Vaddisznós élményeink

[Harka Csaba]

Isten mentsen, hogy magyarázkodj, úgy is annak van igaza akit utoljára meghalgatunk.
Max azt nem értem, ha új társaságot alapítottatok, hogyan bukhattatok 4000ha-t, nem ti vettétek el a régiektől a többit?
 

A térkép megrajzolásánál már elbuktuk a terület egy részét. ( Azt, hogy hogyan inkább nem írnám le, maradjunk annyiban esélyünk se volt, "vér és szar". Ezt a harcot nem a becsület mezején vívták. Állítom, hogy az ország egyik legjobb nagyvadas területe, és NAGYON fontos emberek megkívánták. De erről nem akarok többet leírni.) Közben már előre gondolkodva titokban lett készen egy másik Vt. Abba az a pár földtulajdonos és köre, már nem lett felvéve aki oda írt alá. Elmentek a területtel amit választottak. Két kapura játszottak, ebbe bent szerettek volna maradni és az új is kellett. Ezért kellett borítani a régit. Ők sem sérültek mert most ott vadásznak. Nem is tudták, hogy van egy űj Vt. A földtulajdonosin az 51% -ot már az új Vt kapta meg. Utána fel lett véve a  régi tagság, aki normális volt nem sérűlt, csak megtisztultunk. Így maradt 11400ha a terület.

[Harka Csaba]

Gondolom úgy, hogy a 3-5 en éjjellátó céltávcsöves mágnások összedobták amijük van és a terület szívét kikanyarítva leváltak a társaságból, és nagy kegyesen élni hagyták a maradékon a korábbi tagságot. Hiszen ezek a fajta puskás mindenhatók a vadkár és vadkár elhárítás kérdéskörrel már nem akarnak vesződni, csak lefölözni a javakat.

Nem. Nem így történt. Agresszív támadást kaptunk kívűlről, és voltak páran akik megszédűltek, és meg is lettek fenyegetve, hogy ŐK mindenképp elveszik ami kell nekik, és nem fognak a földjeiken vadászni (egyébként igen) így oda szavaztak. Megremegett a lábuk.

[svferi]

Sziasztok! 

Bocsánat... elvesztem kicsit...
Először is köszönöm a gratulációkat!
Tartozom a multkori kanom paramétereivel.
Zsigerelt súlya 95 kiló lett.
Agyarai (kicsit "csalódás") bő 20 centi, szűk bronzosnak számolom.



Üdv,
jf

[svferi]

...aztán, ha nem bánjátok, hozom a "következőt"

Damasa
Január 2-a.
…tisztességes vérnyomon indulunk Pistával a Juhkosárból. Legalábbis ezen a – ma reggelre esett – centis porhavon jól mutat a csepegő vér. Szokásos etetőkörünk alkalmával futottunk össze egy eléggé sanyarúan kinéző disznóval (bizonyára a két héttel ezelőtti hajtás „maradványa”), aztán Pista éppen elsütötte a puskáját rája’, amikor bemozdult a kiszemelt… úgyhogy most követjük csapáját, a Damasa felé veszi az irányt, sőt le is megy a napos cseres-galagonyás-fagyalos oldalba… egy darabig követjük az oldalban is, de aztán egyéb tervet eszelünk ki… ahhoz túl jól vérzik, hogy egyből vérebest hívjunk (pedig, mint tudjuk, azt kellene), úgyhogy vissza az uazhoz, lemegyünk megszórni a Széleslápán a szórót, aztán irány Horvát, onnan megyünk ki a Damasa aljába. Az a terv, hogy én előrébb megyek vagy három lápával, Pista pedig folytatja a csapázást, aztán, ha esetleg meglépne előle a disznó, akkor tárt karokkal várom…
Szóval a túristatáblánál kilépek az uazból, eddig nem volt az úton átváltó disznónyom, úgyhogy valószínűleg az oldalban megfeküdt a keresett. Felmegyek az oldal alsó harmadáig, az első lápában elkaparom egy girbegurba juhar tövénél az avart – hó itt már nincs –, letörök pár belógó ágat, aztán várok. Pista már visszagurult az uazzal, és folytatja a csapázást…
Eltelik jó tíz perc, kiabálnak a szajkók előttem vagy kétszáz méterrel… jön valami, de már hallom is a lépteit, aztán meglátom a disznót. Vagyis inkább; egy disznót. Ez nem a keresett – villan be az agyamba – viszont valami kanféle, nem tűnik túl nagynak, de barna csuhája, fürtökbe összeállt szőrcsimbókokkal, nameg az alakja, valamiért azt sugallja, hogy nem a gyerekfajtóból való… mindez végigfut az agyamon, amikor az első villanást meglátom belőle a céltávcsőben. Éppen a legjobban beszöszösödött részen közlekedik (minő véletlen…), aztán amint a következő résbe ér, a kereszt pedig együtt van az elejével, már kondítom is oda a lövésemet… a disznó megiramodik… - nem érte volna? Ugrik a gondolataim közé, de már újra célzom, most ér a vonalamba, nincs messzebb hatvan métertől, kiér egy akácfa mögül, kereszt az elején… durr! Mégjobban rákapcsol, aztán tíz méter múlva megbotlik, és már csúszik is lefelé az oldalon. Célzom harmadszor is, de látom, hogy véres a lapja mögött, mégegyszer megpróbál felállni, és ennyi… végleg elnyújtózik… Nem bírom ki, felmegyek hozzá. Farral van felém, jókora herék feszülnek a combok között, a szőre is jó csimbókos, tehát nem csalt az első benyomás „meséje” most sem… nézzük, mi van a szájában! A bal oldal van fölfelé… de mi ez? Nincs foga? Kicsit kezd olyan érzésem lenni, mint amikor tavaly a Bortóban a kanom kocává változott, hisz valami kitört kocakampó – látszata – van most is a disznóm szájában… de a herék? Csapja is a fejem elő a kérdést… Fordítom át a disznót… Aztaaa! Mondom ki hangosan magamnak! Akkora agyar világít a jobboldalon, hogy ekkorát még tényleg nem láttam (utólag megmérve, tizenegy centi állt ki). Most kap el igazán a remegés, a lövés előtt nem sok időm volt rá… Viszont itt kell hagynom a disznómat, vissza a helyemre, mert rosszul nézne ki, ha időközben a nyakamra lépne a sebzett… de ő nem erre lépett… Pista előttem vagy száz méterrel füttyent, arra ment le a csapa, és keresztülment az úton… Ő hamarosan megérkezik hozzám, nyilván hallotta a lövéseimet. Pár perc múlva már együtt szörnyülködünk a disznóm felett, elkészítjük a ravatalát, megkapom a töretemet… millió fényképet készítek, jó nagy agyar meredezik rajtuk, de mégsem tudják visszaadni azt, amit akkor és ott látok, amit akkor és ott érzek…







Egy kicsit még magyarázkodok a "szörnyülködés" után...
Mindkét lövésem lap mögött érte, egymástól két centire volt a két bemenet... Az agyar! Az egészséges majdcsak 23 centi, a törött csak 12. Ha ép lenne mindkettő, akkor egy pontra lennénk az aranytól, így egy bronzra jó lesz
Jah, és sajnos Pista disznója másnak sem lett meg, akkor már vérebbel kerestük, a következő 1500 méteren nagyon kevés csepegő vérrel egyszer sem feküdt meg...



Üdv,
jf

[dobbasszus]

...aztán, ha nem bánjátok, hozom a "következőt"

Damasa
Január 2-a.
…tisztességes vérnyomon indulunk Pistával a Juhkosárból. Legalábbis ezen a – ma reggelre esett – centis porhavon jól mutat a csepegő vér. Szokásos etetőkörünk alkalmával futottunk össze egy eléggé sanyarúan kinéző disznóval (bizonyára a két héttel ezelőtti hajtás „maradványa”), aztán Pista éppen elsütötte a puskáját rája’, amikor bemozdult a kiszemelt… úgyhogy most követjük csapáját, a Damasa felé veszi az irányt, sőt le is megy a napos cseres-galagonyás-fagyalos oldalba… egy darabig követjük az oldalban is, de aztán egyéb tervet eszelünk ki… ahhoz túl jól vérzik, hogy egyből vérebest hívjunk (pedig, mint tudjuk, azt kellene), úgyhogy vissza az uazhoz, lemegyünk megszórni a Széleslápán a szórót, aztán irány Horvát, onnan megyünk ki a Damasa aljába. Az a terv, hogy én előrébb megyek vagy három lápával, Pista pedig folytatja a csapázást, aztán, ha esetleg meglépne előle a disznó, akkor tárt karokkal várom…
Szóval a túristatáblánál kilépek az uazból, eddig nem volt az úton átváltó disznónyom, úgyhogy valószínűleg az oldalban megfeküdt a keresett. Felmegyek az oldal alsó harmadáig, az első lápában elkaparom egy girbegurba juhar tövénél az avart – hó itt már nincs –, letörök pár belógó ágat, aztán várok. Pista már visszagurult az uazzal, és folytatja a csapázást…
Eltelik jó tíz perc, kiabálnak a szajkók előttem vagy kétszáz méterrel… jön valami, de már hallom is a lépteit, aztán meglátom a disznót. Vagyis inkább; egy disznót. Ez nem a keresett – villan be az agyamba – viszont valami kanféle, nem tűnik túl nagynak, de barna csuhája, fürtökbe összeállt szőrcsimbókokkal, nameg az alakja, valamiért azt sugallja, hogy nem a gyerekfajtóból való… mindez végigfut az agyamon, amikor az első villanást meglátom belőle a céltávcsőben. Éppen a legjobban beszöszösödött részen közlekedik (minő véletlen…), aztán amint a következő résbe ér, a kereszt pedig együtt van az elejével, már kondítom is oda a lövésemet… a disznó megiramodik… - nem érte volna? Ugrik a gondolataim közé, de már újra célzom, most ér a vonalamba, nincs messzebb hatvan métertől, kiér egy akácfa mögül, kereszt az elején… durr! Mégjobban rákapcsol, aztán tíz méter múlva megbotlik, és már csúszik is lefelé az oldalon. Célzom harmadszor is, de látom, hogy véres a lapja mögött, mégegyszer megpróbál felállni, és ennyi… végleg elnyújtózik… Nem bírom ki, felmegyek hozzá. Farral van felém, jókora herék feszülnek a combok között, a szőre is jó csimbókos, tehát nem csalt az első benyomás „meséje” most sem… nézzük, mi van a szájában! A bal oldal van fölfelé… de mi ez? Nincs foga? Kicsit kezd olyan érzésem lenni, mint amikor tavaly a Bortóban a kanom kocává változott, hisz valami kitört kocakampó – látszata – van most is a disznóm szájában… de a herék? Csapja is a fejem elő a kérdést… Fordítom át a disznót… Aztaaa! Mondom ki hangosan magamnak! Akkora agyar világít a jobboldalon, hogy ekkorát még tényleg nem láttam (utólag megmérve, tizenegy centi állt ki). Most kap el igazán a remegés, a lövés előtt nem sok időm volt rá… Viszont itt kell hagynom a disznómat, vissza a helyemre, mert rosszul nézne ki, ha időközben a nyakamra lépne a sebzett… de ő nem erre lépett… Pista előttem vagy száz méterrel füttyent, arra ment le a csapa, és keresztülment az úton… Ő hamarosan megérkezik hozzám, nyilván hallotta a lövéseimet. Pár perc múlva már együtt szörnyülködünk a disznóm felett, elkészítjük a ravatalát, megkapom a töretemet… millió fényképet készítek, jó nagy agyar meredezik rajtuk, de mégsem tudják visszaadni azt, amit akkor és ott látok, amit akkor és ott érzek…





Egy kicsit még magyarázkodok a "szörnyülködés" után...
Mindkét lövésem lap mögött érte, egymástól két centire volt a két bemenet... Az agyar! Az egészséges majdcsak 23 centi, a törött csak 12. Ha ép lenne mindkettő, akkor egy pontra lennénk az aranytól, így egy bronzra jó lesz
Jah, és sajnos Pista disznója másnak sem lett meg, akkor már vérebbel kerestük, a következő 1500 méteren nagyon kevés csepegő vérrel egyszer sem feküdt meg...



Üdv,
jf

Üdv
Gratolálok, ezt tényleg azta....
Érdekes, hogy a törött oldalon a kisagyar is törött. Ez hogy tud letörni? Verekedés, gázolás...?
 

[vegeza]

https://hvg.hu/vilag/20190110_Ketszazezer_vaddisznot_akarnak_kiirtani_Lengyelorszagban?fbclid=IwAR0tsxM0y9kw1w592C-gFdRkjlu3orBjI3fGQx41QZZVcexeET_mh-phEMA

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Svferi!

 

[táborilelkész]

Gratulálok!!! 

Lehet, hogy "csak" bronzérmes lesz, de az élmény az aranyérmes!!!

[Stefi]

...aztán, ha nem bánjátok, hozom a "következőt"

Nem bánom !          

[Stefi]

https://hvg.hu/vilag/20190110_Ketszazezer_vaddisznot_akarnak_kiirtani_Lengyelorszagban?fbclid=IwAR0tsxM0y9kw1w592C-gFdRkjlu3orBjI3fGQx41QZZVcexeET_mh-phEMA

Erős kétségeim vannak hogy fegyverrel vadászattal rövid idő alatt el lehet pusztítani a vaddisznó állomány 90%-át .  Ha meg a vadászok tiltakoznak vagy legalább is megosztottak a kérdésben akkor    " Vadásztunk mi előírásszerűen de pont akkor nem jött arra - ami véletlenül arra jött azt meg nem találtam el . "   

[Makkmarci]

Ha a Rabsicokba kellett volna betenni, bocsi...

https://index.hu/kulfold/2019/01/22/roman_orvvadasz_vaddiszno/

[Balkóbátya]

Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
https://portal.nebih.gov.hu/asp-elofordulasok

[táborilelkész]

Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
https://portal.nebih.gov.hu/asp-elofordulasok

Nálunk bezárultak. Már a szombati hajtásunk is diagnosztikai vadászat volt. Innentől kezdve no limit a disznólelövésre.

[Balkóbátya]

Nálunk bezárultak. Már a szombati hajtásunk is diagnosztikai vadászat volt. Innentől kezdve no limit a disznólelövésre.

Hááát a baj nem kicsi...

[Makkmarci]

Innentől kezdve no limit a disznólelövésre.

Mármint nem lőhetitek, vagy amennyit csak akartok?