat. Helyzetet váltok, oldalt kerülök. A ropogásra felemelkedne, de egy gyors lövéssel megváltom a szenvedésétől. Mivel kissé srégen haladt a lövés pillanatában a távolság és a sebesség miatt a bemenet a hátsó comb előtt volt, a kilövés pedig közvetlen a lapocka mögött. ha várok még 10 percet, akkor biztosan bevégzi, de nem szerettem volna ha tovább szenved. Soha nem sikerült még egy napon 3 disznót elejtenem hajtásban, pláne nem egy hajtáson belül, ezért érthető módon igen boldogan fogadtam az értem érkező vadásztársaimat.
A második terelést egy róka hibázással sikerült jegyeznem.
Az erdei ebéd után a harmadik hajtáson egy régi szőlőhegy oldalában ültem le lesszékemen egy akácfa tövében, szintén visszatörő vadhoz való lőálláson. Jó órányi nézelődés és hallgatózás után egyszer csak szinte velem szemben egy hatalmas disznó lopakodik felém. A száraz csalánszárak fölé emelkedik hátvonala, óvatosan tolja súlyos testét a hóban. Az ütő megállt bennem, idejét nem tudom, mikor volt ehhez hasonló vadászlázam lövés előtti pillanatban. A 3x-os nagyításra állított kis hajtótávcsöven látómezejét már teljesen kitölti a közeledő vad feje! De az agyarából még semmit sem látok. Lassan lecsavarom 1,25-re az optikát és úgy várok tovább, hogy megbizonyosodhassak az agyarak meglétéről, vagy hiányáról. Mikor 12 lépésnyi távolságba ér hozzám, már látom, hogy egy kivételes méretű koca lett izgalmaim érkező tárgya. Pfffffffff.........a hangos sóhaj úgy szakadt ki belőlem, hogy apró szemeivel egyből rám nézett. Majd pár másodperc töprengés után flegmán tovább lépkedett. Igaza is van, ha nem lenne a puska a kezemben, egyáltalán nem lennénk egy súlycsoportban. Később a hajtók beszámoltak róla, hogy egy legalább 150 kilós disznót láttak felém ballagni. Hát annyi szerintem is meglehetett.
Összességében egy fantasztikus napot zártunk, a kürtjeink 27 nagyvad terítéke mellett búcsúztatták ezt a vadászévet.
Minden vadásztársamnak hasonló élményeket és Békés karácsonyt kívánok
