Sziasztok!
Érdekes bakvadászaton vagyok túl, és ennek is más lett a vége mint amire eredetileg számítottam. Van egy bak a terület hátsó részében, egyik hajnalban ugrott ki elém 60 méterre, de nem voltam biztos a lövésben, pedig a „licensz” már megvan… Nem tudtam eldönteni a rendelkezésre álló pár másodperc alatt, mire pedig eldöntöttem és kibiztosítottam, pont elugrott. Annyira nem is sajnáltam, jobb szeretem megadni a módját, megnézegetni, egy baráttal megosztani az élményt, és azon a reggelen még csak nem is ingben voltam, ami illetlenség A Bakkal szemben…
Így hát felültem a lesre és figyeltem a körülöttem lévő őzeket, köztük a bakot ami ismét kiváltott a kaszálóra, de sajnos messzebb mint kellett volna és folyamatosan mozogva csak átváltott a szemközti domboldalba-erdőbe.
Egy héttel később, már átgondolva a dolgot ismét megpróbálkoztam a bakkal, immár kísérettel. Bosszús voltam, mert csütörtök este és péntek reggel nem tudtunk kimenni az eső miatt, de péntek este amint elállt nekiindultunk. Leraktuk a kocsit és este hétre – egy jó 20 perces séta után – megérkeztünk a szóban forgó kaszálóhoz. Egy szűk, mindkét oldalán erdővel borított völgyet kell elképzelni, ami a végén Y alakú széles völggyé-katlanná szélesedik, ez a katlan az a kaszáló amit az őzek porondnak használnak – a páholy pedig az erdő szélén lévő ülőke.
Balszerencsénkre az eső elállta után rögtön megindultak az őzek, így a bak több másik őz társaságában kinn volt már a placcon. Sajnos nem tudtunk észrevétlenül közelebb menni, lövésre így nem volt mód. Felültünk az ülőkére, arra számítva hogy a rövid közjáték után az őzek visszatérnek csipegetni a rétre. Így is tettek szinte mind, kivéve azt a bakot, nem akart sehogy sem előkerülni. Több bakot és sok sutát-gidát is láttunk, de egyik sem a kiszemelt volt. Várjunk tovább.
Távolabb két gida is ki-kinézett a rétre, inkább csak az erdő szélében maradtak és a legelső gyanús jelre visszaugrottak a fedezékbe. Fél kilenckor ismét kijött az egyik gida – mindjárt jön utána a másik is. De ez a „gida” egyedül volt, és nem állt meg csipegetni, hanem határozottan haladt át a fűben a szemközti erdősávhoz. Kísérőm nézi a keresőben – róka! Elér a völgy feléig a már lekaszált részre – sakál! Már a céltávcsőben nézem, de messze van és a cuppogás hatására sem áll meg egy pillanatra sem. A bak még jöhet, és amúgy sem akarok odapróbálni ilyen távról – kb. 250-270m lehetett, de az biztos hogy ekkora méretű mozgó cél ilyen távon már kívül van a komfortzónámon, még ha sakál is. Megtette a hátralévő 25-30 métert és beváltott a szemközti bokrok alá. Teljesen a hatása alatt voltunk, én most láttam vadon először sakált, de mivel sem ő sem a bak nem jött vissza, sötétedéskor elhagytuk a terepet.
Szombat hajnalban nem tudtam kimenni, de este nem bíztam semmit a véletlenre, már 6-kor a lesen ültünk – hallgattam is a „Nincs itt semmi” , „Ha tudom hogy ilyen korán jövünk hozok naptejet.” és hasonló megjegyzéseket... Minimális mozgás este 8-ig, amikor is megindulnak az őzek, de a kiszemelt bak sehol. A várt helyről kijön egy bak, de amint kiér a bokrok közül látjuk hogy ez ugyan egyike a már ismerteknek, de egy egyéves fiatal villás, így csak nézegetjük. Látunk több bakot megint, az egyik távolabbi már a sutáját kergeti, persze nem olyan hévvel mint mondjuk 2-3 hét múlva fogja, de a „jelek” már itt vannak. „Figyeld meg, ma ott fog a sarkon kijönni a sakál!” – hangzott a jóslat kísérőmtől, és egyszer csak a saroknál legelésző suta hatalmas ugrással arrébb terem és meredten/riadtan koncentrál az erdő felé. Már veszem a puskát. Ott a sakál, jön kifelé mint tegnap, csak sokkal közelebb van. Elér a völgy feléig a lekaszált részhez, barátom ráfüttyent, egy pillanatra megáll és elmegy a lövés. „Szép volt!” - hallom és közben a sakál eltűnik a képből. Ismételek, nézem megint, elkezd vonyítani és emelgeti a fejét. Hátborzongató a hang, gondolkozom a lövésen megint de a fejét azért nem szeretném szétlőni, más meg nem nagyon látszik. Pár másodperc után tétován lábra áll és tesz pár lépést az erdő felé. Látom az oldalán az első lövés nyomát, de ismételek, ne szenvedjen, az üvöltését nem felejtem el egyhamar… A lövésre ismét eltűnik.
Leszállunk a lesről, lelépjük a távot és nézzük. Hihetetlen az öröm, és az is, hogy még 3-4 perccel a második lövés után is volt benne élet, pedig a lövedék az elvárt hatást hozta. Testközépen találta az első, ki-és bemenetnél is véraláfutás, kicsit srégen vitte a tüdőt, sérült a máj, belek, a kamra belülről szinte egy massza. Borzot lőttem így ott is hasonló volt a helyzet – kis lyuk ki-be de bent aztán… A második lövésem sajnos nyakon találta, 5-6 centi átmérőjű lyukat ütve kimenetkor. Fényképezés, telefonálás, öröm.
Fiatal kan aranysakál, lőtáv 157 lépés, lövés 20:48-kor 243Win kaliberrel, Nosler Partition 6,5g. Képet megpróbálok később felrakni.
Külön köszönet Gewehr fórumtársnak a másnapi segítségért a trófea megfelelő kezelésében.
Üdv,
B.
