„Emlékezetes” utánkeresés, Vaddisznó 2012.02.04 Gerinctüske lövés
Sajnos az utánkeresés nem csak úgy lehet emlékezetes, hogy a kutya által forgatott bikára a
vadász bravúros kegyelemlövést ad le. Nekünk ma reggel egy tanulságos, de sajnos
eredménytelen utánkeresésben volt részünk.
Reggel 7órakor csörren meg a telefonom, nem tudtam, hogy ez az ébresztőm lehet vagy
micsoda, de azért csak kikászálódtam az ágyból, látom, hogy Zsolti Barátom keresett, hamar
vissza is hívtam. Egyik vadásztársunk éjjel sebzett egy disznót, 8 órakor találkoztunk és mentünk
a területre.
Mint kiderült egy nagy disznóra lőttek rá, ami összeborult. Majd felkelt, elkezdett támolyogni
eddigre lemásztak a lesről és kb 10 m-ről rálőttek. Ezután a disznó bemenekült a sűrűbe. Éjjel
nem folytatták a keresést, reggelre kérték, hogy segítsünk.
A rálövés helyén valóban élénk piros, már-már rózsaszín vért találtunk amivel a támolygó disznó
jól be is terítette a szóró környékét (ezek láttán, és az elmondottak alapján gerinctüske lövésre
gyanakodtunk), majd a második lövésnél pedig nagy felületen, sötét vörös vért találtunk. A
rálövés helyének vizsgálata után rá is tettem a kutyát a csapára, szépen, határozottan indult el a
fiúk által is vélt irányba. A domboldalon lefelé mentünk, a kutya elég biztosan követte a csapát, az
volt a gyanús, hogy folyton szarvas sz@rba botlottunk, de hát úgy gondoltam amíg ilyen
magabiztos megyek a kutya után. 100 m után egy fenyvesbe keveredtünk be itt láttam, hogy a
kutya kezd elbizonytalanodni. Na akkor vissza és újra indulás.
Megint ugyan abba az irányba indultunk. Most kicsit más felé indultunk, de ez is bizonytalannak
tűnt, így visszamentünk ismét a szóróhoz. Elfektettem Müzlit és most a sötétebb vért kezdtük el
vizsgálni, folytatódik e valamerre. Tőlünk jobbra, több száz méter hosszú és több száz méter
széles, kopár gazos volt (erre mentünk először), balra pedig egy akácos. Nagy nehezen aztán
rátaláltunk a sötét vér folytatására, rá is tettem a kutyát, ami szépen elkezdte kidolgozni, egy
félkört írtunk le (végig apró vércseppekkel) majd visszaértünk a szóróhoz. Gyanús volt a dolog így
tüzetesebben megnéztük a „vértócsát” és rá kellett jönnünk, hogy ez egy korábban lőtt vad vére
volt és nem egy hátra csúszott lövés nyoma ami az általunk keresett disznóból folyna. Ekkor vált
bizonyossá az is, hogy a második lövés nem talált.
Ismét az élénk piros véren indítottam a kutyát, most egy kicsit feljebb lévő váltóra tévedtünk, itt
aztán ismét találtunk vércseppeket. Innen kb 300-400 m-t a kutya illetve a szemünk segítségével
tettünk meg, vércseppről-vércseppre. Sajnos a kutyát annyira nem érdekelte a nyom, talán a
könnyű lövés miatt a disznó nem termelt elég adrenalint. Egyszer-egyszer ment rajta pár métert,
majd ismét letért róla. Nagy nehezen elértünk egy akácos darabot. Nagyon bíztam benne, hogy
ebben elfeküdt a disznó. A sebzőt leküldtük a kb 20m széles sor aljára, hogy ha a sebzett disznó
kiugrik az erdőből lője meg, mi pedig gyöngygolyóval töltött sörétessel indultunk a sűrűbe. Itt is
kevés vérrel, és a ritkásabb részen ment a disznó. Itt megint kezdett elveszni a remény, ezután
egy csemetés darab és egy felszántott vadföld következett ahol a disznó a közepén trappolt végig,
egy csöppet sem törekedve a takarásra. Elértük a határt, engedélyt kértünk a szomszéd terület
vadászmesterétől és ott folytattuk a keresést. A sebzett vad itt is egy földúton ment tovább átvágva
egy tisztáson beváltott egy tölgyesbe. A helyzetünket rontotta, hogy szinte végig hátszéllel kellett
keresnünk.
A tölgyesben ismét ment egy darabig majd a tisztáson átvágva a másik oldali erdő darabba
ment. Itt emelkedőnek felfelé folytatta útját. Tudtuk, hogy ezt a disznót nem a lendület hozta el
eddig, nagyon könnyű lövése volt. Bő 1km alatt egyszer sem feküdt el. De azért még nem adtuk
fel, mert elég ígéretesnek tűnő beváltást találtunk. A dombtetőn egy hatalmas túrásba feküdt el
ELŐSZÖR a disznó. 50m múlva egy szederindával benőtt csemetésbe ment be az üldözött. Itt
nagy nehezen tudtuk követni a vérnyomot max 100m-en keresztül. A kutyát ide már nem vittem be,
azt már az elején leszögeztem, hogy hajszázni nem fogok vele, itt pedig nem tudtam volna rá
figyelni, magát megvédeni pedig még nem tudja. A vér egyre kevesebb volt, aztán egyszer csak
elállt és nem tudtunk tovább menni. A keresést szűk 2km után adtuk fel, amikor a vérzés teljesen
abbamaradt. A keresés során teljesen biztossá vált, hogy egy gerinctüske lövött, nagy
valószínűséggel kan disznóról van szó. Egy szederindás alagútban a disznó fent végig kente az
ágakat, tehát a szőrén végig csorgó vér a „hátán” lévő sebből származott.
Úgy gondolom, hogy a disznót a végsőkig kerestük. 2km alatt a disznónak 1-2 komolyabb
kenése, (nagy jóindulattal sebágya) volt, látszott, hogy ésszel, és nagyon is jó erőben tudott
menni, hiszen több dombot és emelkedőt is leküzdött. Nagy szerencse kellett volna, hogy ezt a
disznót megfogjuk, friss, „mai” vért nem is találtunk, tehát a disznó ezt a távot éjszaka tette meg.
Sajnálom, hogy ez alkalommal nem egy disznó mögött térdelős, mosolygós képet tudok felrakni,
de talán ebből is lehet tanulni, nekünk nagyon hasznos volt a keresés, ismét sikerült
tapasztalatokat szerezni.
A kép nem most készült, mivel nem lett meg a sebzett, így a fényképezők nem is kerültek elő. Ezt pár hónapja egy hajtáson készítettem, de a disznó itt a kép előterében lévő nyílt placcon rohant végig.
