Egyáltalán nem probléma
. Meg fogom osztani - remélem - a zömét a fórumozókkal, amint tudok fejleményekről beszámolni.
Amint írtam, a kutyáimmal disznóhajtáson dolgozgatunk. A csapázás más jellegű odafigyelést követel meg. Épp ezért, a jelenlegi négy kutyám közül egyet csapázásra szánok. Tehát nem viszem disznót hajtani, disznóskertbe, vagy egyálatalán olyan szituációba, hogy magas orral dolgozzon.
Ennek a kutyának nem volt még éles bevetése. Őzre tartogattam! Felénk nincs gím, dám, muflon. Akad néhány disznó, meg őz.
Suták selejtezésekor valahogyan elfelejtettek szólni (pedig több társág is ígérte), vagy nagyon jól lőttek a vadászok; a végeredmény ugyan az, nem jutottam igazi munkához. Maradt a mesterséges csapafektetés és gyakorlás. A vérebesektől ellesett módon és talán mondhatom kitartással róttuk a kilométereket, s csapáztunk. Nem tudom állítani a kutyámról, hogy ő a profi, mert éles helyzetben még nem vizsgázott, de amit mesterséges munkával csinálni/gyakorolni kellett/lehetett, megkapta illtve folyamatosan végzi.
S hogy egy picit objektívebben is mérni lehessen a felkészültségét, kb egy hónappal ezelőtt egy nehezített vércsapaversenyen CACT díjat nyert. Hibátlan munkával, ponszámveszteség nélkül. Közvetlenül mögötte egy vegyesvadas területen dolgozó szálkásszőrű tacskó végzett másodikként, szintén maximális ponszámmal, akinek mellesleg 23 sikeres munkája volt a tavalyi esztendőben. Tudom, ez nem valódi munka, de megkérdeztél és ez a valóság. Nem zsákbamacskát szeretnék árulni.
S még őszintén hozzáteszem, hogy a bak vadászata talán jelentősebben anyagi kérdés egy társaságnál, mint a sutáé vagy gidáké, épp ezért bízom abban, hogy munkához tudunk jutni, mert sebzett vadat ugyan senki sem hagy veszni keresés nélkül, de sebzett bakot biztos nem
.
S attól sem tartok, hogy mindennapos elfoglaltságommá válik az utánkeresés, hisz ettől azért csak jobban lőnnek a környéken
!
Az eddigi éles utánkeresésem egy másik kopómhoz kötődik, akivel elkövettem a kezdő, ám a lúzerségbe épp belelépő utánkereső szinte valamennyi hibáját. Tehát maradjunk annyiban, hogy átragadt a kutyámra az az izgatott állapot, amit "tűzkeresztség" a gazdájának jelentett és nem találtuk meg az előző nap fülhegyen lőtt süldőt, pedig vagy 3-4 helyen is találtunk valami kenést a nádon néhány óra alatt, 60 méteren belül, a süldő, s ahogy a lövést tevő visszaemlékezett 'szépen, nyugodtan kocogott a nádban tovább a lövés után is', tőlünk viszont igen messzire el. Pedig nagyon meg akartuk találni :'(.
Kopókkal többen keresnek sebzett vadat. Egyik cimborám rendszertelenül, de beszámolgat az akcióiról a neten. Ő kopót főleg disznóra használja, de amíg nem volt vérebe - jobb híján - kopóval talált meg szarvast szép számban, sőt még muflont is. Amióta vérebe van, az megy a szarvascsapán, a kopó legfeljebb a hajszában segít neki, illetve disznó esetében (főleg, ha nagyméretű jószágot keresnek) szokta önállóan használni. Őzet nem keres, sem kopóval, sem vérebbel, mert nincs ilyen felkérése.
Jó szelet!
kikinda
