Szia Lacus,
a barnítás csak elnevezés. Alapvetően" speciális rozsda " ami összefüggő védő réteget ( mechanikai és vegyi ) képez a fémen. Az elért szín függ a vegyszertől és az acél fajtájától is. Vadászfegyvereknél alapvetően kettő fajtája használatos a hideg és a meleg. A melegnél a fémtisztára előkészített polírozott és zsírtalanított fémet közel 140 fokon speciális lúgban főzik, utána tisztítják. majd olajjal kezelik, a végleges keménységet kb 2 hét után éri el. A meleg barnító oldja a lágyforraszt, ezért söréteseknél nem ajánlott.
A hideg vagy " Streichbrünierung " felületelőkészítés után a feleületre rákenve az anyagot felakasztják rozsdásodni, majd kb. egy nap múlva finom drótkoronggal ( 0.08 mm ) kis fordulattal lekaparják, majd újból előről, kb 4-5 esetleg több alkalommal, amíg a kívánt színt el nem éri. Befejezésül olajjal kezelik. A rozsdásodási folyamat meleg poárával gyorsítható, de eléggé macerás. A barnítás veszélyes mind személyre, mind a környezetre egyaránt. Nagy gyakorlat szükséges hozzá. A munka legnagyobb részét a felület előkészítése teszi ki. Mi sem barnítunk, mert annyira szigorúak az előírások, mással csináltatjuk. Régebben minden puskaműves a maga féltve őrzött recepje szerint készített barnítót használt, és azt a színt csak ő tudta. Háború előtt híres volt a Pécsi Laktanya fegymerműhelyének kék színű barnítása, amit csak ott tudtak.
Aki ezt akarta az mind küldte a puskát Pécsre barnítani. Nekem nem sikerült megtalálni olyanokat akik erről közelebbit tudnának.
Üdv : Juszuph
