Gím tarvad

[svferi]

Szia!
Ez egy speciális réz lövedék (Kupfer Jagd Geschoss) töréspontokkal és garantált kilövéssel. Ebben a kaliberben, ilyen lövedéktömegben a leghatékonyabb. Egyébként nagyon elégedett vagyok vele.

Üdv! 

Fedettebb terepen hogyan viselkedik a kis méreg?
Gondolok itt búzára, vagy akár átláthatóbb kökényre (mondjuk hajtásban)...
 

[S.Peti]

Üdv!  

Fedettebb terepen hogyan viselkedik a kis méreg?
Gondolok itt búzára, vagy akár átláthatóbb kökényre (mondjuk hajtásban)...
 

Hajtásbaaan???
Szerintem Hansi sosem vinné hajtásba a KJG-t...
Valóban, hajtásba nem viszünk ilyet. Oda a 9,3x74. Való, vagy a jó öreg 7x57 -es TIG. Bár biztos kézben inkább a duplagolyós KJG mint bármi más....

[csontmetsző]

                            Verőfényes délután

Sárga nyárfalevél hullik az ágakhoz verődve, hogy csatlakozhasson ő is az erdő téli takarójához. Ülök a fedett magaslesen és élvezem a késődélutáni napsütést, igazán kellemes idő van. Az erdőkkel övezett olajretek csírán egy fekvő őzbak hunyorogva napozik, ő is nagyon élvezi ezt a remek időt és a háttérben is kisebb nagyobb őzcsaládok vonulnak. Szarvasokat várok. Tegnap is a közelben várakoztam rájuk, de akkor egy öblös árok partján támasztottam a lő botot, éppen ott a váltójuk közelében. Rigók és szajkók jelezték a fenyves mélyén nagyvad mozog, de a deréknyi nyárfatörzsek között bujkáló vérszínű alkonyat nem csalta időben elő a rejtekadó sűrűből a szarvas népet. Most viszont agancskoppant a nyarasban. Tölcsért formálok a kezeimből és fülelek tátott szájjal. Á igen, ők azok! Előrehajolva éppen elcsípem a pillanatot, ahogy a fahordó nyiladékba kitorlódik a rudli vagy 150 méterre. Tarvadat látok a gukkerban és egy kisbika is motoszkál a félhomályban. Mögöttük átlép még valami, majd elnyeli a túloldali akácos nyaras őket, távolodnak a hangok. Jó 20 perc eltelt, remélem, a csírára jönnek, csak feljebb kerülnek! Újra tölcséreket formázva kagylózok, tényleg ott jönnek – állapítom meg, na és azt is, hogy egyre süketebb vagyok. Aztán megjelenik a karaván a fák közt, elején vagy 120 kilós vezértehén jön nyomában borjúval, nyomukban csapos bika ballag. Feje hosszánál valamicskével rövidebb talán a két pudvás nyárs a homlokán. Utána is csapos bika jön erősebb gyöngyös nyársakkal, böködi az előtte menőt, a hereföldre kiérve játékosan összefordulnak, öklelik egymást. Közben jön a hátvéd, olyan 120-130 méterre vannak. Na, ez is egy csapos bika. Méregetem a fejdíszét, 40 cm alatt lőhető felénk. Úgy nézem ez a leggyengébb a három közül, amint megáll, a szálkereszt fonala is megállapodik rajta. Átfordul a biztosító is és a bika felém fordítja a fejét. Csak az egyik agancsszára rövidebb, olyan féloldalas. Minek centizgetek én itt most – kérdezem hirtelen magamtól? Amint tisztán keresztben megáll a csapat legifjabbja az olajretek-hereföld mezsgyéjén, huppanva veri át a lövés. A rudli visszairamodik az erdőbe, csak a gímborjú szalad tovább a tarlóra. Követem még a távcsőben a megváltoztathatatlan elől menekülő vad 25-30 méteres vágtáját, végül rendben elfekszik és kisvártatva én is mellette álltam kalappal a kézben. Ez a második gím borjú, amit eddig lőttem. Valahogy engem a disznóváltók mentén ér hamarabb utol az égi patrónusom tekintete, a szarvasokat inkább csak messziről csodálom.

Vadászüdvözlettel: Robi
   
 

[Horrido]

 

[Szik]

Robi!   

[Forend]

 

[wildheger]

                            Verőfényes délután

Sárga nyárfalevél hullik az ágakhoz verődve, hogy csatlakozhasson ő is az erdő téli takarójához. Ülök a fedett magaslesen és élvezem a késődélutáni napsütést, igazán kellemes idő van. Az erdőkkel övezett olajretek csírán egy fekvő őzbak hunyorogva napozik, ő is nagyon élvezi ezt a remek időt és a háttérben is kisebb nagyobb őzcsaládok vonulnak. Szarvasokat várok. Tegnap is a közelben várakoztam rájuk, de akkor egy öblös árok partján támasztottam a lő botot, éppen ott a váltójuk közelében. Rigók és szajkók jelezték a fenyves mélyén nagyvad mozog, de a deréknyi nyárfatörzsek között bujkáló vérszínű alkonyat nem csalta időben elő a rejtekadó sűrűből a szarvas népet. Most viszont agancskoppant a nyarasban. Tölcsért formálok a kezeimből és fülelek tátott szájjal. Á igen, ők azok! Előrehajolva éppen elcsípem a pillanatot, ahogy a fahordó nyiladékba kitorlódik a rudli vagy 150 méterre. Tarvadat látok a gukkerban és egy kisbika is motoszkál a félhomályban. Mögöttük átlép még valami, majd elnyeli a túloldali akácos nyaras őket, távolodnak a hangok. Jó 20 perc eltelt, remélem, a csírára jönnek, csak feljebb kerülnek! Újra tölcséreket formázva kagylózok, tényleg ott jönnek – állapítom meg, na és azt is, hogy egyre süketebb vagyok. Aztán megjelenik a karaván a fák közt, elején vagy 120 kilós vezértehén jön nyomában borjúval, nyomukban csapos bika ballag. Feje hosszánál valamicskével rövidebb talán a két pudvás nyárs a homlokán. Utána is csapos bika jön erősebb gyöngyös nyársakkal, böködi az előtte menőt, a hereföldre kiérve játékosan összefordulnak, öklelik egymást. Közben jön a hátvéd, olyan 120-130 méterre vannak. Na, ez is egy csapos bika. Méregetem a fejdíszét, 40 cm alatt lőhető felénk. Úgy nézem ez a leggyengébb a három közül, amint megáll, a szálkereszt fonala is megállapodik rajta. Átfordul a biztosító is és a bika felém fordítja a fejét. Csak az egyik agancsszára rövidebb, olyan féloldalas. Minek centizgetek én itt most – kérdezem hirtelen magamtól? Amint tisztán keresztben megáll a csapat legifjabbja az olajretek-hereföld mezsgyéjén, huppanva veri át a lövés. A rudli visszairamodik az erdőbe, csak a gímborjú szalad tovább a tarlóra. Követem még a távcsőben a megváltoztathatatlan elől menekülő vad 25-30 méteres vágtáját, végül rendben elfekszik és kisvártatva én is mellette álltam kalappal a kézben. Ez a második gím borjú, amit eddig lőttem. Valahogy engem a disznóváltók mentén ér hamarabb utol az égi patrónusom tekintete, a szarvasokat inkább csak messziről csodálom.

Vadászüdvözlettel: Robi
   
 

Elvesztettem a fonalat!
Most borjút lőttél,vagy spiessert?

[galoscsabus]

Elvesztettem a fonalat!
Most borjút lőttél,vagy spiessert?

 "Minek centizgetek én itt most – kérdezem hirtelen magamtól? Amint tisztán keresztben megáll a csapat legifjabbja az olajretek-hereföld mezsgyéjén, huppanva veri át a lövés."
 

[J.vadász]

Gratulálok Robi!

[wildheger]

Gratulálok Robi!

Én akkor gratulálok,ha mindkét száron van rózsa!

[Hegedűs Sándor]

Szervusz Barátom.
Ezek szerint fellett avatva az új vas .
Gratulálok hozzá 

üdv:HSanyi

[csontmetsző]

  Kösz!

[J.vadász]

Én akkor gratulálok,ha mindkét száron van rózsa!

Akkor és úgy gratulálsz, ahogy Neked tetszik, mert szuverén jogod.
Viszont szépen megkérnélek, hogy legközelebb ne az én hozzászólásomat idézd a véleményedhez!
Köszönöm!
 

[wildheger]

Akkor és úgy gratulálsz, ahogy Neked tetszik, mert szuverén jogod.
Viszont szépen megkérnélek, hogy legközelebb ne az én hozzászólásomat idézd a véleményedhez!
Köszönöm!
 

Fogalmam sincs,hogy neked milyen hozzászólásaid vannak,nemhogy idézném!
Szakmailag bíráltam.Nincs olyan terület Európában,ahol a közel 40 cm-es első agancs nem kívánatos az állományban.
Ha utánanézel,akkor a második agancs majdnem mindenkor rózsával rendelkezik,tehát én a szakmaisághoz akkor tudok csak gratulálni!
Szakmánk forrásánál(Vaterland) megkülönböztetik az első agancsú a schmalspiesser,a rózsás pedig "csak" spiesser.
Egyébként,ha nem kívánod,hogy a hozzászólásodból idézzenek,akkor védd le!
Még egyszer!Én nem a Te szövegedet idéztem!

[Erdojaro (Molnár Attila)]

"   .........nyomukban csapos bika ballag. Feje hosszánál valamicskével rövidebb talán a két pudvás nyárs a homlokán. Utána is csapos bika jön erősebb gyöngyös nyársakkal,.....Közben jön a hátvéd, olyan 120-130 méterre vannak. Na, ez is egy csapos bika....... Úgy nézem ez a leggyengébb a három közül,....."

Tehát: 1.) feje hosszánál rövidebb,
            2.) erősen gyöngyös csapos,
            3.) a leggyengébb a három közül.

Akkor az vajon hány cm is lehet?  Azt hiszem, messze a negyventől.