Gyerekkori jó barátom Nyugat-Ausztriában éli a devizahitelesek ön-száműzött életét, egy Suzuki kereskedésben műhelyfőnök.
Jártam már náluk, szép nagy szalon, évente eladnak 200-250 autót, 8 állásos műhelyük van, lakatos, fényező, biztosítási részleg, szóval nem kispálya.
A tulaj egy 40 körüli bennszülött, szép család, jódli, hegyi nyaraló, motor, yacht, lakóbusz, nagy palota, arany, szép ruhák, 1500 eurós ájfon a kezében....szóval igazi rothadó kapitalista
Z. mindig mondta, hogy számára hihetetlen, mennyire sötét az ürge, egy alkatrészt képtelen hiba nélkül megrendelni, hiába lóg a nevére kiállított "Zertifikat"-ból vagy három is a munkapult felett.
De amit most mesélt róla, az mindent visz.
Szólt neki a tulaj, hogy menjen már be az irodájába, szeretne vele beszélni.
Előadta, hogy így a kőkorszak végén neki is kellene egy email fiók, mert hallja mindenhonnan, hogy az már alap, meg a gyerekei is állandóan b@szogatják,
hogy miért nem lehet vele mail-en kapcsolatot tartani.
Cimbora (aki autodidakta informatikus amellett, hogy bármikor bekötött szemmel csavarokra bont egy modern motorblokkot és össze is építi) mondta neki, hogy semmi gond,
engedje oda a géphez és 5 perc alatt csinál neki egy gmail fiókot.
Erre az ember közölte vele, hogy neki nem a cégnél kell az email fiók, hanem otthon, mert nem akarja, hogy a munkatársai elolvashassák a leveleit,
ezért ebédszünetben üljenek autóba és hazaugranak hozzá, majd ott megcsinálja neki a biztonságos fiókot.
Mivel nem tudta hitelt érdemlően elmagyarázni neki, hogy ez nem így működik, ezért ebédidőben elment a góréhoz és csinált neki egy "biztonságos otthoni" fiókot
